Furcsa álmom volt. A német válogatott tagjai támogatni kezdték a székely autonómia ügyét. Újságíróknak elmondták, hogy fontosnak tartják az etnikai kisebbségek melletti kiállást, szerintük az erdélyi magyarokat ugyanúgy megilleti az önrendelkezés joga, mint más népcsoportokat.
Autonomy is autonomy – írták a mezükre a FIFA tiltása ellenére.
A szurkolók egy része csalódott bennük, egyesek le is magyarozták őket, de a bírálatok hatására csak elszántabbak lettek. Szokásukká vált, hogy a meccsek előtt letérdelnek és eléneklik a székely himnuszt. Kék alapon aranysávos karszalagot viseltek, amelyen megjelentek a székelység jelképei: a nyolcágú Nap és az ezüst félhold. Miközben térdeltek és Csaba királyfiról énekeltek, a kezükkel erre a szimbólumra mutattak. Amikor a nemzetközi labdarugó-szövetség emiatt kizárással fenyegette meg őket, a szájukat befogva jelentek meg a csapatfotózáson.
Ezen a jeleneten sokan röhögcséltek, főleg azután, hogy a német válogatott meglepetésre már a csoportkörben kiesett. Nem az erdélyi magyarok egyenlőségével kellett volna foglalkozni, hanem a focival – hangzott mindenfelől a sportszakmai bírálat.
Érdekes módon a magyarországi nacionalisták kritizálták a leghevesebben a német játékosok magyarbarát gesztusát. „Ilyen az, ha egy csapat összekeveri a foci vb-t a woke világbajnoksággal” – gúnyolódott a magyar fasiszták kedvenc kommunistája.
Mi elvi alapon utasítjuk el a politikai témák megjelenését a labdarugópályán. Bármi is legyen az. Nem azért elleneztük más esetekben a térdelést, mert rasszista görények vagyunk, akik majomnak tartják a feketéket. Nem azért kifogásoltuk a szivárványos karszalag hordását, mert azzal leplezzük a valódi szexuális vágyainkat, hogy látványosan elhatárolódunk a melegektől. Egyszerűen csak nem tartjuk helyesnek az ideológiai állásfoglalásokat a stadionokban, akkor sem, ha azok Székelyföld autonómiájára vonatkoznak – szögezték le.
Sie sind Idioten – mormolták maguk elé az álmomban a németek, aztán hazamentek. Ebből is látszik, hogy ez az egész csupán a képzelet szüleménye volt, hiszen a valóságban, mint tudjuk, Németország már nem is létezik.
A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét
Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.
Elolvasom
Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra
Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.
Elolvasom
Egy választás anatómiája
Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.
Elolvasom