Fóti Tamás A szankciós politika anatómiája

A Krím-félsziget megszállása után az Európai Unió szankciókat vezetett be Oroszország ellen. Ma már nyilvánvaló, hogy a visszafogott büntetőintézkedések nem értékék el a céljukat. Moszkva nemhogy feladta volna a Krímet, de idén átfogó támadást indított Ukrajna ellen. Azóta az Európai Bizottság hat újabb szankciós csomagot fogadott el. Még nem tudható, hogy ezek többet érnek-e majd, mint a korábbiak. 

Akció

A Krím-félsziget 2014-es megszállása után foganatosított szankciókat félévente hosszabbították meg. Ezek gazdasági hatásai azonban korlátozottak voltak, inkább a politikai és üzleti élet egyes szereplői ellen irányultak. Általános importtilalmat rendeltek el a Krímből származó árukra, korlátozták az orosz állami pénzintézetek uniós tevékenységét, megtiltották fegyverzetek és stratégiai fontosságú technológiák uniós exportját. Ami természetesen érzékenyen érintette Oroszországot, de ezekkel a szankciókkal együtt lehetett élni, legfeljebb az EU-Oroszország kereskedelmi kapcsolatai nem fejlődtek a korábbi, dinamikusabb tempóban. Az EU legnagyobb gazdasága, a német, tavaly így is rekordforgalmat, 60 milliárd euró értékűt bonyolított le Oroszországgal, még ha ez viszonylagos is, hiszen a teljes külkereskedelmének csupán alig több mint két százalékát teszi ez ki.

Ma már elmondhatjuk, a szankciók nyolcéves története nem ért célt: nem volt elrettentő erejük, a befagyott konfliktuson nem változtattak, sőt a Kreml azokat szinte bátorításnak vette és ragaszkodott a status quo fenntartásához. Putyin államfő elszigetelésének kezdeti törekvése az évek folyamán enyhült. Ugyan továbbra sem tartottak EU-Oroszország csúcstalálkozót, de már nyílt vita folyt arról, miként lehetne újra párbeszédet folytatni vele – ebbe robbant be február 24.

Azóta az EU hétről hétre fokozta szankciós politikáját. A büntető intézkedésekkel jelezték az orosz közvéleménynek, hogy mit gondolnak a putyini agresszióról, másrészt megpróbálták ellehetetleníteni Moszkva pénzügyi helyzetét, és a csúcstechnológiai termékek azonnali embargójával megbénítani a kulcságazatokat. A háború további eszkalálódása, a harmadik világot éhínséggel fenyegető következménye feloldott korábbi tabukat, mint például az energiahordozók kérdését.

A mostani szankciók már önmagukban is radikálisnak voltak tekinthetőek, az orosz pénzintézetek lekapcsolása a Swift nemzetközi fizetési rendszerről azonnal sebet ütött az orosz gazdaságon. A kihelyezett, több mint 600 milliárd dolláros devizatartaléknak csaknem a felét zárolták, ami kikezdte a rubel stabilitását. Azonban a háborúért felelőssé tett katonai és politikai vezetők és az orosz parlament, a duma több száz képviselőjének fekete listázása, továbbá a Kremlhez közel álló oligarchák nyugati pénzeszközeinek befagyasztása, nagy értékű ingatlanjaiknak, jachtjainak zárolása, a családtagok elleni szankciók elrendelése – mindezek kevésnek bizonyultak. Nemhogy enyhült volna a katonai helyzet, de még a humanitárius kezdeményezések, az ukrán civil lakosság evakuálása is vontatottan haladt, növelve a polgári lakosság áldozatainak számát.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!