Volt idő, amikor Jászai Gellértet hulló csillagként kezelték üzleti körökben. Csakhogy a hulló csillag mára új életre kelt: fénye bevilágítja a NER szisztematikusan gyarapodó birodalmát. A 4IG spiritusz rektora ismét a csúcsra ért. Mindig is tele volt nagyratörő tervekkel és ambícióval, okos volt és kockáztató, ha kellett, nyájasan, ha szükség volt rá, blöffölt, keménykedett, megélt a jég hátán akkor is, ha zajlott alatta. Az Államigazgatási Főiskolát végzett fiatal társaival – a híradások szerint – jó érzékkel alapította meg szinte a pályára lépésekor az Interfructot, amely viszont 2008-ban csúfos véget ért. Összes áruházát bezárta, nem fizetett egykori beszállítóinak, az akkoriban megjelent újságcikkek idejében kiszervezett ingatlanokról, a készpénzállomány jelentős részének kimentéséről szóltak. „Az értékesíthető vagyonelemek a tartozás töredékét fedezik csupán” – jelezte a felszámoló, de partnerei is úgy érezték, hogy cserbenhagyta őket.

A kudarc azonban nem törte kedvét, s hamarosan ismét az üzleti élet napos oldalára ért. „Viszonylag korán felismertem, hogy az értékpapír- és az ingatlanszektorban van a jövő. Az értékpapírt elvetettem, mert ahhoz közgazdasági végzettség kell, de – gondoltam magamban – az ingatlanüzletbe a gyakorlatban is bele lehet tanulni”. Óriási lendülettel, szerteágazó kapcsolatokkal és látnoki víziókkal fogott neki a birodalomépítésnek – a nemzeti turizmus zászlóshajóját látta maga és láttatta a megvásárolni kívánt cégek felügyeleti szervei, valamint menedzserei előtt. A Balaton néhány év múlva a magyar Garda-tó lesz, hozta szemközelbe a várható fejlesztéseket, egymás után szerezte meg (jóval áron alul) a tó körül önkormányzati tulajdonban lévő idegenforgalmi hivatalokat és velük együtt a tetemes földterületet birtokló, jobb színvonalú vagy lestrapált közművű partmenti kempingeket.

Az év(tized) vagyonkimentése: Orbán bizalmi emberéhez kerülhet a teljes nemzeti távközlési infrastruktúra

A grandiózus növekedés azonban nem állt meg a Balatonnál. A Jászai Gellért vezette SCD impozáns budapesti épületekre is szemet vetett, a cég egyre csak nőtt, miközben mindenki azt találgatta, honnan érkezik a töméntelen pénz. Egyesek az OTP első emberét vélték fölfedezni a támogatók között, aki ezt cáfolta, mások hazai és külföldi üzletemberek körül köröztek, akiknek akkoriban nehezebb volt megőrizniük az inkognitójukat, mint jelenleg, a magántőkealapok labirintusában. A bankok előbb készségesek, majd óvatosabbak lettek a páratlan növekedés hitelezését tekintve, végül a CIB maradt a páston – hogy mekkora pénzzel és miféle hátszéllel, arról csak találgatni lehet. A vágyak és a tervek merész összekapcsolódásában szerepe lehetett annak a politika számára is csábító elképzelésnek, hogy az SCD lesz az a holding, amelyik majd láncba fűzi a „nemzet szállodáit”.