Láng Zsuzsa Orbán Viktor megvilágosodása a Parlament liftjében

Végtelenül tapintatosan, a választás utánra időzítette Pozsgai Zsolt darabjának bemutatóját a Thália Színház, elkerülendő még a látszatát is annak, hogy alantas politikai érdekből, kampánycéloknak alárendelve állítják színpadra Antall József és Orbán Viktor sorsfordító találkozását a Parlament liftjében. Mint kiderült, fölösleges óvatosságnak bizonyult a gesztus, A miniszterelnök és a fiú didaktikus történelem-magyarázó drámája nélkül is kikapott az ellenzék.

A szituáció – amely amúgy soha nem történt meg – a taxis­blokád eseménytelennek aligha mondható napjaiba repíti vissza a nézőket. A helyzet beszédes: elakadás, üzemzavar, kényszerű bezártság akadályozza a feleket munkájuk végzésében, ráadásul a két politikus homlokegyenest eltérően ítéli meg az ország jövőjének lehetőségeit.

A Fidesz akkor huszonhét éves frakcióvezetője, aki egy esztendővel korábban a Hősök terén elhangzó beszédével, mint tudjuk, egymaga űzte ki az oroszokat, a liftben ragadás előtti napon pedig az országgyűlés nyilvánossága előtt hazugozta le a miniszterelnököt, feszengve várja a két emeletnyire tervezett összezártság végét. Hiába. Mert a régi, az idők során szovjet alkatrészekkel buherált felvonó fogságba ejti őket, és negyven percre a nézőket is.

Nincs menekvés, szembe kell néznie mindenkinek a rendszerváltó kormány megpróbáltatásaival, a privatizáció, a „nyugatosodás” akadozásával, azzal, hogy a szakembereket ellehetetlenítik, tele van a politika besúgókkal, ügynökökkel, a működőképes demokrácia még körvonalakban sem látszódik. A kormányfő beteg, gyógyulási esélyei romlanak, a hosszas távolléttel járó külföldi kezelést a hazai állapotok miatt elodázza.

A köztudottan ateista, lánglelkű fiú, aki semmiféle tiszteletet nem tanúsít a közjogi méltóságok és politikustársai iránt, először vallásvitába keveredik a miniszterelnökkel, mintha ideológiai választóvonalat jelentene a katolikus, illetve református hit – és itt hajlik meg látványosan a valóság a darab és a történelem ábrázolásában. Ugyanis nem kellett sokáig várnia a T. Háznak arra, hogy elhangozzon a „csuhások térdre, imához!” pimasz beszólás az ülésteremben – még bőven élt Antall József 1992. februárjában –, Orbán Viktor szólt imígyen, amikor felszólaláshoz készülődött a KDNP egyik képviselője.

Nehezen hihető, hogy a miniszterelnök történelmi áttekintését hirtelen fenntartás nélkül magáénak valló liberális-radikális forradalmár-jelölt, akinek a pártja látványos kivonulással bojkottálta a Trianonra való megemlékezést, éppen a liftben tette volna meg az első lépését a jobb-közép, később a jobb, majd a szélsőjobboldal felé.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!