A rezsim és a rezsink
Olvasási idő kb. 5 perc

Nem fogom most elkezdeni ostorozni a kormányt, hogy állítólag több mint 250 milliárdot tékozolt el, mert az oroszoktól vette meg idejekorán a gázt. Az illetékesek nem sejthették a gáz szeszélyes ármozgását a tőzsdén, nem számíthattak ilyen enyhe télre – azt pedig már megszokhattuk, hogy számukra a legfontosabb cél, hogy hatalmukat megőrizzék. Az éveken át tartó rezsicsökkentés is vívmány volt, ne hallgassuk el előnyeit. Igaz, később az áram ára is ingadozni kezdett, egyes szakértők szerint az árzuhanás bizonyos időszakban még a rezsicsökkentés ellenére is hasznot hozott, főként, ha a rendszerhasználati díjat is belekalkuláljuk.
Ezért a számlánkra minden hónapban pedánsan felkerült összeg, hogy a bevezetés óta mennyit spórolt nekünk a kormány, voltaképp félrevezető. A lélegeztető-gép szindróma tehát már korábban is beköszöntött szűkebb portánkon, ahogy az energiaszolgáltatók rekord profitja is, ami legutóbb a Mol esetében vált igencsak feltűnővé. Az udvari szállítók a szükséghelyzetben nem áldozatot hoztak, hanem arattak, a parancsnok szűkszavú utasítása elég ahhoz, hogy a legkisebb kétkedés, megfontolás nélkül tegye dolgát a tisztikar, amelyik inkább túltolja, semmint értelmezi, finomítja az utasításokat. A propaganda sem szereti a kétértelműséget, annál inkább a határozottságot és a gyorsaságot – ezért ugyan sorba állnak a menet közbeni gikszerek, ezek nem vonnak le semmit a példás tetterőből.
Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!
Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.
Olvassa el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen összes cikkére,
csak havi 1790 Ft!