Igaz, hogy több mint egy éve tartanak az iskolai demonstrációk, de a népszerűségük, úgy tűnik, valamelyest csökkent. Több olyan település is van, ahol a teljes létszámú sztrájkrészvétel után mindössze a felére esett vissza az aktivitás. A tanárok már nem igazán hisznek a sikerben. Úgy gondolják, a kormányra nem hatnak, az bármit megtehet bárkivel, keresztülnéz rajtuk is. Félnek a következményektől is, hiszen a kormány szemernyi kétséget sem hagyott afelől, ha bárki lázad, kirúgják. Fáradtak, kiégettek, fásultak, a munkájukat többnyire gépiesen végzik – a mindennapi problémákkal küzdenek.

– A pedagógus a lelkével dolgozik. Márpedig megbecsülés hiányában, a kiszolgáltatottságban nem túl könnyű ez a munka a léleknek – mondja egy falusi tanítónő, aki fellapoz egy kötetet, és a kezembe adja a vers két sora miatt: „És akinek szép a lelkében az ének/ az hallja a mások életét is szépnek” – így látta Babits Mihály.

A pedagógusok munkájának megbecsülése – könnyű belátni – a nemzet, az ország, a társadalom hosszú távú érdekének kellene lennie. Az volna fontos, hogy ne harcolni kelljen ezért, hanem csakis az iskolára, a munkára figyelni – mondja egy önmagát nemzeti liberálisnak valló tanár.

A magyar tanügy helyzete súlyos.

Egy Észak-Magyarországon élő fiatal tanár házaspár legnagyobb célja a saját lakás. Ők eldöntötték, hogy minden helyi vagy a településhez közel eső tüntetésen ott lesznek, minden tiltakozást és követelést aláírnak, de ennek ellenére valamennyi órájukat megtartják, vagyis nem sztrájkolnak. Egész egyszerűen: nem áll módjukban. Az iskoláknak le kell ugyanis adniuk a sztrájkolok névsorát az elszámoláshoz. Nekik nincs sok választási lehetőségük, a pénzre szükségük van, nem tudnak egykönnyen munkahelyet váltani – és persze kötődnek a településhez is.

Ma tanárnak lenni Magyarországon, sokan így mondják, csak akkor érdemes, ha a házastárs – többnyire a férj – jó keresetű. Persze, rengeteg a tanárházaspár, hiszen az egyetemi, főiskolai évek meghatározóak a párválasztásban. Vagyis, reggelente elmennek az iskolába, s estére hazaviszik annak minden örömét és bánatát.

Egy nyugdíj előtt álló tanító kolléga keresete 300 ezer forint körüli. 40-50 százalékos emelés lenne szerinte elfogadható, vagyis úgy 500 ezer forint körüli kereset lenne ma megfelelő – most már semmi esélyt nem lát arra, hogy valaha is ennyit keressen, s attól is tart, hogy a nyugdíja is csekély lesz.