A közömbösség csendje

Lakner Zoltán | 2022.12.14. 09:36

Címkék:

Szolidaritás

Olvasási idő kb. 7 perc

Még mindig a hatása alatt vagyok annak a kijelentésnek, miszerint Magyarország volna az ötödik leginkább high-tech ország a világon.

Különösen erősen gondoltam a miniszterelnöki szavakra egy nem annyira hátrányos helyzetű budapesti kerület rendelőintézetében, amikor a magammal vitt vizeletmintát kettő darab sorban állást követően a labor kisablakába helyeztem. Az amúgy nagyon kedves laboros hölgy biztatása mellett, miszerint tényleg hagyjam csak ott. Nagy megkönnyebbülésemre a leletben minden érték negatív, most már csak amiatt van bennem egy kis szorongás, hogy vajon nem az utánam érkező mintája lett-e ilyen példás minőségű.

A másik eset, ami eszembe jut a hazai digitalizáció fejlettségéről, Vilniusban történt. Egy barátommal utazgatva töltöttünk ott néhány napot, és a tévétorony felé tartva – amelynek fő látványossága nem is a körbeforgó étterem, hanem annak nyolcvanas években ragadt berendezése – a buszon a jegyérvényesítéssel bajlódó turistatársakat figyeltünk meg. Ékes angolsággal felvilágosítottuk őket, hogy hiába tartják a készülék elé a jegyüket, nem fog megjelenni kis piros vagy zöld fény, ugyanis ez nemes egyszerűséggel egy lyukasztó, amely mechanikusan működik. Velük beszélgetve kiderült, Észtországból jöttek, s lévén ők tényleg high-tech ország, legalább egy évtizede senki nem vett a kezébe kinyomtatott buszjegyet, nemhogy a lyukasztóval végezne izommunkát. Mi viszont megállapítottuk, jelzésértékű, hogy az észtekkel szemben nekünk egészen világos képünk volt arról, mit kell tenni a jócskán negyedik ipari forradalom előtti eszközzel.

Edzésben tartott bennünket az ötödik leginkább high-tech hazánk.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés