Azt gondoltam, hogy az én életem során nem lesz olyan, amiről a szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam, a történelem órán tanultam vagy éppen a közgazdaságtan-tankönyvben olvastam. Persze, éltem én is egy kicsit a Kádár-korszakban, tudom, hogy mit lehetett és mit nem lehetett kapni a boltokban. Tudom, hogy vártam arra, hogy végre érkezzen téliszalámi meg banán, de mire eszméltem, megtörtént a rendszerváltozás. És úgy tűnt, minden jó lesz. Hogy az nem fordulhat elő, hogy bemegyek egy boltba, de a polc üres. Hogy nem tudok csak úgy odanyúlni azért a termékért, amiért elindultam, mert egész egyszerűen: nincs.

Hiánycikk, hiányzik, elfogyott, nem érkezett belőle új szállítmány. Mostanában egyre többször tapasztalom.

Megyek a gyógyszertárba és heteken át hallgatom, hogy nincs a gyógyszer, amit felírt az orvos, sőt az sincs, amivel helyettesíteni lehetne. Aztán jön a telefon, hogy érkezett 3 dobozzal, menjek, tartják nekem néhány órán át. Jó, de mi van a többiekkel, akik utánam álltak a sorba? Vagy mi van azzal a bácsival, aki elveszetten áll a patikában, mert elfogyott a „cukor gyógyszere” és retteg, hogy valami nagyobb baja lesz, ha nem veszi be a szokásos adagot? Ami van Szlovéniában, Ausztriában, Szlovákiában, Németországban – az itt nincs.

Naponta járok élelmiszerboltokba, naponta látom, ahogy szűkül a kínálat. A sarki CBA-ban már nincs az a vaj, amit szeretünk, nem is lesz, mert annyira drága lett, hogy nem rendelnek, mert rájuk romlik. Az olcsóbb meg azért nincs, mert csak keveset kaptak belőle. A szokásos sonka amiatt nincs, mert újabb áremelés lesz, de előtte kifuttatták, ami a korábbi gyártásból maradt. A cukrot és az olajat tudjuk, a tojás egy dobozzal vihető. A hipermarketekben félig üresek a polcok, sokszor olyan érzése van az embernek, mintha költözés közben betoppant volna valakihez. Olyan „még nincs, már nincs”-állapotok vannak. A zöldséges azt meséli, hogy nagy a baj. A zöldség nagykereskedők egymásra licitálnak, hogy az importőr nekik adja a külföldről hozott árut. Aztán a kiskereskedő meg a vevők csodálkozhatnak, hogy miért lesz egyre több minden megfizethetetlen. Egy kisdoboz fagyi 4700 forint?!