A tanárok már nem hisznek a sikerben – közelkép a magyar iskolákról

Izing Antal | 2023.03.11. 14:45

Olvasási idő kb. 13 perc

Rettentő nehéz helyzetben vannak a magyarországi pedagógusok, küzdelmük szinte kilátástalannak tűnik, a kormány pedig gőzerővel dolgozik a megtörésükön. Kollégánk zömében vidéken, nehéz helyzetben dolgozó tanárokkal beszélgetett.

Igaz, hogy több mint egy éve tartanak az iskolai demonstrációk, de a népszerűségük, úgy tűnik, valamelyest csökkent. Több olyan település is van, ahol a teljes létszámú sztrájkrészvétel után mindössze a felére esett vissza az aktivitás. A tanárok már nem igazán hisznek a sikerben. Úgy gondolják, a kormányra nem hatnak, az bármit megtehet bárkivel, keresztülnéz rajtuk is. Félnek a következményektől is, hiszen a kormány szemernyi kétséget sem hagyott afelől, ha bárki lázad, kirúgják. Fáradtak, kiégettek, fásultak, a munkájukat többnyire gépiesen végzik – a mindennapi problémákkal küzdenek.

– A pedagógus a lelkével dolgozik. Márpedig megbecsülés hiányában, a kiszolgáltatottságban nem túl könnyű ez a munka a léleknek – mondja egy falusi tanítónő, aki fellapoz egy kötetet, és a kezembe adja a vers két sora miatt: „És akinek szép a lelkében az ének/ az hallja a mások életét is szépnek” – így látta Babits Mihály.

A pedagógusok munkájának megbecsülése – könnyű belátni – a nemzet, az ország, a társadalom hosszú távú érdekének kellene lennie. Az volna fontos, hogy ne harcolni kelljen ezért, hanem csakis az iskolára, a munkára figyelni – mondja egy önmagát nemzeti liberálisnak valló tanár.

A magyar tanügy helyzete súlyos.

Egy Észak-Magyarországon élő fiatal tanár házaspár legnagyobb célja a saját lakás. Ők eldöntötték, hogy minden helyi vagy a településhez közel eső tüntetésen ott lesznek, minden tiltakozást és követelést aláírnak, de ennek ellenére valamennyi órájukat megtartják, vagyis nem sztrájkolnak. Egész egyszerűen: nem áll módjukban. Az iskoláknak le kell ugyanis adniuk a sztrájkolok névsorát az elszámoláshoz. Nekik nincs sok választási lehetőségük, a pénzre szükségük van, nem tudnak egykönnyen munkahelyet váltani – és persze kötődnek a településhez is.

Ma tanárnak lenni Magyarországon, sokan így mondják, csak akkor érdemes, ha a házastárs – többnyire a férj – jó keresetű. Persze, rengeteg a tanárházaspár, hiszen az egyetemi, főiskolai évek meghatározóak a párválasztásban. Vagyis, reggelente elmennek az iskolába, s estére hazaviszik annak minden örömét és bánatát.

Egy nyugdíj előtt álló tanító kolléga keresete 300 ezer forint körüli. 40-50 százalékos emelés lenne szerinte elfogadható, vagyis úgy 500 ezer forint körüli kereset lenne ma megfelelő – most már semmi esélyt nem lát arra, hogy valaha is ennyit keressen, s attól is tart, hogy a nyugdíja is csekély lesz.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvassa el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen összes cikkére,
csak havi 1790 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A válság felértékelte a zuglói modellt

Lakner Zoltán

Szakmai és civil siker, hogy Zugló önkormányzata egyelőre nem foglalkozik a helyi szociális modell elvetéséről szóló javaslattal. Scharle Ágota közgazdásszal, a Budapest Intézet vezetőjével, a modell egyik kidolgozójával Lakner Zoltán, a Jelen főszerkesztője arról is beszélgetett, hogy a Zuglóban kialakult vita alkalmat teremthet akár egy a szociálpolitika valódi szerepét tisztázni hivatott párbeszédre. A beszélgetés az Új egyenlőség podcast-sorozatának része.

Elolvasom

Az árpádsáv színei és az MLSZ

Krajczár Gyula

Érdekes vitát folytatott le önmagával a Magyar Labdarúgó Szövetség a közelmúltban arról, hogy vajon nagy-Magyarország kontúrja és az árpádsávos zászló – vagy hogy őket idézzük: „az árpádsáv színei” – rasszistának, kirekesztőnek minősülnek-e, netán hordoznak-e politikai üzenetet.

Elolvasom

Rékassy Balázs: Az orvosi kamara úgy érezte, mintha pofon vágták volna

Tóth Ákos

A Magyar Orvosi Kamara mindvégig egyetértett nemcsak az egészségügy átalakításának szükségességével, hanem az irányával is, ahogy azzal is, hogy a háziorvosi ügyeleti rendszert modernizálni kell – derült ki az Új Egyenlőség legújabb, a Jelen oldalán is meghallgatható podcast-adásából, amelyben az Új Egyenlőség szerkesztője, Kiss Ambrus Rékassy Balázs szakközgazdásszal, egészségügyi menedzserrel beszélgetett a kormány és a MOK közötti konfliktusról, amelyet a kormány a maga részéről azzal oldott föl, hogy brutálisan, egyik napról a másikra megszüntette a kötelező orvoskamarai tagságot.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Élettérképek – honnan jöttünk, hol tartunk, merre megyünk?

Kormos Lili

Egy ideje az okostelefonok már azt is számon tartják, mikor és merre jár a tulajdonosuk, hogy melyik boltba, kávézóba, színházba, kocsmába tért be, és mindezt hányszor ismételte. Hóvégén készül a precíz összegzés, amikor aztán mindenki rácsodálkozik, hogy januárban is többet támasztotta a Gyalogbéka Eszpresszó pultját, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár olvasótermének asztalait. Viccet félretéve, ez egyfelől elég ijesztő, mert ugyan, ki akarná, hogy minden átkozott lépésének nyoma legyen? Másfelől viszont el is gondolkodtatott. Az járt az eszemben, hogy vajon hányszor és milyen paraméterek mentén rajzolódott már át az életem térképe? Merre járok most? Milyenek voltak az útvonalaim tíz éve? És ami ennél is fontosabb: pusztán helyrajzi kérdésről van szó, vagy mélyebb összefüggések után is érdemes kutakodni?

Elolvasom
Keresés