A kádermegmaradás törvényei

Ha bohócokat akarok, meg kell tudnom szerezni őket

Lakner Zoltán | 2021.08.16. 06:58

Olvasási idő kb. 16 perc

„Összecsapta a tenyerét, s a káderek, mint a varjak felszálltak a levegőbe, majd kis szünetet követően mind leszállt, csak egyik-másik más ágra ült”, jellemezte Kádár János „átültetős játékát” az agitprop vonalon karriert befutó Lakatos Ernő a Huszár Tibor-féle Kádár-monográfia tanúsága szerint. Kádár a szovjetek által kijelölt kereteken belül maga alakíthatta rendszere irányát, beleértve a vezetői testületek összetételét is, s ennek során kétségtelenül a személyekkel való sakkozás nagymesterének bizonyult. Átalakította a garnitúrát a megtorlások lezárását követően, amikor kirúgta a Rákosihoz kötődő embereket és felkészült a reformra. 1972-1975 között „ütemezett autodafé” során állította félre a reform kulcsszereplőit, ezt követően viszont a reformellenesekre is csapásokat mért, elsősorban Biszku Béla 1978-as félreállításával. Még a nyolcvanas években is többször megkeverte a lapokat, például kipörgette a főhatalomból Aczél Györgyöt 1985-ben, és utolsó erőfeszítésével 1987-ben még egyszer átültette az elvtársakat, aminek legfőbb mozzanata Grósz Károly miniszterelnökké emelése volt. A káderforgatás 1988-ban érte el magát Kádárt, aki egy Gorbacsovval folytatott telefonbeszélgetésben kénytelen volt úgy tenni, mintha önként szeretne távozni.

Orbán felett nincs semmilyen felsőbb hatalom. Minden ország vezetője szövevényes világpolitikai és világgazdasági érdekviszonyok közepette irányítja saját államát, de egy szuverén ország vezetőjeként a miniszterelnöknek – úgy tudjuk – nem kell referálnia senkinek a magyar kormány és kormánypárt vezetésének összetételéről.

Komoly előnye ezen kívül Orbánnak, mármint a hatalom korláttalansága felől nézve, hogy nem kormányoz koalícióban. Nem csak azért, mert a KDNP inkább rossz tréfa, mint autonóm partner, de azért is, mert tagja a 2003-ban létrehozott fideszes „szövetségi rendszernek”, azaz hivatalosan is szatelitpártnak tekinthető. Orbán mostanra már több mint egy évtizede folytat egypárti kormányzást egy olyan párt vezetőjeként, amelynek minden szegletét uralja. Nincs belső ellenzék, nincsenek platformok, nincs „frakciózás”, nem fúrják a főnököt – míg Kádárt időnként megpróbálták feljelenteni Moszkvánál a reformellenes retrográdok.

A rendszerváltás utáni kormányfők közül Antall József képes volt oly módon átalakítani kormányát 1991 elején, hogy a kisgazdák elnökségi ülésére ellátogatva megmondta nekik, kik lesznek az általuk delegált új minisztereik. Bár ez jellemzi Antall taktikai képességeit, ám mégiscsak legalább két rettentő zűrös párttal – a kisgazdákon kívül a sajátjával – kellett mindvégig megküzdenie. Horn Gyula ravasz rókaként macherkedett az SZDSZ-szel működtetett nagykoalíción és saját pártján belül is, amely tele volt nagy hatalmú alkirályokkal. Emlékezetes akciója volt például Nagy Sándor szakszervezeti vezető lesre futtatása a miniszterelnök-helyettesi poszt belengetésével.

Első kormányzása idején Orbán Viktor kénytelen volt gebinbe adni bizonyos területeket a kisgazdáknak, akik nélkül nem lett volna többsége. Közel három évébe került Torgyán József kiszorítása, pártjának szétverése és ezáltal a kormányzás teljes spektruma feletti uralom kiépítése. A párton kívüli Medgyessy Péter alól kiszaladt a koalíció és az őt jelölő MSZP is, amikor lelohadt a kormányzás lendülete és vele együtt csökkent a miniszterelnök népszerűsége. Persze, ma már inkább megmosolyogtató, hogy a kormányfő bukásához az a szocialistákat sokkoló európai parlamenti választás vezetett, amikor mindössze 34 százalékot értek el. Gyurcsány Ferenc addig volt ura kormánya összetételének, amíg a győzelem egyedüli biztosítékának az ő személye számított. 2007-ben ugyan az MSZP elnökévé is választatta magát, 2009-es távozásáig a sajátjaival folytatott szüntelen víz alatti birkózással (is) telt az ideje. A koalíciós szakadást követően az egypárti MSZP-kormány vezetőjeként Gyurcsány újraosztotta a lapokat, de a friss hatalmi pozíciók betonja még nem kötött meg, amikor mindent elöntöttek a gazdasági válság hullámai. Bajnai Gordon kötött pályán mozgott, részéről az volt az igazi „truváj”, hogy szakértői-politikai kevert kormányt hozott létre. A saját programja szempontjából érdektelen posztokért nem is küzdött, megerősítve ezzel befolyását a számára kulcsfontosságú területeken.

Mindezekhez képest a második, harmadik és negyedik Orbán-kormány vezetője korlátlan befolyással rendelkezik emberei felett, amit az egyes szám első személy gyakori használatával is alátámaszt.

A nagyarányú kádermozgatás egyébként jóval korábban megkezdődött. Hogy korábbra ne menjünk vissza, a Fidesz 2003-as újjászervezésekor, majd pedig a 2006-os és 2010-es egyéni jelöltek pártelnöki kiválasztásakor kipróbált régiek mentek a süllyesztőbe, hogy az új éhesek lakmározni kezdhessenek. Máig ható, sőt egyre erősödő tendenciává vált olyan új emberek felemelkedése, vagyis inkább felemelése, akik már nem a rendszerváltó tettekből vagy a saját munkájukkal szerzett szakmai tekintélyből nyerték politikai tőkéjüket, hanem kizárólag Orbán bizalmából, amennyiben e kifejezésnek van egyáltalán létjogosultsága Orbánnal összefüggésben. Mondjuk inkább azt, hogy az ő személyes kegyéből.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés