A múlt sötét, a jelen zavaros, a jövő rémisztő

Ónody-Molnár Dóra | 2022.12.08. 10:21

Olvasási idő kb. 21 perc

A szociális szakma nyilvánosságáról beszélgettek a szakmai folyóiratok egykori és mai készítői a Ferge Zsuzsa Szabadegyetemen.

Az áprilisi választások után az ellenzéki szavazók nagy része sokkos állapotba került. Sokan, akik hittek egy nyugatias, Európához tartozó, az emberi jogokra, a jogállamra és a liberális demokráciára épülő Magyarországban, ezért végtelenül magányosnak érezték magukat a zsinórban negyedik kétharmados fideszes győzelem után. A szavazótábor egy része már dühöt sem érzett; a csalódottság apátiába, egyeseknél nihilbe fordult. Volt, aki teljesen elfordult a politikától, mások visszahúzódtak a családi-baráti körükbe és ezekben a védett „buborékokban” fejtik ki politikai véleményüket. Vannak azonban olyanok is, nem túl sokan, akik az érdeklődésükhöz passzoló szalonok, klubok eseményeire járnak, és szakpolitikai beszélgetéseken, konferenciákon próbálnak szakmailag építkezni, s feledni a kilátástalanság érzetét.

Mint a rendszerváltás előtt, valamikor a nyolcvanas években.

Valami ilyesmi motoszkált a fejemben, amikor bekapcsolódtam egy november közepén indult, szakmailag inspiráló eseménysorozatba. A Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Szociológiai Gyűjteményének közös szervezésében indult el egy szabadegyetem, a „Ferge Zsuzsa szakmai örökségének nyomában: a társadalompolitika feltűnő és eltűnő reményei” címmel. A rendezvénysorozat az idén 92 éves Széchenyi-díjas szociológus, a magyarországi szociálismunkás és szociálpolitikus-képzés megalapítójának, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának a munkássága köré épül, miközben a szervezők aktuális kérdéseket feszegető témákkal készültek.

Ferge 90

Már a szabadegyetem indulásának pillanatát is áthatotta egy aktuálpolitikai esemény. Az országgyűlés fideszes többsége ugyanis – egy válság kellős közepén – teljesen átírta a rendszerváltás óta kialakult szociálpolitikai minimumot, amellyel az állami felelősségvállalást teljesen háttérbe szorította. Mostantól az egyén szociális biztonságáért szinte kizárólag maga az egyén felel. Ilyen szociális törvény Európában másutt nincs.

Ennek a törvénymódosításnak az árnyékában indult útjára a szabadegyetem, amelynek második kerekasztal-beszélgetése a szociálpolitikai folyóiratokról szólt. A kerekasztalnál a rendszerváltás utáni első ilyen folyóirat, az Esély korábbi főszerkesztője, Lévai Katalin szociológus, egykori esélyegyenlőségi miniszter, valamint a lap jelenlegi szakmai vezetője, Czibere Ibolya, továbbá a Debreceni Egyetem szociális tanszéke által 2014-ben indított Párbeszéd című lap főszerkesztője, Szoboszlai Katalin ült.

– Kicsi volt, sárga volt, de a miénk volt – mutatta fel a közönségnek Lévai Katalin az 1989 szeptemberében, a rendszerváltás pillanatában induló Esély első számát, amely tényleg sárga színű volt. Mivel a cím nem volt jól olvasható, a lap alkotói utóbb módosítottak a dizájnon, így a második szám már szürke borítóval jelent meg – jól olvasható címekkel.

Lévai Katalin hosszasan beszélt arról, milyen szellemi közegben jött létre ez a folyóirat a nyolcvanas évek végén. – Az egy nagyon mozgalmas, várakozásokkal teli, feszült időszak volt, amely megteremtette a terepet új folyóiratok létrejöttének. Szabadegyetemek szép számmal voltak akkoriban egy-egy romlakásban, különböző, a budapesti a demokratikus ellenzékhez tartozó értelmiségiek szervezésében. Ezek nagyon jó műhelyek voltak, ahol élénk viták, parázs beszélgetések zajlottak – idézte fel, hozzátéve:  sok alapítvány is létrejött, de akkoriban még zaklatásnak voltak kitéve a civil szerveződések.

Most megint – vethetnénk közbe.

Ilyen volt a SZETA (Szegényeket Támogató Alap) is. Ekkoriban alakult például az Alma utcai szalon, Ferge Zsuzsa időközben közintézménnyé váló szalonja, ahol több generáció társadalompolitikusai találkozhattak egymással. Bár ez az időszak tele volt pezsgéssel és várakozással, a szegénységről, a cigányságról és a kirekesztettségről a hivatalos nyilvánosságban nemigen lehetett beszélni. Viszont volt szamizdat irodalom. Volt Beszélő, illetve ezekben a szalonokban, lakásokban, azaz a formálódó demokratikus értelmiség köreiben kritikusan próbáltak beszélni a tabusított témákról.

– Ez olyan időszak volt, amikor a múltunk sötét volt, a jelenünk vibráló, a jövő pedig biztatónak tűnt, mert nagy változásokra számítottunk. Ezek be is következtek. Ha összehasonlítom a mai korszakkal, akkor azt mondhatom, hogy a múlt sötét, a jelen zavaros, elkeserítő, a jövő pedig rémisztő. A nyolcvanas években olyan időszakban éltünk, amikor jó volt fiatal ellenzékinek lenni. Tele voltunk reménnyel – emlékezett Lévai Katalin.

Meghívó

A Ferge Zsuzsa Szabadegyetem legközelebb péntek délután 17 órakor lesz, „Intézmények a társadalomformálás szolgálatában: a szegénység és a rétegződés változó arcai” címmel. A rendezvényen – az előadásokon kívül – megemlékeznek majd Ferge Zsuzsa tanítványáról, a nemrég elhunyt Szalai Júlia szociológusról. A szabadegyetemnek a FSZEK ad otthont, a budapesti Ötpacsirta utca 4. szám alatt. Az előadásokat online is követni lehet az FSZEK Youtube csatornáján.

 

A beszélgetés során kiderült, hogy az Esély indulása nem független attól, hogy 1985-ben Ferge Zsuzsa elindította a háború utáni első magyar társadalompolitikai képzést. Egy elszánt, elhivatott szociológus csapatot hívott össze olyan nevekkel, mint Gönczöl Katalin jogász-kriminológus, Hegyesi Gábor közgazdász-szociális munkás, Nagy Endre jogász-szociológus, Léderer Pál, Somlai Péter, Talyigás Katalin szociológusok, Goldschmidt Dénes, Gerevich József pszichiáterek és a napokban elhunyt szociológus, Szalai Júlia.

A hatalommal ekkor már valamelyest lehetett egyezkedni, ennek köszönhetően indulhatott el a képzés, de azt, hogy milyen akkreditációt kap, még nem lehetett tudni, így akik azt elkezdték, nem tudták, szociológusok lesznek-e, társadalompolitikusok vagy szociális munkások. Jegyzeteik nem voltak, nem volt lefordított külföldi szakirodalom, nem voltak alapkutatások sem. Tehát: benne volt a levegőben, hogy kellene egy folyóirat.

Az 1989-ben alapított Esély szerkesztésében zömmel azok a kollégák vettek részt, akik a tanszéken tanítottak.

– Mi volt a célunk az Eséllyel? Talán az, hogy megteremtsen egy olyan nyelvet, a társadalompolitika nyelvét, amely nem létezett korábban – mondta Lévai Katalin. Célul tűzték ki azt is, hogy ne csak egy szűk, szakmai olvasóréteghez jussanak el a cikkeik, hanem a szélesebb közösséghez is. Ez különösen azért volt fontos, mert a nyolcvanas években olyan fogalmak, mint szegénység, dezintegráció, kirekesztés, nem igazán szerepeltek a fő nyilvánosságban.

– A szakma nyelvének megteremtésén kívül cél volt az is, hogy megmutassuk a látható világ mögötti láthatatlant. Meg akartuk mutatni a nagy strukturális elemzések mögött meghúzódó személyes sorsokat, hogy láthatóvá váljon, milyen Magyarországon élünk. Elkötelezettek voltunk amellett, hogy ezeket a személyes történeteket úgy mutassuk be, ahogy azt csak a szociális munka tudja – idézte fel az első főszerkesztő. Ezeknek a történeteknek idővel külön rovata lett, „szociális munka” címmel. Aztán később más rovatok is elindultak, például a női sorsokról, a feminizmus történelméről. Az Esély felületet biztosított a külföldi szakirodalom fordításainak is: a lap így a nemzetközi szakmai térben folyó vitákat is naprakészen tudta tolmácsolni. A lap szerkesztői odafigyeltek arra is, hogy bemutassák a magyar szociálpolitika és társadalompolitika történetét. – Esély-műhelyeket indítottunk olyan nevekkel, mint Hankiss Elemér, Popper Péter, Berend T. Iván, Acél Anna. Ezeken a műhelyeken legalább százan voltak minden alkalommal. A mai fejünkkel megdöbbentő, hogy egy társadalompolitikai műhelyre ennyien eljöttek. Volt egy jó történetünk, ami a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméjére épült, és ez akkor még lenyomta az Isten-haza-család narratíváját – tette hozzá Lévai Katalin.

És vajon hogyan alakul a patinás folyóirat élete a NER-ben? Erről a lap aktuális főszerkesztője, Czibere Ibolya, a debreceni Egyetem Szociológiai és Szociálpolitikai tanszékének vezetője beszélt.

– 2019 nyarán Nyilas Mihálytól egy jól bevezetett, kiváló szakmaisággal irányított, a teljes szakma által ismert lapot vettem át. Felsőoktatási tananyagok születtek az általa szerkesztett számokból, illetve nem hiszem, hogy létezett volna olyan szociológus, szociálpolitikus, aki ne ismerte volna ezt a kiadványt – mondta, rámutatva arra, hogy az Esély nemcsak a szakma gyakorlóinak körében ismert és elfogadott, hanem a tudományos életben is. Csakhogy a 2020 év elején kitört koronavírus-járvány, mint minden mást, a folyóiratok életét is átalakította.

– Leálltak a kutatások, lelassultak a publikációk. Volt egy sokk, egy mentális nyomás a mi szakmánkban is. A szociális szakemberek óriási terhet kaptak azzal, hogy a járványban helyt kellett állniuk, ezt mi is megéreztük az Esély szerkesztése során. De átvészeltük ezt az időszakot – idézte fel. Hozzátette, hogy már Nyilas Mihály vezetése alatt, a lap akadémiai folyóirattá vált és a legmagasabb besorolású „A” kategóriát kapta meg, amit nagyon óvnak a szerkesztők, hiszen azt meg is kell tartani. Ebben a munkában a Hirschler Rezső Alapítvány a lap kiadójaként segíti a szerkesztőséget, illetve az Esély sokat köszönhet annak is, hogy részese a Magyar Tudományos Akadémia folyóirattámogatási programjának, amely a komoly anyagi támogatás révén „nagy magabiztosságot ad” a szerkesztői munkához.

– Én magam is ennek a folyóiratnak a tanulmányaiból tanultam, és sokat tanítottam is belőlük – mesélte Czibere Ibolya, aki az elmúlt 30 év tanulmányainak struktúrájáról is beszélt. – Mivel a folyóirat társadalompolitikai és szociálpolitikai tematikájú, nyilván nem megkerülhető, miért különül el ez a két kifejezés a magyar nyelvben. Ezt Ferge Zsuzsa munkásságához kötjük, aki tudatosan különítette el ezt a két kategóriát. Ennek az elkülönítésnek a szemlélete meghatározza az Esélyben publikált trendeket, a tematikát és a lap mondanivalóját – közölte, hozzátéve, hogy a lap igyekszik nem bezárni magát egy szakpolitikai témakörbe, már csak azért sem, mert a társadalompolitika és a szociálpolitika számos tudományterület összeérő határán helyezkedik el. Példaként említette, hogy egyes megközelítések jövedelemtranszfernek tekintik azt, amit mások politikai döntésnek, míg megint mások szociális közigazgatásnak. A társadalompolitikák a társadalomszerkezeten belül a viszonyrendszerek megváltoztatására törekednek: ez egy olyan felvetés, amely meghatározza az Esély tematikáját. Mitől változik a társadalmi szerkezet? A különböző politikai érákban milyen beavatkozások azok, amelyek befolyásolni szeretnék a társadalom szerkezetét? Ezekre is keresik a választ. S ha az Esélyről van szó, megkerülhetetlen az értékekről beszélni.

– A társadalompolitika értékalapú tudomány. Ebben az értelemben nem lehet megkerülni, hogy értékítéleteket mondjanak a szerzők egyes jelenségekről. Ezeket az értékítéleteket olykor politikai cselekvések alapján, ideológiai környezetbe is helyezik. Ezeket az ideológiai felfogásokat tiszteletben tartva, egy ilyen társadalom- és szociálpolitikai lapnak fontos fölvállalnia azt a vitát, hogy a társadalompolitikát milyen irányba lehetne jobbító szándékkal módosítani – fejtette ki, hozzátéve, hogy az Esély segít értelmezni azt is, hogy a társadalompolitika milyen irányba megy, és az egyes társadalmi csoportok helyzete miként változik.

Az Esély szociálpolitikai tematikájú cikkeiből kiderül, hogy a szociális közigazgatásban a közpénzekből milyen minőségű ellátórendszer működik, illetve az is, hogy a társadalmi feszültségeket miként lehet beavatkozásokkal enyhíteni.

Olvasóként arra is választ kaphatunk, hogy mik azok a jelenségek, amelyek társadalmi csoportok közötti konfliktusokat generálják. A tanulmányokban megjelenik az az érdekkonfliktus is, amelyet a szűkös forrásokért való harc gerjeszt: nem feltétlenül fogadja el az egyik társadalmi csoport konkrét szükségletként egy másik társadalmi csoportnak azokat az igényeit, amelyeket a szociálpolitikusok szükségletnek minősítenek.

A folyóiratok sorában a legfiatalabb a 2014-ben alapított Párbeszéd című, alapvetően a szociális munkáról szóló online lap.

– Az Esélyt nemcsak a szociológus és szociálpolitikus hallgatók forgatták nagy buzgalommal, hanem a szociális munkás diákok is. Mindhárom szakon sokszor volt elsődleges szakirodalom, ami az Esélyben megjelent. Ha a szociális folyóiratokat nézzük, akkor is látunk előzményt: volt egyszer egy 1989-ben alapított, Szociális Munka című lap is, amely a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolához kötődött. Ezt 2006-ig adták ki. Szerettük volna ezt a nevet átvinni egy új folyóirat alapításába, azonban erre nem kaptunk engedélyt, így el is engedtük ezt az ötletet. Kerestünk hát egy másik elnevezést, amely kifejezi azt, hogy párbeszédet szeretnénk indítani a szociális munkához közel állókkal, a dolgozókkal, az oktatókkal és a szélesebb közönséggel. Így neveztük el végül a lapot – idézte fel a Párbeszéd alapításának körülményeit, Szoboszlai Katalin szociális munkás, egyetemi docens, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke.

Ferge Zsuzsa munkássága ennek a lapnak a szellemiségére is inspirálóan hatott, és nem csak azért, mert az első szám beköszöntőjét is ő írta. – Azt gondolom, azzal a mondatattal, ami úgy hangzik, hogy „mert megbeszélni valónk végtelenül sok van”, nagyon jól ki is fejezte ennek a folyóiratnak a célját, egyebek mellett azt, hogy megszólítani, befogadni akar, és sok témáról szeretne beszélgetést kezdeményezni. Ennek a folyóiratnak az alapítása a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karáról indult el, ami egyben a munkahelyem. 2014-ben a tanszékvezetői pályázatomba beleírtam, hogy jó lenne egy szociálismunka-tematikájú folyóiratot alapítani, mert erre a szakmának is szüksége van, és jó bázisa lenne a kutatói munkák publikációjának – mesélte a kezdetekről.

A Párbeszédben a szerkesztőbizottság a tudományt, az egyetemi képzést és a szakmát is képviseli. – A küldetésünk jól illeszkedik a szociális munka definíciójához, vagyis ahhoz, hogy a szociális munka tudomány és gyakorlat is. A folyóirat igyekszik megerősíteni minkettőt, a lapszámok e két terület egyensúlyát igyekeznek megvalósítani. De szeretnénk a szakmát a szociológiai tudományokban is megerősíteni – mondta Szoboszlai Katalin.

A lap immáron a kilencedik évfolyamánál tart. A képzések oktatóin és hallgatóin kívül a szélesebb közönség is kedveli. A Debreceni Egyetem a lap kiadójaként a megjelenés online hátterét biztosítja. A felület lehetővé teszi, hogy a szerkesztőség mérje, melyik cikk mennyire népszerű, most éppen a szakma-módszertanhoz köthető cikkeknél látható a legtöbb kattintás. A szociális szakma tudományosságát az is erősíti a Párbeszédben, hogy az MTA egyik albizottsága a Kutatás és szociális munka című kétkötetes munkát is itt jelentette meg

A rendezvényen a beszélgetés moderátora – lapunk főszerkesztője, Lakner Zoltán, aki azon túl, hogy politológus, szintén szociálpolitikus – azt feszegette, hogy a rendszerváltás óta eltelt 30 évben miért csak két lapja van a szociális szakmának.

– Nekem az első pillanattól kezdve alapkérdésem volt, hogy hogyan lehetne kinyitni ezt fontos és általános érvényű értékeket képviselő szakmát. Ezek az értékek, végtelenül lecsupaszítva, a „szabadság-egyenlőség-testvériség”, amit lefordíthatunk úgy is, hogy szolidaritás. Ezek univerzális értékek, amelyeket fontos lenne a szélesebb közönség elé vinni, erővel képviselni, általánossá tenni és terjeszteni. Ennek akadálya szerintem a szakmai nyelv, amitől az átlagember elalszik. A mai világban sokféle inger éri az embereket, ami miatt muszáj másképp beszélni. Ezért alakítottuk át úgy az Esély profilját, hogy a személyes történetek irányába mozdultunk. Az életsorosok, mint cseppben a tenger, benne vannak minden lapszámban – válaszolt elsőként Lévai Katalin, hozzátéve, hogy nagy dolog, hogy még mindig megvan az Esély, mert ez azt mutatja, van igény rá, de a tágabb közönség felé nem sikerült áttörnie a lapnak.

Lakner Zoltán erre reagálva felvetette, hogy a szakmai nyelvnek fontos szerepe van abban, hogy ez a fiatal szakma a tudományos életben megkapja azt az elismerést, ami jár neki. Sőt, arra a dilemmára is felhívta a figyelmet, hogy a befelé fordulónak tűnő konferencia- és tanulmány-nyelvnek fontos szerepe van, mert a tudományos közegben megteremti a legitimitást, ráadásul a szakzsargon segíti azt, hogy pontosan fejezhessük ki magunkat.

– Azzal lehet nyitottabbá tenni a lapot, ha a fiatalok felé nyitunk. Azt tapasztaltam, hogy ha segítjük befogadni az egyetemi hallgatókat és a pályakezdőket, hogy olyan publikációkat írjanak, amilyeneket egy ilyen magas minősítettségű folyóirat is megjelentethet, akkor a fiatalokon keresztül azok a témakörök is bekerülnek a lapba, amelyek a 21. századi társadalomban is fontosak, újak, innovatívak – mondta Czibere Ibolya, aki egy másik problémára is rávilágított: a folyóiratok számára kihívás, hogy a fiatal szakemberek ne külföldön – vagy ne csak külföldön – publikáljanak. Szerinte a folyóiratoknak figyelniük kell arra, hogy teret adjanak a magyar nyelven megjelenő tanulmányoknak. Példaként említette azt az abszurd helyzetet, amikor valakinek egy külföldi szakfolyóirat olvasásához elő kell fizetnie, hogy ott az angol nyelvvel megküzdve olvashasson el egy Magyarországról szóló szakmai cikket. Ebben nagy a kihívás a szerkesztőségeknek: van ugyanis, hogy politikai okok miatt valaki nem a magyarországi publikálást választja, vagy egyszerűen a szerző úgy ítéli meg, hogy jobban jár, ha külföldön jelentkezik a cikkével, mert ott befogadóbbak a lapok a témákat illetően. Czibere Ibolya érzékel egy olyan tendenciát, hogy egyre több fiatal érdeklődik a szociológiai, társadalompolitikai jellegű kutatások iránt, amiket bemutatni szintén felelőssége a lapnak, hiszen nagyon nehéz friss adatokhoz jutni.

Magabiztos állampolgárok hazafisága lehet a gyűlöletpolitika ellenszere

– Nem állom meg, hogy megkérdezem: ezek az írások eljutnak a döntéshozókhoz? – tette fel Lakner Zoltán azt a kérdést, ami nagy valószínűséggel a közönség soraiban is sokakban felmerült, hiszen akármelyik szakpolitikai területre nézünk, tényekkel alátámasztott fejlesztési stratégiával vagy döntéshozatallal, nemigen találkozunk.

– Szerintem igénylik a döntéshozók a tudást, bármilyen döntésről és bármilyen ideológiai keretről beszélünk is. Tisztában vagyok vele, hogy a művelt politikusok olvassák a folyóiratokat, minden irányból – felelte a felvetésre Czibere Ibolya. Lévai Katalin ezzel azonban nem értett egyet. Felidézte a társadalompolitikai képzés indulásának körülményeit, amely mögött – és ez Ferge Zsuzsa nagy érdeme – egyfajta alku állt az akkori hatalommal. – De az akkori hatalomban voltak olyan emberek, mint Csehák Judit egykori szociális miniszter és Bánfalvi István szociálpolitikáért felelős államtitkár, akikkel a nyolcvanas évek végén meg lehetett kötni ezeket az alkukat. Az Esély kormányokon átívelően megmaradt, anélkül, hogy az értékein változtatott volna, mert független folyóiratként mindig tudott független forrásokra támaszkodni. De tény, hogy amikor az az oldal volt hatalmon, amelynek értékeit mi is vallottuk, sokkal egyszerűbb volt megtalálni az utat a döntéshozókhoz, és volt erős kapcsolat velük. A Fidesz-kormányok nem igényelték ezt, nem is nagyon figyeltek oda, mit mondtunk. Időnként Harrach Péter dühöngött azon, hogy szerinte nem viselkedünk elég tisztelettudóan. De érdemi párbeszéd nem volt – foglalta össze.

Szoboszlai Katalin annyit tett hozzá, hogy arról, mennyire jutnak el a Párbeszéd folyóiratban megjelenő szakmai cikkek a döntéshozókhoz, nincs információja, mert semmilyen politikai párt vagy politikus nem adott eddig visszajelzést – ez persze, szintén sokatmondó. Szavaiból kisejlett, hogy a lap önkéntes munkával készül, pénz lényegében csak a megjelenés technikai hátterének biztosítására jut.

A rendezvényen szóba került az a szomorú tény is, hogy a szociális szakma utánpótlása veszélyben van, ugyanis egyre kevesebb a szociális szakos hallgató. Szoboszlai Katalin szerint ez nyilván nem független a 2010 óta regnáló fideszes hatalom felsőoktatás-politikájától.

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés