A nincs választás a jó választás

A Moszkvától Lisszabonig, Rómán és Berlinen át létrejött totalitárius pártállami rendszereken alapult volna az „Új Európa”, „a bátor, ifjú reformerek Európája”, melyhez Gömbös Gyula csatlakoztatni kívánta Magyarországot. Az 1935-ös választáson ehhez kívánt ő „nemzeti egységet” teremteni, tagadva az összes többi párt, vagyis a többpártrendszer létjogosultságát. Az utolsó nyílt szavazásos választás minden addiginál durvább volt, és halálos áldozatokkal is járt.

Bethlen István nehéz örökséget hagyott utódjára. A gazdasági válság által megviselt, hatalmas államadósság terheit nyögő, tömeges munkanélküliséggel, mélyülő tömegnyomorral küszködő ország szekerét Károlyi Gyula grófnak, Károlyi Mihály unokatestvérének kellett volna kihúznia a kátyúból. Sok kedve nem volt hozzá, de megpróbálta. Nagy takarékossági programmal állt elő. Azzal kezdte, hogy jelentősen csökkentette az állami alkalmazottak fizetését, a közhivatalnokokét, a vasutasokét, a csendőrökét, mindenkiét. A kormánytagoktól is elvette az állami gépkocsik használatának a jogát, maga is gyalog járt fel Pestről a budai várba. A munkások és tisztviselők kereseti adóját 50 százalékkal felemelte. Csökkentette az amúgy is csekély szociális juttatásokat és a nyugdíjakat.

A gyalogjáró gróf pillanatok alatt megutáltatta magát az egész országgal.

Természetesen megszaporodtak és egyre hevesebbek lettek a tüntetések, sztrájkok, aktívabbak a szakszervezetek, a szociáldemokraták és a kommunisták.

Megszorítás és represszió együtt járt. Betiltottak gyűléseket, tüntetéseket, megmozdulásokat, egymást követték a letartóztatási hullámok, egy időre még a Népszavát is betiltották. Matuska Szilveszter éppen jókor robbantotta fel a biatorbágyi hidat, hogy be lehessen vezetni a statáriumot, és annak keretében koncepciós perben halálra ítéltek és a széleskörű nemzetközi tiltakozás ellenére kivégeztek két kommunistát, Sallai Imrét és Fürst Sándort.

A kormánytábor bomlásnak indult. A Keresztény Párt ellenzékbe vonult, az Egységes Pártba integrált szélsőjobboldali fajvédők egy része is távozott, Meskó Zoltánnal az élükön, aki megalakította az első magyarországi náci pártot. A döntő azonban az volt, hogy miután a mezőgazdaságot a világpiaci árzuhanás szörnyű helyzetbe hozta, az ipari és az agrárérdekek képviselőit nem lehetett többé összetartani. Az agráriusok fellázadtak a kormánypárt vezetése ellen, a párt kicsúszott a kormány mögül, Károlyinak alig több mint egy éves dicstelen és kedvetlen miniszterelnökösködés után le kellett mondania.

És 1932 őszén jött Gömbös Gyula, akitől a kormányzó többek között az agráriusok megnyerését remélte. Gömbös a fajvédők vezéreként már a forradalmak után is a katonai diktatúra bevezetését helyeselte volna. Aztán megtalálta a helyét és felépítette a kormányzati karrierjét a konzervatív bethleni kormánypártban, de most esélyt láthatott és kaphatott arra, hogy a nagy kormánypártot átformálja egypárti diktatúrát gyakorló állampárttá.

Előállt egy nagy reformprogrammal, a 95 pontos Nemzeti Munkatervvel. Ez kifejezeten agrárius program volt, a mezőgazdaság érdekeit helyezte előtérbe, az agrárolló szűkítését ígérte, továbbá a kisegzisztenciák támogatását, a nagytőke, a nagybirtok korlátozását. Erőteljesen beavatkozó, etatista gazdaságpolitikát hirdetett, egységes, központilag vezérelt külkereskedelemmel. Új korszakot ígért, amelyben a húszas években konszolidált, konzervatív világot felszámolják annak életképtelenné vált intézményeivel együtt.

Meghirdette minden emberi és politikai jog, minden részérdek alárendelését az egységes nemzeti érdeknek, az egységes magyar világnézet érvényesítésének, a magyar faji sajátosságokon és keresztény erkölcsön alapuló nemzeti kultúrának.

Ezzel a programmal igyekezett összefogni mindenkit, akit az agrárválság és az agrárnyomor érintett, mindenkit, aki a Bethlen által restaurált avítt rendszer felszámolását pártolta. Ezeket az erőket remélte egyesíteni a kormánypárt szervezeti erejével. A kormánypártot rögvest át is keresztelte a Nemzeti Egység Pártjának (NEP), jelezve, hogy a pártjához való viszony egyenlő a nemzethez való viszonnyal.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!