A kétfarkúak komoly ajánlata a választóknak és az ellenzéknek

Tóth Ákos | 2021.08.26. 05:05

Olvasási idő kb. 14 perc

Elsőként a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) támadta meg a kormány által kezdeményezett és úgymond gyermekvédelminek mondott népszavazás kérdéseit. A Nemzeti Választási Bizottság által jóváhagyott kezdeményezés ellen 15 napon belül lehetett jogorvoslatot benyújtani – a kutyapártot követően a TASZ, majd a Momentum is bejelentette, hogy ők is bírósághoz fordultak.

A kétfarkúak az öt népszavazási kérdésből négyet támadtak meg: álláspontjuk szerint az egész procedúra szembe megy a népszavazás rendeltetésével, hiszen a döntéseket az Országgyűlés már meghozta, az EU-s kötelezettségszegési eljárásra pedig nyilvánvalóan nincs hatással. Beadványukban megjegyzik, hogy a korábban létező megerősítő népszavazást maga a Fidesz vette ki a törvényből. Továbbá a kérdések sem egyértelműek. Több esetben nincs definiálva, hogy ki a kérdések alanya, például az, hogy kik ne mutathassanak be kiskorú gyermekeknek a fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat. Kérdéses az is, hogy csak az emberek nemváltását nem szabad-e bemutatni vagy például „a bohóchal vagy a szalagos muréna nemváltoztatását tartalmazó ismeretterjesztő filmet sem.” Az indoklásban azt is hozzáteszik, hogy a népszavazás bizonyos lehetséges eredményei esetén nem egyértelmű, hogy milyen döntést kellene hoznia az Országgyűlésnek, bizonyos eredményei pedig azért végrehajthatatlanok, mert szembe mennek a magasabb rendű EU-s szabályozással. A népszavazásnak továbbá olyan eredménye is lehet, amely tiltja bármilyen szexuális irányultság bemutatását, így a heteroszexualitásét is, úgyhogy „mehetne az irodalom és biológia könyvek nagy része a kukába”. A párt felhívta a figyelmet arra is, hogy a kérdések szerintük megtévesztőek is, mert „azt a hamis látszatot keltik, mintha ma is lenne lehetőség fiatalkorúak nemváltó műtétjére, valamint összemossák a transzszexualitást és az interszexualitást, így több esetben a szavazó nincs tisztában azzal, hogy pontosan miről is dönt”.

A népszavazási kérdések megtámadásával az MKKP szintet lépett: ez ugyanis nem csak politikai akció, hanem a politika lényege – nem görbe tükör, hanem aktív cselekvés, nem zavart elnézés, hanem határozott kiállás, amelynek vannak ugyan a pártra jellemző vicces vagy annak szánt elemei, gondoljunk a szalagos murénára, de ezek nem arra valók, hogy nevettessenek. Mint ahogy egyáltalán nem nevetséges az a folyamat sem, amely odáig vezetett, hogy ma valóban létező alternatívaként lehet gondolni az egykori viccpártra, amely több felmérés szerint is elérte vagy már meg is haladta a parlamentbe jutás öt százalékos küszöbét.

Nehéz persze megmondani, hogy így van-e, mint ahogy azt is, hogy nem afféle értelmiségi gőg mondatja-e valakivel, hogy ő a kétfarkúakra szavazna, ahogy az sem tiszta, hogy ha valós választás elé kerül valaki – az összefogás hét ellenzéki pártja, illetve az MKKP azért, hogy leváltsák Orbán Viktort –, minden létező szimpátiája ellenére nem az összefogásra szavaz-e inkább. Talán épp ennek a bizonytalanságnak a következménye, hogy míg például a Mediánnál országos szinten 5-7 százalékon áll az MKKP, addig a Závecz Research-nél 1-2 százalékon. Sok tehát az olyan bizonytalansági tényező, amely előzetesen lényegében megjósolhatatlan, de tény, hogy a 2019-ben önkormányzati képviselői helyeket, sőt a Ferencvárosban alpolgármesteri posztot szerző MKKP nem viccel, hanem egyre komolyabban veszi önmagát és kimondott célja, hogy 2022-ben a Parlamentbe kerüljön.

Kétségtelen, hogy az MKKP nehezített terepen mozog, amelynek bizonyos szelvényeit magának nehezíti, például a „bázisdiktatúrával”, amely működőképes lehet egy bizonyos határig, de egy professzionális pártszervezetben naponta kell döntések sokaságát hozni, kiváltképp egy esetleg a Parlamentben lévő pártszervezetnél – a bázisdemokrácia hátrányai meglehetősen élesen kirajzolódnak az LMP történetéből, amely – hasonlóképp ahhoz, ami most az MKKP körüli hangulatból érezhető – egykoron az elégedetlen, a politikai keretekből kilépni akaró elitértelmiséget tömörítette. Márpedig a politikai keretek világosak, az ellenzék egyöntetű célja, hogy két tábor feszüljön egymásnak, a Fideszé és az egyesült ellenzéké. Orbán Viktor és a NER leváltásának érdekében válik lehetségessé – sokak szerint: kívánatossá – a múlt fölülírása. Az, hogy mindenki felülemelkedjék azon, mit gondolt Gyurcsány Ferenc kormányzásáról, illetve a Jobbik egykori antiszemita és cigánygyűlölő politikájáról, mit az MSZP-ről és mit a magyar értelmiséget sokak szerint még a Fidesz kegyeltjeként eláruló Pálinkás Józsefről. Az összefogásban érintettek valamennyien azt hangoztatják, hogy

  1. nincs más matematikai esély Orbán Viktor leváltására, ami a jelenlegi helyzetben tényszerűen igaz, bár azt a kérdést ne firtassuk, hogy mennyiben az ellenzék felelőssége, hogy tizenegy év NER-uralom alatt ez legyen az egyetlen alternatíva.
  2. Az érintettek, az egykoron legelutasítottabbak, úgymond, megváltoztak. Gyurcsány Ferenc nem győzi hangoztatni, hogy nincsenek kormányzati ambíciói, Jakab Péter pedig azt, hogy a Jobbik már nem az a párt, amelyet nyilvánvalóan hitelesebbé tenne, ha nem indítanának olyan jelölteket az ellenzéki előválasztáson, mint amilyen például a szegedi Tóth Péter, aki 2013-ban a „cigánysággal való együttélés problematikájának vizsgálatára” a Jobbik szegedi szervezetén belül létrehozta az Élettér Munkacsoportot. Persze, legyinthetnénk erre kissé cinikusan, lehet hinni az emberi jellemfejlődésben. A DK például hisz is, máskülönben nyilván nem állt volna össze pár éve még elképzelhetetlennek hitt (elő)választási együttműködésbe, föltételezhetően kizárólag hatalomtechnikai okokból a Jobbikkal, és így fordulhat elő, hogy Gyurcsány Ferenc közösen kampányol a már említett, a 2006-os események során még ellene szervezkedő Tóth Péterrel.

Épp az ilyen sokak szemében viszolyogtató ellentmondások azok, amelyek szélesíthetik az MKKP előtt a teret, ugyanakkor számolniuk kell azzal a már most érzékelhető dühvel is, amely abból eredeztethető, hogy a billegő körzetekben esetleg épp az ő indulásuk miatt kerekedhet fölül a Fidesz az összefogás jelöltjén. Ennek kivédésére korábban az volt a terv, hogy az MKKP ezeken a helyeken – vagyis ott, ahol elvileg minimális a különbség a Fidesz és az összefogás versengésében – inkább nem jelölteti magát. Csakhogy mivel országos listát csak az a párt állíthat, amely legalább 14 megyében 71 egyéni jelöltet képes rajtvonalhoz állítani – ez kényszerítette egyetlen listára az ellenzéki pártokat is –, ez így már nem valósítható meg, ha a Parlamentbe akarnak kerülni.

Márpedig ez a céljuk, amit bizonyít az is, hogy azokon a településeken, ahol az MKKP jelen van, hatékony. Kovács Gergely elnök a Hegyvidék képviselője, s egyike a legaktívabbaknak, még pert is indított a Pokorni Zoltán vezette önkormányzat ellen, mivel képviselőként nem biztosítottak neki lehetőséget betekinteni a kerületi parkolásról szóló dokumentumokba. De ez csak egy ütközete a sok közül.

A 71 jelölt állításához szükséges kopogtatócédulák összegyűjtése komoly nehézség, az MKKP most gőzerővel dolgozik a vidéki hálózatának megszervezésén, illetve megerősítésén. A cél az, hogy e folyamat végén tízezer aktivistájuk – belső szóhasználatban: passzivistájuk – legyen. Hagyományosan erősek Budapesten – csak érdekességképp: egy két évvel ezelőtti, a zsidóság egészét vizsgáló kutatás szerint a megkérdezettek 18 százaléka az MKKP-ra szavazna –, aktív a jelenlétük Szegeden, Veszprémben, Győrben, Székesfehérváron, de például Somogy megye, Zala megye, Borsod és Szabolcs vak folt. Nehezíti a szervezést, hogy az MKKP szűkös anyagi lehetőséggel rendelkező párt, amely csak pár embert foglalkoztat, vagyis a legtöbb feladat a párt „art direktorára”, Kovács Gergelyre és az őt körülvevő tíz fős vezetőségre hárul.

Amennyiben sikerül megugrani a mesterséges akadályokat, még akkor is megmaradnak az érzelmiek: vajon rongálja-e az ellenzék esélyét a kutyafarkúak elindulása. Kovács Gergelyék úgy gondolkodnak, hogy nem, hiszen ők eddig is listán voltak erősek, most is lehet listán rájuk, egyéniben pedig az „összellenzéki” jelöltre szavazni. Ez a kijelentése azonban tovább árnyalható egy másik szemponttal: mielőtt a Fidesz ezt ellehetetlenítette volna, sokan úgy gondolkodtak, hogy a közös lista helyett a NER lebontására alkalmasabb lehet két külön lista, amelyből az egyik például a DK-t és az MSZP-t, a másik pedig a tőlük inkább jobbra álló pártokat tömörítette volna.

Ez az állapot azonban most is fennáll, hiszen a Kutyapárt pont azt a lehetőséget testesíti meg, hogy azok az elkötelezett baloldali-liberálisok, akiknek nincs ínyére a „nagy összeborulás”, rájuk adhassák a voksukat, miként azoknak is menedéket jelentsenek, akik kiábrándultak a Fideszből, de a mostani ellenzékre sosem szavaznának. Ennek abban az esetben lehet különös jelentősége, ha a párt az ilyen megfontolásból leadott szavazatokkal megugorja az öt százalékot, s parlamenti erővé válik. Az nagyon valószínű, és kérdésemre ezt mondja Kovács Gergely is, hogy koalícióra nem mennének egy esetleges ellenzéki kormánnyal, de már az eddigi attitűdjükből is következik – emlékezetes, hogy ők tanúsították a legkövetkezetesebb kiállást a kormány ellenében akkor, amikor a menekültellenességet a NER csúcsra járatta –, hogy kívülről támogatnának egy esetleges kisebbségi kormányt, s Kovács Gergely is ezt tartja parlamentbe kerülésük esetén a legvalószínűbb forgatókönyvnek. Vagyis, s ez várhatóan a választási kampányban az egyik fő motívumuk lesz, a rájuk adott szavazat nem kidobott voks, mivel az is az Orbán-rendszer lebontását szolgálja.

Ugyanakkor, és ezt a hiányosságukat Kovács sem vitatja –, előbb-utóbb szükség lesz olyan szakpolitikai programra is, amelyből már nem csak a párt attitűdje, hanem a világos karaktere is kirajzolódik; az, ami túl azon, hogy sem a szélsőjobboldallal, sem a pártpolitika korábbi, szerintük levitézlett szereplőivel nem hajlandók közösködni, világosan megkülönbözteti őket másoktól. És bár korábban, akkor, amikor az MKKP komoly szimpátiát keltett a street arttal, a gerillakertészkedéssel és a városfelújítási, valamint a politikai helyzetet kifigurázó akcióival, Kovácsék úgymond csak legyintettek arra, hogy akár egy-két éjjel meg lehet írni egy pártprogramot, ma már, részben annak köszönhetően, hogy valóban komoly önkormányzati munkát végeznek, tudják, hogy ez nem így van. A szintugráshoz szakértői csapatra van szükségük, s az esetleges választási sikerrel együtt járó állami támogatást ennek fölállítására költenék.

Számok ide-oda

Závecz Tibor, a Závecz Research Piac- és Társadalomkutató Intézet alapítója és ügyvezetője szerint az MKKP a népszavazási kérdés megtámadásával igyekszik hírt adni magáról. Jelenleg azonban mérései szerint a kétfarkúak nem tudnak elmozdulni a teljes népességen és a biztos választók körében levő 1-2 százalékos támogatottságukból. Úgy látja, az MKKP szavazói nem elég aktívak, vagyis szimpatizálnak ugyan a párttal, de a szavazási hajlandóságuk rendkívül alacsony. Ez szerinte annak következménye, hogy élesedik a harc a Fidesz-KDNP és az ellenzéki koalíció között, és az emberek gondolkodása is ehhez a tömbösödéshez alkalmazkodik. A párt inkább azok körében népszerűbb és azoknak nyújt alternatívát, akik nem szeretnének egyik tömb felé sem elköteleződni. Závecz kutatásai alapján ezek többségében a nagyvárosi, felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatalok. A kor növekedésével csökken a párt támogatottsága is. A parlamenti választáson tehát – így Závecz – nem sok eséllyel indul a párt.

„Amikor magyar választáson két nagy tömb feszült egymásnak, mindig voltak középen vacillálók, akik egyik nagyra sem voltak hajlandók szavazni” – ezt a HVG tudósítása szerint László Róbert, a Political Capital választási szakértője említette az MKKP kapcsán egy a közelmúltban rendezett konferencián. Emlékeztetett arra, hogy 1998-ban a MIÉP 5,6 százalékot, 2002-ben a semmiből létrejött Centrum Párt közel 4 százalékot, 2006-ban az MDF 5 százalékot, 2010-ben az LMP pedig több mint 7 százalékot ért el. László szerint a 2022-es „lepattanók” begyűjtésére a Kutyapártnak van esélye.

Hann Endre a Medián részéről trendnek tartja azt, hogy az ő méréseik szerint az MKKP öt százalék fölött áll. Ahogy egy korábbi panelbeszélgetésen elmondta: ez a viszonylag magas szám azért alakulhatott ki, mert amikor a kormánypárttal nem szimpatizáló választók egy része azzal szembesül, hogy a Gyurcsány-féle listára kellene voksolnia, akkor úgy dönt, hogy inkább a Kutyapártra szavaz. (Csontos Dominik)

 

Még több olvasnivaló a témában

Kormos Lili

Hiába trükközik a KSH, az emberek 100 százalékos inflációt érzékelnek

Csak a kenyér több, mint 60 százalékkal drágult

Szabó Brigitta

Láng Zsuzsa

Cser-Palkovics András: Kulcskérdés, hogy megjöjjenek az EU-s pénzek

Energiacsúcs összehívását és a fűtési szezon végéig ársapka bevezetését kérik a kormánytól az önkormányzatok.

Tóth Ákos

Ónody-Molnár Dóra

Kvótát a magyar cigányságnak!

A faj szó átírását kezdeményezik a magyar joganyagban az Ámbédkar Technikum vezetői

Ónody-Molnár Dóra

Paul a pult mögött

McCartney, 3, 2, 1.

Benedek Szabolcs

Árnyékkormány angol és magyar módra

Őfelsége leghűségesebb ellenzéke

Szabó Barnabás

Mindenki hazaárulója

Eckhardt Tibor (1888-1972)

Révész Sándor

Vásárhelyi Mária

Ipsos: A magyarok tartanak a legjobban az áremelkedéstől

Többen hibáztatják a háborút, mint a kormányt

Lakner Zoltán

Lakner Zoltán

Tamás Ervin 

Folytatódik Iványi Gáborék zaklatása

A BM-ben nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb

Ónody-Molnár Dóra

Baljós tanévkezdés

Csak irracionális racionalizálás képzelhető el

Ónody-Molnár Dóra

Keresés