Győrffy Dóra A populizmus alkonya

Tíz év töretlen növekedését törte meg tavaly a koronavírus-járvány. Valódi válságról van szó, amely mindenkit érint, és nincs egyszerű kommunikációs megoldása. Különösen nagy kihívás érte a világ populista kormányzatait. A növekedés, amely hatalmuk biztosítékaként szolgált, hirtelen véget ért, míg erőfeszítéseik a politikai napirend kezelésére korlátokba ütköztek. Eközben nagy szükségük lett a korábban gúnyolt és lenézett szakértelemre. Ám ugyanúgy váratlan volt az eseménysor a nem populista vezetők számára is. A két vezetési stílus versenyéből a populisták vesztesen kerültek ki.

Populizmuson a következő négy jellemzővel leírható rendszereket értem:

  1. Ellenzékben elitellenes mozgalom, amely a nép nevében lép fel a hatalom birtokosai ellen.
  2. Kormányra kerülve átcsúszik illiberalizmusba, amelyben a homogénnek tekintett nép képviseletében a hatalom rosszul tűri és leépíteni igyekszik belső (jogállam, független intézmények) és külső (nemzetközi szerződések) korlátjait.
  3. A korlátok lebontása oka és következménye a rendszerszintű korrupciónak.
  4. A rendszer velejárója az ideológia és a valóság közt tátongó szakadék áthidalását szolgáló dezinformáció.

A járvány okozta problémák kezelésére a populista rendszerek a felsorolt jellemzők miatt teljesen alkalmatlannak bizonyultak.

A kihívások

Ahogy a Kínában jelentkező probléma súlya világossá vált, a rendszer európai szemmel elképzelhetetlen mértékű lezárással válaszolt, ami helyben sikeresnek tűnt. Emiatt tavasszal terjedni kezdett az a nézet, hogy hatékonyabbak a diktatúrák a demokráciáknál. A fejlemények azonban bizonyították, hogy nem demokráciák és diktatúrák ellentétéről van szó, hanem kompetens és kevésbé kompetens kormányzatokról. Japán, Tajvan, Szingapúr, Dél-Korea, Hongkong, Új-Zéland, Mongólia is sikeresen kezelte a vírust. Stratégiájuk nem a teljes lezárásra, hanem ellenintézkedések kombinációjára épült, amibe beletartozott a határok felügyelete, a társadalmi kontaktusok számának csökkentése, a maszkhasználat, a kiterjedt tesztelés és a kontaktkutatás.

Az ábra az Európai Unióban – még Nagy-Britanniát is ideértve – mutatja be az eltéréseket az egymillió lakosra jutó kimutatott esetszámok és a halálozási adatok alapján. Az esetszámok a halálozási adatok 52 százalékát magyarázzák, míg a maradék egyéb tényezők, többek közt a kimutatott és a valós esetszám közti különbség, illetve az egészségügy minőségének függvénye. Az EU 27 tagállamából nyolcnak (Ciprus, Finnország, Észtország, Lettország, Dánia, Szlovákia, Litvánia, Németország) sikerült az egymillió főre jutó halálozási mutatót 200 alatt tartania november végéig. Egyikben sincs populista kormányzat hatalmon. A járvány kezelése ugyanis olyan képességeket feltételez, amelyekben a populista kormányzatok nem jeleskednek. A lezárások tervezésénél szakértői segítségre van szükség, mert a túl szigorú lezárások a gazdaságot teszik tönkre, míg az intézkedések elmaradása az esetszámok növekedését okozza, így később még szigorúbb lezárásokat tesz szükségessé. A kormányzatoknak meg kellett szervezniük a védekezést, az eszközbeszerzéseket, a tesztelést és a kontaktkutatást. A populista kormányoknak túl kellett volna lépniük saját ideológiájukon ahhoz, hogy felnőjenek ehhez a feladathoz.

A leglátványosabb tragédia Donald Trump válságkezelése volt. Bár a vírus már januárban megjelent Amerikában, Trump úgymond nem akart pánikot kelteni, ezért bagatellizálta a jelentőségét. Az ügyet demokrata összeesküvésnek állította be. A választási évben semmiképpen sem szeretett volna lezárásokat, ráadásul a koronavírus kezdetben New Yorkban és más, demokraták által vezetett államokban terjedt, nekik pedig politikai szempontok miatt sem kívánt segítséget nyújtani – így nem épült ki időben az országos szintű tesztelés. A védekezés, különösen a maszkviselés ellentmondott annak a maszkulin értékrendnek, amely a férfit nem mutathatja sebezhetőnek – republikánus rendezvényeken látványos volt a maszkviselés elmulasztása. A nagygyűléseket a járvány ellehetetlenítette, s bár Trump folyamatosan próbálkozott kampányesemények szervezésével, de ezek gócpontoknak bizonyultak, és csökkentették a népszerűségét. Le kellett volna küzdenie a szakértőkkel kapcsolatos averzióit is, ám ez sem sikerült, így nem alakult ki összhang az elnök és a szakértők közt. Mindez erőteljesen hozzájárult Trump novemberi vereségéhez.

Bár februárban Magyarországon is sokan igyekeztek bagatellizálni a járványt, a lakossági pánikra reagálva a kormány időben vezetett be korlátozásokat. Ezek elégségesek voltak a vírus terjedésének megakadályozásához. A járvány végül szinte el is maradt, ezért a kormány és a lakosság úgy érezte, a gazdasági károk nagyobbak voltak, mint a lezárásokkal nyert haszon. Így a második hullám előtt nem igazán volt felkészülés, az ellenlépések későn születtek, a tesztelés és a kontaktkutatás megszervezése töredékes maradt.

Gazdasági válaszok

Konjunktúra idején szinte minden rendszer működőképesnek tűnik, a valóban sikeresek azonban a válság időszakában mutatják meg erényeiket. Nos, hasonlóan a járvány kiterjedtségéhez, a gazdasági válság mértékében is jelentős eltéréseket láthatunk. A 2. ábra a 2020-as gazdasági adatok előrejelzéseit mutatja be az EU tagállamaiban és a világgazdaság néhány fontos országában. A leginkább sújtott gazdaságok azok, ahol a legsúlyosabb volt a járvány és/vagy a turizmus meghatározó szerepet játszik a gazdaságban (Spanyolország, Nagy-Britannia, Olaszország, Horvátország). Ezzel szemben nyolc EU-tagállamban (Litvánia, Írország, Svédország, Lengyelország, Dánia, Finnország, Luxemburg, Észtország) öt százaléknál kisebb mértékű a visszaesés. Ezekben az országokban fontos kiemelni a gazdaságszerkezet jelentőségét, amely lehetővé teszi, hogy a népesség jelentős hányada otthonról dolgozzon. Ezt a tudásintenzív szektorok magas foglalkoztatottsága biztosítja. Luxemburg, a skandináv országok, Írország és Észtország jó teljesítményéhez feltehetően ez a tényező is hozzájárult.

A visszaesés mértékében Magyarország a középmezőnyben foglal helyet, de a végső eredményeket csak idén fogjuk látni. A második negyedévi zuhanás már jelezte a problémát, és rámutatott a magyar növekedési modell korlátjaira. Ennek egyik része a gazdaságszerkezet, amelyben a tudásintenzív ágazatok csekély mértékben vannak jelen. További súlyos probléma a gazdaság prociklikussága. A 2013 után kezdődő felívelési ciklusban a kormány az úgynevezett magasnyomású gazdaság gondolata alapján cselekedett, amely ilyen időszakban is fenntartja a laza monetáris feltételeket, ezzel is fokozva a növekedési ütemet. Így, miután a devizahitelektől sikerült megszabadulni, az árfolyamot hagyták szabadon leértékelődni, és a kamatokat tartósan levitték. 2016 ősze óta az infláció magasabb, mint a jegybanki alapkamat – a hitelfelvevőknek így reálértéken sokszor kevesebbet kell visszafizetniük, mint amennyit felvettek. A tőzsdeindex és az ingatlanárak emelkedtek, a növekedési ráta a potenciális szint fölé került, az infláció felgyorsult és munkaerőhiány lépett fel. Ehhez szabták a jóléti szabályozást is – a szociális hálót leépítették, a családtámogatásokat az adórendszerbe építették, a munkanélküli segélyek időtartamát lerövidítették.

Csakhogy járvány idején eszköztelenül áll az ilyen gazdaságpolitika: a kamatot nincs hova csökkenteni és az árfolyam sem eshet tovább, mert mindkettő az inflációt erősítené. A költségvetési politikának még igy is lehettek volna eszközei, de ezeket az eszközöket nem használták megfelelően: a rászorulókat magukra hagyták. A járványkezelésre mostanra nagyon csekély forrás maradt, ezért megint átéljük a megszorításokat recesszió idején.

A magyar kormány hozzáállása a prioritások torzulását tükrözte. A válságkezelés európai összehasonlításban kismértékű volt, ezt tükrözi az IMF ábrája (3. ábra). A felhasználás módja is erősen kritizálható. A leginkább rászorulók támogatása és ennek révén a kereslet ösztönzése helyett továbbra is domináltak a klientúra finanszírozásának szempontjai. A 16 800 lélegeztetőgép öt-tízszeres áron történő megvásárlása – miközben háromezerre sincs megfelelő személyzet – nem növelte a hazai keresletet és más területekről vont el forrásokat. A hivatalos statisztikákban a válságkezelés legnagyobb tétele a 3600 milliárd forintos hitelmoratórium, amit azonban kétséges beszámítani a tényleges költségek közé, hiszen csak átmeneti könnyítés, a hiteleket később, a törlesztés felfüggesztésének időszakára szóló kamatokkal együtt kell fizetni. A hitelekre épülő vállalkozástámogatás a magyar vállalkozásokat hátrányba hozza azokkal a külföldi versenytársakkal szemben, amelyek anyaországukban vissza nem térítendő támogatást kapnak. Eközben a kiemelt szektorok további fejlesztési támogatásokat kaptak és felvásárlásokat hajthatnak végre a legyengült cégek közül válogatva – a külföldi riválisokat a biztonság kedvéért külön ki is zárták. Összességében a válságkezelés egyaránt rámutatott a magyar gazdaság szerkezeti gyengeségeire, a korábbi növekedés korlátjaira, illetve arra, hogy a klientúra finanszírozásának szempontja még a legsúlyosabb válság idején is dominálja a hazai gazdaságpolitikát.

Nemzetközi együttműködés

A járvány minden szakaszában megkerülhetetlen az együttműködés másokkal, ami a „Me First” típusú önző, nacionalista stratégiák ellentéte. A kilábalás szintén nemzetközi összefogást igényel.

Az oltóanyagok igazságos elosztása a járvány legyőzésének fontos eleme. Ebben szintén akadályt jelent a „Me First” stratégia. Donald Trump még tavasszal szerette volna megvenni egy német gyógyszergyár teljes készletét kizárólag az Egyesült Államok számára. Az EU inkább arra törekszik, hogy polgárai a veszélyeztetettségük alapján kapják meg az oltást. A szegény országok oltáshoz való hozzáférése a gazdag országok felelőssége.

Megkerülhetetlen szerepe van annak, hogy az emberek megbízzanak az oltásban és önkéntesen beoltassák magukat. De az elmúlt évek dezinformációs kampányainak épp az oltásellenesség volt az egyik fő üzenete. A populisták számára az oltásellenesség természetes álláspont, elvégre ugyanabból táplálkoznak: az elitekkel és a szakértőkkel kapcsolatos ellenségesség és bizalmatlanság érzéséből. Tanulságosak az oltásra való hajlandóságra vonatkozó mérések. Míg az ázsiai országokban ez nyolcvan százalék feletti értéket mutat, Németországban csak 67, Franciaországban 54 százalék. A Nature cikke alapján a Föld népességének hatvan százaléka kérné az oltást. Magyarországon ezzel szemben a lakosság 17 százaléka adatná be biztosan, és 36 százalék gondolkozik rajta. Az orosz és a kínai oltást a lakosság mindössze hét és négy százaléka fogadná el, ami arra utal, hogy bármennyire próbálja is oltásügyben a kormány geopolitikai céljait érvényesíteni, a lakosság ellenállása ebben az esetben feltehetően korlátnak bizonyul majd. Az oltással kapcsolatos félelmek kezelésében az átláthatóságnak, a számonkérhetőségnek, illetve a tények alapján lefolytatott párbeszédnek van jelentősége. Ez nem a populisták terepe.

Az egészségügyi válsághelyzet leküzdését követi a gazdaság talpra állítása. Az újraindításhoz azoknak vannak a legkevésbé forrásaik, akik a leginkább rászorulnának. Európában azok az országok, amelyek jobb helyzetben vannak, kisegítik a válságba kerülteket. A 2021–2027-es költségvetés és a NextGenerationEU alapjai komoly forrásokat biztosítanak a járvány okozta gazdasági válságból történő kilábalásra. Az alapot a pénzpiacokon felvett hitelekkel finanszírozzák, majd közösen fizetik vissza. Ennek a rendszernek az elfogadása az integráció új szintjét jelenti, olyan lépések elfogadtatását, amelyeknek békeidőben sok ellenzőjük van. Jogos elvárás, hogy ezek az összegek ne magánzsebekbe kerüljenek. Ez jelenik meg a jogállamisági kritériumokban. A populista kormányzatok nacionalista retorikájában az európai szolidaritás csak addig érdekes, amíg ők vannak kedvezményezett helyzetben. A járvány idején azonban nekik is szükségük van ezekre az alapokra, csakhogy a jogállamisági kritérium olyan korlátot jelent számukra, amit nehezen viselnek el. Viszont, hosszabb távon, kénytelenek lesznek.

Visszaerősödhet-e a populizmus?

2020 nem a populisták éve volt, miközben a populizmus okaként általában megjelölt problémák itt maradtak velünk. Ennek ellenére azt hiszem, trendfordulóról beszélhetünk. Mert bár széles körben elterjedt vélemény, hogy a populizmus áttörésében a gazdasági szempontok dominálnak, a valóság ennél bonyolultabb. Az előző, 2009–2013-as pénzügyi válság során nem minden válságba került országban tört át a populizmus. Magyarországon és Görögországban igen, ám itt a populizmus hosszú hagyományokra tekint vissza. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy sem a válság, sem az egyenlőtlenségi mutatók nem teszik szükségszerűvé a populista politika vonzerejének növekedését. A populizmus felemelkedése a világon a közösségi média térnyerésével párhuzamosan történt, mert az lehetővé tette olyan tartalmak széleskörű megjelenését és elterjedését, amelyek korábban nem mentek át a hagyományos publikációs szűrőkön, az újságok és folyóiratok szerkesztőin és lektorain. Ez megkönnyítette az álhírek és a dezinformáció terjedését. Az elmúlt években azonban egyre nagyobb erőfeszítés látható a hamis tartalmak szűrésére és az ezekre történő figyelmeztetésre. A populizmus fő ígérete a bizonytalan világban nyújtott bizonyosság. Ezt szolgálja az erős vezető mítosza, a hagyományos családmodell melletti látszólagos elkötelezettség, az egyszerű megoldások lehetőségének sugalmazása. Ám az elmúlt évtizedben és a járvány során e receptet számos helyen kipróbálták, és a gondok nem oldódtak meg tőlük – sőt a járvány kezelésében egyértelműen kiütközött a szakértelem és a valós tények elutasításának számos súlyos problémája. Nem is beszélve a konzervatív értékek képviseletének csekély komolyan vehetőségéről a populista politikusok és rendszerek különféle botrányai láttán. 2020-ban a populizmus már nem csupán vonzó ígéret, hanem egy már ismert kormányzási módszer, amely tavaly beleütközött a saját korlátjaiba. Természetesen nem múlik el teljesen, de a következő évtizedet már várhatóan jóval kevéssé dominálja, mint az előzőt. Ez az az emberiség számos sürgető válságának megoldása szempontjából reményre ok okot.

(A cikk az Ellensúly folyóirat 2020/3-4. számában, decemberben megjelent tanulmány rövidített változata.)

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.