Palme-gyilkosság

A „skandiás férfi”

Lakner Zoltán | 2020.06.20. 12:31

Olvasási idő kb. 12 perc

Húsz éve halott az a férfi, akit a svéd ügyészség és rendőrség a múlt héten Olof Palme egykori miniszterelnök gyilkosaként nevezett meg. Krister Petersson ügyész rögtön azt is bejelentette, nem emelnek vádat, a gyilkos megnevezése után lezárják az ügyet.

A svéd hatóságok által most bűnösként megnevezett Stig Engström kezdettől különös szereplője volt a szociáldemokrata államférfi elleni gyilkosság történetének. 1986. március 1-jén, az előző éjjel történt merényletet követően maga jelentkezett a rendőrségen szemtanúként. Az eseményeket övező legendakör a „skandiás férfiként” tartja számon a személyét, mivel Engström a Skandia biztosítóóriás stockholmi székházában dolgozott. Az épület közelében sebezték halálra Palmét, Egström pedig röviddel a lövések eldördülése előtt hagyta el a munkahelyét.

Tanúvallomása szerint az elsők között ért a helyszínre a merényletet követően, oldalára fordította a kormányfő testét, talán azt remélve, segíthet valamit a helyzetén. Ha így volt, nem tudhatta, hogy a Magnum revolverből leadott lövés azonnal végzett Palméval.

Az első pillanattól fogva furcsa volt azonban, hogy számos más helyszíni tanú nem emlékezett Egströmre. Jan Stocklassa újságíró, aki a gyilkosságnak egész könyvet szentelt – részletesen kidolgozva benne a tragikus eseménnyel kapcsolatos elméletek egyikét –, azt állította, lehetséges, hogy „a többi tanú összekeverte az elkövetővel” ezt a bizonyos „skandiás férfit”.

Egymás mellé téve e darabkákat, kijöhet akár olyasmi is, hogy Egström azért ismerte jól a helyszínt, mert ő maga volt a gyilkos. Az első valódi tanúk még láthatták őt, de a később érkezők már nem találkoztak vele, mert addigra elhagyta a tetthelyet, hogy aztán később tanúként jelentkezzen a rendőrségen. Talán azért, mert számított rá, hogy úgyis eljutnak majd hozzá – a Skandia-ház közelsége miatt –, inkább elébe ment a rendőri meghallgatásnak.

Persze, mindez csak spekuláció, ami egy gyilkossági vádhoz eléggé vékonyka. És az sem sokkal több, amivel a svéd rendőrség és ügyészség az Egströmmel kapcsolatos bejelentését alátámasztotta.

Petersson ügyész szerint Egströmnek „biztosan fegyver volt a kezében” 1986. február 28-án, amit használni is tudott a hadseregben korábban szerzett tapasztalatai révén. Volt olyan fegyvergyűjtő ismerőse, akin keresztül hozzájuthatott egy Magnumhoz. Anyagi gondjai voltak és alkoholizmussal küzdött, értsd, a rendőrség szerint bizonytalan élethelyzetben volt, befolyásolható lehetett az események idején. Emellett, kritikus volt Palme politikájával szemben, ezt a véleményét gyakran hangoztatta saját környezetében.

Mindezt azonban a nyomozószervek már több mint három évtizede tudták a „skandiás férfiről”, új tényeket pedig nem tártak fel a néhány éve ismét beizzított vizsgálat során.

Nem került elő a gyilkos fegyver, amelyből kilőtték február 28-án éjfél előtt a két lövedéket, melyek közül az egyik megölte Olof Palmét, a másik súrolta Lisbet Palmét. Nem született új tanúvallomás. Nincs bizonyító erejű DNS-minta. Főként pedig nincs indíték. Hacsak az alkoholproblémák, az anyagi nehézségek és a katonai szolgálat nem tesznek valakit automatikusan gyilkossá. Meg az ellenzéki nézetek, amivel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy Egströmöt mérsékeltként tartották számon, nem lehet a Palmét valóban izzó gyűlölettel támadó svéd szélsőjobboldalhoz sorolni.

Végső soron a legtöbb, ami elmondható, hogy Egström lelőhette Palmét, mert ott volt a környéken, valamint katonaviselt emberként képes volt a fegyverhasználatra, és kétségtelenül nem szívelte a miniszterelnököt.

Nehéz elképzelni, hogy az ezen alapuló vád megállna a bíróság előtt. De nem is kerül többé bíróságra az ügy, hiszen lezárták.

A svéd média is igen visszafogottan kezeli a véglegesnek szánt bejelentést, habár Palme fia elfogadja az eredményt és helyes döntésnek tartja a vizsgálat befejezését. Marten Palme – aki a stockholmi egyetem közgazdász professzora – a gyilkosság előtt szüleivel együtt volt moziban, amelynek bejárata előtt vett utoljára búcsút édesapjától. A film után ő a barátnőjével hazafelé, a miniszterelnök és felesége pedig sétálni indultak a péntek éjszakai stockholmi belvárosban. Palme elküldte a rá vigyázó testőröket. Szemtanúk később arról számoltak be, hogy Olof és Lisbet Palme mögött láttak haladni egy férfit, akit biztonsági embernek véltek, de lehetett akár a gyilkos is.

A „skandiás férfi” bűnösségével kapcsolatban kételyre ad okot az a mozzanat, amit Stocklassa hosszasan tárgyal a könyvében, miszerint a gyilkosság után többen futva menekülni láttak valakit, akit az utcalámpák fényében 30-40 év közötti férfinak néztek. A tetthely irányából tartott az egyik közeli főút felé, amihez történetesen majdnem kilencven lépcsőn keresztül vezetett felfelé az út. Nehéz elképzelni, hogy az 1986-ban 52 éves Egström, aki a róla készült képek alapján jelentős túlsúlyt hordozott, és feltehetően az alkoholgondok sem javítottak az erőnlétén, felrohant volna a lépcsősoron. Az is lehetséges, persze, hogy az elrohanó férfi nem a gyilkos volt. Vagy az, hogy a merényletet nem egy magányos tettes követte el, hanem egy bűntárs szaladt a gyilkosság után az örök ismeretlenség felé.

Ha viszont azzal a feltételezéssel élünk, hogy nem egyetlen magányos gyilkos ölte meg Palmét, akkor azonnal be is értünk az összeesküvés-elméletek dzsungelébe.

A már említett Stocklassa-féle könyv a dél-afrikai apartheid rezsim – amelynek Palme elszánt bírálója volt – titkosszolgálata és a svéd szélsőjobboldal összejátszását tartja a legvalószínűbb magyarázatnak. Ennek alapján az indítékot és a merénylet megszervezésének mikéntjét is megmagyarázhatónak tartja. Kalandregénynek is beillő oknyomozása végén az újságíró arra jutott, hogy a profi szervezők egy amatőrt választottak a gyilkosság végrehajtására, olyan balekot, aki feláldozható, ha az ő szempontjukból sikertelen az akció. Csakhogy az erre vonatkozó bizonyítékok közvetettek, s a könyvben megnevezett gyanúsított eltűnése éppúgy lehet az igazság, mint a hamis vád előli menekülés.

A hatósági vizsgálatok sem voltak meggyőzőbbek. A nyomozás első vezetője jó ideig kurd terroristákat kergetett. Szóba kerültek horvát emigráns fasiszták és különféle titkosszolgálatok is lehetséges kivitelezőként. Közben viszont mindennemű konspirációnak ellentmondani látszik a tény, hogy Palme a mozi előtt hozta meg döntését a biztonsági emberek elküldéséről, nem lehetett előzetes tervekben kalkulálni vele. Még ha nem is volt tőle szokatlan, a testőr nélküli séták nem követtek mintát. Ettől még, persze, Palmét az alkalomra várva megfigyelhették. Akkor viszont azt kell feltételezni, hogy a potenciális merénylő folyton felfegyverkezve követte a miniszterelnököt, heteken, hónapokon át, a svéd biztonsági szervek pedig ezt észre sem vették.

Az összeesküvés-elméletekkel szemben a magányos merénylővel számoló elmélet nagyobb teret enged a spontaneitásnak. Ám magányos gyilkos-projektje is volt már a svéd rendőrségnek. Egy Christer Petterson nevű alsó kategóriás, drogfüggő bűnözőt első fokon el is ítéltek gyilkosság vádjával, Lisbet Palme vallomása alapján. 1989-ben azonban másodfokon felmentette Pettersont a bíróság, mert nem találta megalapozottnak és következetesnek az özvegy állításait. Lisbet Palme ugyanis a merénylet után nem tudta azonosítani a merénylőt, évekkel később támadt fel benne a bizonyosság Christer Petterssonnal szemben.

Egyébként ő sem él már, 2004-ben halt meg, agyi vérömleny következtében. Hogy az ezt okozó sérülés miként következett be, arról szintén számos, a Palme-gyilkossággal összefüggő feltételezés van forgalomban.

A vizsgálat során elkövetett hibák és a nyomozók által bejárt tévutak a Palme-gyilkosság történetének külön fejezetét alkotják. Eleve nehéz elképzelni, hogy a testőreit hazaküldő miniszterelnök hogyan maradhatott teljesen védtelen ettől a perctől fogva. Lelövését követően, az 1986. február 28-ról március 1-jére virradó éjszaka a rendőrség nem tudta megakadályozni, hogy a gyászolók szinte azonnal megjelenjenek a kegyeleti hellyé változó tetthelyen. A helyszínelők túl szűken kordonozták le a környéket, emiatt nyomok semmisülhettek meg. Közben a járókelők találtak meg a kordonon kívül olyan értékes bűnjeleket, amilyenek az Olof és Lisbet Palmére kilőtt lövedékek voltak. Órákig nem zárták le a hatóságok a Stockholmból kivezető utakat. A nyomozás első vezetője egy olyan nagy tekintélyű, korábban a titkosszolgálatnál is vezető posztot betöltő rendőrtiszt volt, aki korábban sosem vezetett gyilkossági nyomozást. Ehhez jött még Pettersson felmentése a bíróságon, ami a nyomozó- és vádhatóság fiaskója volt. Stocklassa könyve is nagyrészt arról szól, hogy az újságíró olyan gyanúsítottakkal találkozott Dél-Afrikától Észak-Ciprusig, akiket a svéd rendőrség évtizedeken át képtelen volt elérni és meghallgatni.

Az összeesküvés-elméletek pontosan így keletkeznek: a hiányzó tudás helyére benyomulnak az átfogó magyarázatot ígérő teóriák.

Már a gyilkosságot követő években érzékelhető volt, hogy a nyomozás eredménytelensége és hibái, valamint az egyre-másra keletkező elméletek felzaklatják a svéd közvéleményt. Önjelölt nyomozók egymás után tették közzé szenzációsnak szánt felfedezéseiket és feltételezéseiket. Mivel életében Palme nemzetközi tekintélynek örvendett, a halálával kapcsolatos vizsgálatot is nemzetközi figyelem övezi. A miniszterelnök megölése miatt a békés jóléti társadalom, a nyomozás kudarca miatt a jól szervezett svéd állam renoméja súlyosan sérült.

Már csak emiatt is jó ideje kitapintható a politikai igény az ügy lezárására, amit a gyászoló Palme-család is szeretett volna elérni. Feltehetően részben a lezárás akarása is okozta a korábbi zsákutcás gyanúsításokat, és Marten Palme is ezért sietett – két éve elhunyt édesanyja helyett – nyilatkozni arról, hogy elfogadja a „skandiás férfi” bűnösségét megoldásként.

Stefan Löfven miniszterelnök két évvel ezelőtt a társadalom vérző sebének nevezte a megoldatlan Palme-gyilkosságot, és rendkívüli fontosságúnak tartotta, hogy végre megoldják az ügyet. A „skandiás férfi” megnevezése gyilkosként azonban nem annyira megoldásnak tűnik, mint inkább lezárási kísérletnek. Stig Egström mindenesetre nem tud már vallomást tenni, mert 2000-ben öngyilkosságot követett el. Ami megint csak találgatásokra ad okot: vajon azért tette, mert bűnös volt, vagy azért, mert tudta, ki a bűnös? Ha egyáltalán a Palme-gyilkosság miatt vetett véget az életének.

A következő években kiderül, hogy a hatósági lezárás visszafogja-e az elméletgyártók hevületét. A legtöbb, ami harmincnégy év után elérhetőnek tűnik ebben a tragikus ügyben, hogy a svéd társadalom sebe legalább ne vérezzen tovább.

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés