Kék cédula, avagy a „választási korrekció” elve

Az 1939 és 1990 közötti fél évszázadban az 1947-es választás volt az egyetlen, amelyen igazi ellenzéki pártokra is lehetett szavazni. A választók ki is használták ezt a lehetőséget. A kommunisták vezette „baloldali blokk” a durva manipulációk és a magyar választástörténet legnagyobb csalása ellenére sem tudta megszerezni a többséget.

A Független Kisgazdapárt a nagy 1945-ös választási győzelme után a mandátumok 60 százalékát birtokolta a Nemzetgyűlésben, de az önkormányzatokban, a közigazgatásban, a nemzeti bizottságokban továbbra is kisebbségben volt. A párt arányosításra, a választási eredmény érvényesítésére törekedett, és sürgette a helyhatósági választásokat, amelyeken országszerte még nagyobb győzelemre számíthatott, mint amekkorát a fővárosi törvényhatósági választásokon aratott 1945-ben.

A kommunista párt számára létfontosságú volt, hogy ezt megakadályozza. Ehhez a szovjet követelésre nekik juttatott belügyi tárca mellett szükségük volt a néki és a szintén kommunista kézben lévő rendőrség számára lényegében szabad kezet biztosító államvédelmi törvényre is. Ezt pár héttel a választások után be is nyújtották. A pártállami történetírás nyelvén: „Olyan kerettörvényt kívántak elfogadtatni, amely tág megfogalmazással, szigorú intézkedéseket tartalmaz a népi demokrácia ellen fellépőkkel szemben, s a végrehajtást a gyakorlatra, a népbírósági tanácsok tagjainak forradalmi jogtudatára bízza.” A kirakatperek jogi alapjait kívánták lefektetni. A képviselők többségét tömörítő kisgazda frakció azonban a tervezetet elutasította. Ekkor a kommunisták országszerte tüntetéseket, népgyűléseket, népítéleteket szerveztek a „reakciósokat”, a „fasisztákat”, a „nép ellenségeit” védelmező kisgazdák ellen. Egymás után „leplezték le” a „régi rendnek” a pártban megbúvó ellenségeit. A munkáspártokból, a Parasztpártból és a Szakszervezeti Tanácsból 1946 tavaszán megalakult a Baloldali Blokk. Azon belül a kommunisták szava döntött, a pártközi értekezleteken pedig, ahol a döntések ténylegesen megszülettek, s ahol minden kormánypártnak egy szavazata volt, a Baloldali Blokk akarata érvényesült.

A koalíciós kormánynak nem lehetett a szovjet jelenlét mellett alternatívája, az FKGP vezetői nem boríthatták fel a koalíciót. A heterogén kisgazdapárton belül is volt terük a belső harcoknak, így azután külső követelésre, belső támogatással több hullámban nem egészen másfél év alatt sikerült tönkre tisztogatni a pártot, és felszámolni annak parlamenti többségét.

A legnagyobb hullámot az 1946-47 fordulóján kirobbantott összeesküvési ügy vetette. Az irredentizmus és a fajvédelem egyszerre zsidó- és németellenes (náciellenes) változatát képviselő Magyar Testvéri Közösség nevű titkos szervezetet éppen csak elkezdte újjászervezni Donáth György, amikor lecsaptak rájuk. Az országra végveszélyt hozó, szörnyű fasiszta összeesküvésnek állították be ezt a teljesen jelentéktelen csoportosulást. Hét perben közel kétszáz embert ítéltek el. Túlnyomó többségüknek a világon semmi közük nem volt a Magyar Közösséghez, legtöbben nem is tudtak róla. Végül a párt tőlük igazán távol álló, karizmatikus vezetőit, oszlopait is kidöntötték az összeesküvéshez kötött rágalmakkal. Kovács Bélát elhurcolta a KGB, Nagy Ferenc miniszterelnököt emigrációba kényszerítették.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!