A rezsicsökkentést nehéz lesz zöldíteni

Vasali Zoltán | 2021.08.04. 06:48

Olvasási idő kb. 16 perc

A szerző az IDEA Intézet elemzője

Az Európai Bizottság július közepén mutatta be a Fit for 55 nevű komplex klímavédelmi javaslatcsomagját, amely elsősorban azt célozza, hogy az EU 2030-ra elérhesse az 55 százalékos szén-dioxid-csökkentést 1990-hez képest. A Fidesz-KDNP a bejelentés után azonnal tiltakozott a tervek ellen, hiszen az új rendszerben az autósok és a háztartások is kénytelenek lennének többet fizetni a karbonlábnyomuk után. A kormánypártoknak az is újdonság lehet, hogy a szegényebb fogyasztókat és az innovációban jeleskedőket kárpótolnák.

Képzeljük el azt a helyzetet, hogy nem csak majd 2025 után, hanem jövő január elsejétől az EU bevezetne egy olyan új klímapolitikai rendszert, ahol minden fogyasztói döntésünk után azonnal meg kellene fizetni ökológiai lábnyomunk árát. Fűtés, utazás és az élelmiszerek után is, ilyen inflációs teher és üzemanyagár-emelkedés mellett, mint amit jelenleg a szuverén magyar gazdaság produkál. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy a Fidesz-KDNP ilyen feltételek mellett, egy uniópárti ellenzékkel tulajdonképpen kampány nélkül is kétharmaddal nyerné meg a következő választásokat.

Nem véletlen az, hogy például a dugódíj bevezetését Karácsony Gergely nem tartja időszerűnek, hiszen a hazai nyilvánosság minden többletadó bevezetése idején szinte alapjogsértésnek tekinti a racionálisan alátámasztott korlátozásokat. Németországhoz vagy Dániához képest egy alulfizetett és árérzékeny társadalomban élünk, ahol a zöld indokból megemelt terhek szinte lázadást idéznének elő. Mintha a kormány ezt is előre érezte volna, hiszen egy évtizede tartja a hazai lakosságot a rezsicsökkentés illúziójában, ahol minden áremelés a gyűlölt piac külföldi szereplőire fogható vagy Soros-féle spekulációra vezethető vissza. A logikus érvelés lehetősége ilyen feltételek mellett korlátozott, de még így is hathat a választók azon részére, akik már rég megtanulták, hogy romló környezeti feltételek mellett sincs semmi ingyen. Ha szerencsénk van, akkor az EU türelmes és következetes lesz velünk, így képesek lesznek a Bizottságban és az Európai Parlamentben szétszálazni a riogatást a rendszerszintű fenntarthatóságtól.

Nemzeti karbonérdek

Magyarország a rendszerváltás óta nem építette vissza nehéziparát és az energiafelhasználásunk is atomból, gázból vagy importból származik, így uniós összehasonlításban kifejezetten kicsi az országos kibocsátás miatt nekünk kiosztott karbonkvóta (ETS) aránya (32%). Az energiapolitikával foglalkozó NGO-k szerint az emelkedő kvótaárak, illetve az árverezett kvóták arányának növekedése ilyen körülmények között is jelentősen növelné majd a magyar állam ETS-kvótabevételeit (2019-ben 82 milliárd Ft). Az EU a korábbi időszakban komoly konfliktusokat vívott meg azokkal az uniós tagállamokkal, amelyek nem nézték jó szemmel, hogy folyamatosan csökkentik az ETS-ben kiosztandó és elárverezhető kvótamennyiséget, de a csökkenés ettől függetlenül tendenciává vált. A régi és az új karbonkereskedelmi rendszert kritizáló tagállamok is elfogadják, hogy ilyen technikák és eszközök nélkül nem lenne megvalósítható a klímapolitikai célok többsége, azaz nem lehetne megállítani környezetünk katasztrofális átalakulását.

Amivel talán nincs gondja a magyar kormánynak, hogy az EU határain kívülről érkező magas karbontartalmú termékekre (az áram mellett ide tartozik az acél és a cement is) importvámot vetnének ki, ami megegyezik a kibocsátási kvóták árával. Az EU például a hulladékgazdálkodás terepén már korábban megtapasztalhatta, hogy a szennyezés exportja gyakran reflexszerű válasz a szigorúbb szabályok bevezetésére, amikor a szennyező termelés egyszerűen az EU határain kívülre költözik. Egy ilyen külső teher bevezetése támadható lenne a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) előtt is, de itt is van változás. Az utóbbi években a kereskedelem tisztaságát védő globális intézmények egyre nyitottabbak a környezetvédelmi terhek érvényesítésének elfogadására. Sőt mivel az új amerikai adminisztráció is radikálisan másként áll a klímapolitikai eszközökhöz, még az is elképzelhető, hogy az EU-nak régi-új partnerei lennének ebben, akár még Kínát is érdemben bevonva a rendszerbe.

Mint ismert, a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó hazánkban a Mátrai Erőmű, aminek nem csak tulajdonosváltási története kalandos, de egyedinek nevezhető a magyar kormány ragaszkodása is a működtetéséhez. A tervek szerint a Mátrai Erőművet 2025 után kivezetik a rendszerből, vagy pont az addig emelkedő kvótabevételekből és kompenzációs uniós alapokból finanszírozható lenne átalakítása biomassza és gáz üzeművé. Az erőművek egyre kevésbé részesedhetnek ingyen kvótákból, a nagy ipari kibocsátók (olajfinomítás, vegyipar, acélgyártás, műtrágya-előállítás) viszont az eddig ismert rendszerben éppen e kompenzáció miatt úszták meg termelésük radikális drágulását. Itt a kihívás továbbra is az, hogy 2030-ra az eddig célként kitűzött 32 százalék helyett az energiaellátás 40 százalékát kellene megújuló energiaforrásokból előállítani.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés