Ferber Katalin A másik Schindler, Kínában

Spielberg 1993-as filmje óta világszerte ismerik Oskar Schindler embermentő tetteit. De mit tudunk John Rabe német állampolgárról, aki 1937 végén több mint kétszázezer kínai életét mentette meg Nankingban a japánoktól? Mind a ketten a náci párt tagjai voltak. 

Rabéről  (1882-1950) sem életében, sem halálát követően nem írtak könyvet, nem készült róla film – egészen 2009-ig. Egy nagyon fiatalon elhunyt kínai újságíró, Iris Chang fedezte fel a világnak amikor az 1937-es nankingi vérengzés feltárása közben rábukkant Rabe naplójára.   

Rabe angol keresztnevét ausztrál rokona után kapta. Hamburgi kereskedő család fiaként először Afrikában, majd 1908-tól Kínában dolgozott a Siemens különböző gyáraiban. Nankingba is így került. Ez a város volt ekkor, a harmincas évek közepén a köztársasági kormány és vezetője, Csang Kaj-sek székhelye. Amikor a japán császári  hadsereg megtámadta a várost, a német üzletember erkölcsi kötelességének tartotta, hogy ne csak a Siemens helyi üzemeit védje meg, de a hozzáforduló civileket is. „Kína a második hazám, írta naplójába, így kötelességemnek tartom, hogy mindenkit, aki az  életét félti, megvédjek a japán hadsereg brutalitásától.”

A Nankingban élő külföldiek többsége távozott a városból a japán hadsereg támadása előtt néhány nappal. Összesen huszonketten maradtak. Rabe javaslatára, az ő irányításával biztonsági övezetet hoztak létre, amelybe beletartozott az összes nankingi követség, két egyetem és az ő háza. Élelmiszert, vizet és orvosi segítséget szerzett, majd az övezet fölé egy náci szimbólummal, horogkereszttel ellátott hatalmas zászlót feszíttetett. Így akarta elérni, hogy a japán bombázók elkerüljék a biztonsági zónát. Levelet írt Hitlernek, levelekkel ostromolta a japán követséget, abban bízott, hogy mivel Japán Németország szövetségese, kérésére leállítják a civil lakosság elleni brutális támadásokat. Nem ez történt. Rabe csaknem kétszázezer városi lakos életét mentette meg, befogadva őket az általa létrehozott biztonsági zónába. 1938 február végén feleségével együtt visszatért Németországba.

Fotók, rövidfilmek, s naplóbejegyzései segítettek abban, hogy országszerte előadásokat tartson a nankingi mészárlás részleteiről. Emiatt a Gestapo őrizetbe vette, kihallgatta. A levél, melyet ismét a Führernek írt a japán hadsereg által végrehajtott további borzalmak megakadályozása érdekében, sohasem került Hitler kezébe. A Siemens közbenjárására később szabadon engedték. 1945-ben a szovjet titkosszolgálat, az NKVD tartóztatta le, elvették tőle addigi munkavállalási engedélyét. A maradék pénzét a nácitlanítási perére költötte. Ez ugyan eredménnyel járt, de a családja nélkülözött. Abszurdnak tűnik, de Nankingból kaptak csaknem 2000 dollárnyi, adományokból összegyűjtött pénzt, és rendszeresen élelmiszert is a negyvenes években. 

1950 elején agyvérzésben hunyt el. Nankingban, Kína egykori fővárosában élő Buddhaként tisztelték őt, egykori házát múzeummá alakították át 2005-ben. Németországi síremlékét a berlini Charlottenburg temetőjében 2013-ban avatták fel. Iris Chang kutatásainak köszönhetően századunk első éveiben filmek, dokumentumfilmek örökítették meg John Rabe kompromisszumokat nem ismerő, erkölcsiségéből fakadó hőstettét. Ezzel együtt Európában kevesen ismerik nevét, s azt a tényt, hogy kétszázezer kínai állampolgár és leszármazottjaik neki köszönhetik az életüket. 

Túlzás lenne azt állítani, hogy a vészkorszakról mindent tudunk. Az azonban tény, hogy az ázsiai háborús évek áldozatairól keveset, s az ázsiai emberek életéért saját életüket kockáztatókról szinte semmit. Egyikőjük John Rabe volt.

A huszadik század egyik legvéresebb és leghosszabb háborúját Japán Kína ellen folytatta. A japánok hosszú távú stratégiai célja volt, hogy Kínát mindenestől maguk alá rendeljék, embertömegeit és nyersanyag-tartalékjait megszerezzék. A vérontás 1931-ben kezdődött, amikor egy robbanás történt Senjangban (Mukden) Északkelet-Kínában a japánok által épített és üzemeltetett vasútvonalon. Ezt követően a japán hadsereg megszállt ezt a régiót és egy évre rá bábállamot alapított Mandzsukuo néven. A háború második szakasza 1937-ben kezdődött és 1945-ig tartott. 1945 augusztusában a szovjet csapatok beléptek a távol-keleti háborúba, az USA két atombombát dobott le és a japánok feltétel nélkül megadták magukat. A háborúnak sokmillió katona esett áldozatul az elhúzódó és kegyetlen harcokban. Japán példátlanul brutális módszereket alkalmazott, Kína területén baktérium-hadviseléssel kísérleteztek és próbálták ki a hadifoglyokon. A háború civil áldozatainak számát a Wikipédia szócikke 17 530 000-re becsüli. 

A nankingi mészárlás áldozatait a kínaiak 300 ezer főben állapították meg, a japán adatok 20000 polgári halottat ismernek el, miközben több japán kutató szerint is az áldozatok száma akár 200 ezer is lehetett. A támadók állatiasságát mutatja, hogy japán lapok számoltak be arról, hogy két tiszt fogadást kötött, melyikük fejez le kardjával hamarabb 100 kínait. A győztes hadnagy 106:104-re nyert a lelkes beszámoló szerint. 

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.