Szabó Brigitta A társadalmak sosem látott szétszakadását hozhatja a válság

A koronavírus-recesszió eltér az eddigiektől. Egyszerre jelenik meg benne a kínálati, a keresleti és a lélektani válság. Emiatt a kilábalás sem oldható meg csak pénzügyi eszközökkel. Sajátja, hogy miközben a társadalmak felsőbb osztályai vagy meg sem érzik a recessziót vagy nyernek rajta, az alsóbb rétegek és a középosztály egy része kilátástalan egzisztenciális helyzetben küzd a fennmaradásért. A magyar kormány válságkezelése egyáltalán nem adott még választ az éleződő társadalmi problémákra, a mélyülő különbségekre. A segítség továbbra is a szavazótábornak, a klientúrának szól.

Az már nem sokkal a járvány kitörése után látszott, hogy valami mással áll szemben a világ, mint amit a korábbi gazdasági recessziók idején látott. Most nem elég pénzt önteni a gazdaságokba a válság megoldására. Eltér abban is, hogy bár általában a nagy recessziók hatása hosszú távon a társadalmi egyenlőtlenségek csökkenésével jár együtt, ez a koronavírus-járvány okozta visszaesésre valószínűleg nem igaz. A válság Magyarországon is súlyosabb csapást mért a kevésbé iskolázott, alacsonyabb bevétellel rendelkező, kiszolgáltatottabb rétegekre. Az ő munkahelyük nagyobb valószínűséggel szűnt meg egyik napról a másikra, s már egyhavi bevételkiesés is szinte lehetetlen helyzet elé állította őket.

Az sem szokványos, ahogyan világszerte kiválasztódtak azok az ágazatok, amelyek a recesszió fő generátorai lettek. Nem az történt ugyanis, hogy rosszul teljesítettek, nem volt rájuk szükség, versenyképtelenné váltak, lett helyettük valami más, hanem a gazdaságon kívüli, kormányzati intézkedések hatására kerültek nehéz helyzetbe. Az emberi érintkezés új szabályai Magyarországon is cégek tízezreit döntötték be, s több százezer ember munkahelye szűnt meg, alakult át egyik pillanatról a másikra.

Magyarországon – sok összetevő miatt, amelyek közt ott vannak a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), a cégek adatszolgáltatási és adateltitkolási szokásai is – nehéz korrekt adatokhoz jutni. Mindenesetre, beszédes szám, amit a KSH publikált a kereskedelmi szálláshelyekről. E szerint 2020-ban az előző évhez képest 58 százalékkal kevesebb, összesen 13 millió vendégéjszakát regisztráltak, s ennek megfelelően 59 százalékkal csökkent a bevételük, 288 milliárd forintra.

Mélyrepülés zajlik a vendéglátásban is. Ágazati adatok szerint a járvány előtt 140-150 ezer ember dolgozott ezen a területen, közülük eddig 60 ezren veszítették el az állásukat. Egy másik becslés szerint a vendéglátóhelyek harmada van talpon jelenleg ahhoz képest, amennyien a válság előtt működtek. Azok sem mind úgy, hogy munka folyik bennünk, mondjuk házhozszállítás, hanem még nem számolták fel magukat, bízva abban, hogy egyszer csak kinyit az ország. Hasonló a helyzet a kereskedelemben, üzletek tömegei húzták le a redőnyt, s ugyanez igaz a szolgáltatóipar számos területén. Aki csak tehette, átállt online működésre, ám ez azzal jár, hogy kevesebb alkalmazottra van szükség, vagy ha meg is tartották a dolgozóikat, akkor azokat részmunkaidőben foglalkoztatják, vagy ha még be is van náluk jelentve, fizetést már nem adnak nekik.

Nem a KSH, hanem az iparági szereplők adatai szerint, több százezer ember tűnt el a hivatalos munkaügyi statisztikákból, ők azok, akik jelenleg egyik napról a másikra, alkalmi munkákból élnek. Nem kapnak bért, már nem jogosultak a három hónapig járó munkanélküli segélyre. A legtöbben az építőiparban próbálják kihúzni a nehéz időket.

Ha ágazati szintről lemegyünk az egyénig, ott is azt látjuk, hogy sok, korábban nem jellemző hatást fejtett ki a koronaválság. A Political Capital még tavaly készített egy kutatást, „A koronavírus-járvány gazdasági és társadalmi következményei Józsefvárosban” címmel. Ebben egyrészt azt írják, a járvány okozta gazdasági válság több embert érintett, mint maga járvány. Másrészt azt, hogy a recesszió ellen leginkább a megtakarítások és az iskolázottság jelent védettséget, illetve az érintettség mértéke függ a társadalmi státusztól. Konkrétan, a megkérdezettek 51 százalékának romlott az anyagi helyzete, ebből 30 százaléknak csak kis mértékben, de 21 százalékuknak jelentősen. A legfeljebb 8 általánost végzettek 40, a szakmunkások 52, az érettségivel/szakérettségivel rendelkezők 45, a felsőfokú végzettségű diplomásoknak viszont csak 23 százaléka mondta magát a válság által negatívan érintettnek.

Egzisztenciálisan a fiatal felnőtteket sokkal jobban sújtja a helyzet, mint az idősebbeket. A 18-29 évesek 52, a 30-39 évesek 45, a 40-49 évesek 35, az 50-64 évesek 38, a 65+ évesek 18 százaléka érezte meg anyagilag a válságot. Ha csupán a jövedelmi helyzetet nézzük, abból az látszott, hogy a legszegényebbek kerültek a legnehezebb helyzetbe, mert miközben a 100 ezer forint alatti összjövedelemmel rendelkező háztartások 60 százaléka számolt be jövedelme visszaeséséről, a 400 ezer forint fölöttieknek csupán 28 százaléka.

Nagyjából, néhány százalékos eltérésekkel, de hasonló eredményre jutott az országos helyzetet elemezve a Tárki is. „A koronavírus-járvány társadalmi hatásai a közvélemény-kutatások tükrében” című, 2020-as tanulmányban azt írják, a válaszadók 18 százaléka számolt be arról, hogy a korlátozások miatt jelentősen csökkent a jövedelme. A jövedelemvesztés eltérő mértékben érintette a különböző társadalmi-demográfiai csoportokat, jelentős jövedelemcsökkenésről a középső életkori csoportok (40–59 évesek) számoltak be.

Számos törésvonal körvonalazódik vagy mélyül a társasdalomban. Mert miközben nagyon sokan élnek az állam látókörén kívül, nagyon rosszul, a társadalom egy másik jelentős rétegének sokkal inkább kényelmi vagy egészségügyi szempontból hozott nehézséget a járvány, mintsem egzisztenciálisan viselte volna meg. Lenne pénze mindenre, amire eddig is volt, hiszen megvan a munkája, a fizetése, a megtakarítása, csak éppen nem tudja úgy költeni, mint eddig. Ezért aztán nemhogy romlik, de javul ezen háztartások pénzügyi helyzete.

Nem csak Magyarországon. Az Európai Központi Bank (EKB) már tavaly azt mondta, hogy Európa-szerte nehezíti a gazdasági fellendülést, hogy a családok túl sokat takarítanak meg, mert tartanak a munkanélküliségtől és a ragály újabb hullámaitól. Az EKB szerint legfeljebb 2022-re áll vissza a lakossági fogyasztás növekedésének üteme a válság előtti szintre.

Az állam intézkedései, például a hitelmoratórium, azt eredményezték, hogy akinek nem lenne gond fizetnie a hiteltörlesztést, de él a lehetőséggel, az a nála maradt összegeket be tudja fektetni s kamatoztathatja. Veszik az emberek az államkötvényeket, sőt veszik a részvényeket is. Tavaly, 2020.03.18-án a Budapesti Értéktőzsde részvényindexe, a BUX mélypontra zuhant, a néhány nappal korábbi 43 327 pontról 29 467 pontra esett. Most, lassan egy évvel később, folyamatos emelkedéssel, 43 999 ponton áll. Ezen belül is vannak kifejezetten jól teljesítő hazai papírok, az OTP és a Mol mellett főleg a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó cégeké.

De drágul az arany is, ami megint azt mutatja, hogy van szabad, befektethető pénz. A világpiacon a tavalyi év során 25 százalékkal nőtt az arany ára, s ugyanekkora növekedést várnak erre az évre is a nagy nemzetközi elemző és befektetési cégek.

A Magyar Turisztikai Ügynökség legutóbbi közleménye is arról tanúskodik, hogy sokan nincsenek kilátástalan helyzetben Magyarországon. Mint közölték, áprilisra már 518 ezer, májusra pedig 625 ezer vendégéjszakát foglaltak le az emberek a hazai szálláshelyeken. Ezek a számok a válság előtti időket idézik. Továbbá sorban állnak a nagycsaládosok az államilag támogatott autókért, holott milliókat kell hozzátenni az állami pénzhez. Nem csökken az érdeklődés a CSOK iránt sem, az otthonteremtési támogatás különösen vidéken élénkítette fel az ingatlanpiacot.

Vagyis a kormányzat szavazótáborának meghatározó többsége köszöni, jól van, az alsó társadalmi rétegekből jövő szavazóinak pedig, akik megszenvedik a helyzetet, nemigen van hangjuk.

 Egyre jobban szétszakad a társadalom a digitalizáció mentén is. Nehéz úgy jól teljesíteni a munkahelyen vagy az iskolában, ha nincs hozzá otthon informatikai eszköz, vagy ha egy laptopot használ a család. Nem mindegy, hogy a munka, amit most távolról kell elvégezni, valóban megoldható-e így, vagy csak álmegoldásaddig, amíg elbocsátja a cég a dolgozókat. Sokan sokként élték meg az online munka technikai és gyakorlati kihívásait, korábban nem volt közük hozzá, most meg egyik napról a másikra kell jól teljesíteniük egy számukra idegen térben. Aki ezt nem ugorja meg, az visszavonhatatlanul lemarad. Pláne, hogy a válság után sok munkahely nem kerül ki a digitális világból.

Törésvonalat húz az is, hogy kinek mennyi megtakarítása van. Van egy úgynevezett anyagi deprivációs mérőszám, amely az anyagi nélkülözésben, jövedelmi szegénységben élőket mutatja meg. Azok tartoznak ide, akik nem tudják fizetni a rezsit és a hitelüket, nem tudják befűteni az otthonukat, képtelenek kezelni a váratlan kiadásokat, nem esznek kétnaponta húst, halat vagy ezekkel egyenértékű tápanyagot, évente egy hétre sem tudnak elmenni üdülni, nem tudnak autót, mosógépet, színestévét, telefont venni. Ha a kilenc szempontból négy igaz valakire, akkor súlyosan deprivált anyagilag, vagyis mélyszegénységben, a létminimum alatt él. A válság előtti években folyamatosan csökkent a mutató, most azonban megint növekedésnek indult – sokak egyik napról a másikra élnek.

Amikor egy országban leáll az élet, három lehetséges kiút áll a bajba jutottak előtt. Felélik a megtakarításaikat, állami segítséget kapnak, vagy új szakmában próbálnak boldogulni. Nagyon úgy néz ki, hogy ezek az utak zárva vannak a legrászorultabbak előtt. Marad a társadalom minden eddiginél nagyobb mértékű szétszakadása.

 

 

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.