Krajczár Gyula Afganisztán: egy háború vége

Kivonulás húsz év után

Rendkívül felgyorsult a NATO csapatainak kivonása Afganisztánból. Azzal, hogy az amerikaiak nagy titokban elhagyták a bagrami légibázist, ha formálisan nem is, de ténylegesen véget ért ez a küldetés. Hogy milyen eredménnyel? Az intervenciós erők húsz év után kétségtelenül úgy hagyják el az országot, hogy nem érték el eredeti céljaikat. Húsz év alatt azonban nagyot változott a világ.

2001-ben a szeptember 11-i terrortámadás után az amerikai kormány követelte Afganisztántól Oszáma bin Láden kiadását. Miután ez nem történt meg, október 7-én az Egyesült Államok és Nagy-Britannia megindította a Tartós Szabadság hadműveletet. December végére lényegében legyőzték a tálib kormányzatot, új, átmeneti afgán igazgatás állt fel, melynek segítésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa katonai erőt állított fel (ISAF). Ugyanakkor megkezdődött a tálibok gerilla-harcra, később árnyék-kormányzásra való újjászervezése is. nagyjából 2003-ra tehető, amikortól a tálibok szervezettnek mondható, változatos eszközökkel vívott felkelést folytattak az akkorra már a NATO-t is magába foglaló ISAF és az afgán kormányzat ellen.

Abban az időben az Egyesült Államok egyedüli szuperhatalomként kereste a maga felelősségét az „egypólusú” világban. Biztonsági szempontból elsődleges feladatának tartotta a tömegpusztító fegyverek elterjedésének, a terrorcselekményeknek, illetve a polgári lakosság elleni erőszakos cselekmények megakadályozását, s figyelmét elsősorban azokra az államokra koncentrálta, amelyekben ezzel kapcsolatos kockázatot látott: a „lator államokra”. Hogy melyek ezek, az változott Bill Clinton és az ifjabb Bush kormányzata alatt. Észak-Korea, Kuba, Irán, Líbia és Irak tartozott ide, s bár nem nevesítették, de a definíció alapján ide lehetett volna gondolni Szíriát és Pakisztánt is. Később ugyancsak lator államként kezelték Kis-Jugoszlávia és Szudán mellett Afganisztánt is.

1998-ban terrortámadás érte az Egyesült Államok két kelet-afrikai nagykövetségét Kenyában és Tanzániában. Ezek után azonosították be, s tették a legkeresettebb terroristák listájára bin Ládent és Ajman al Zavahirit. Augusztus 20-án az amerikai hadsereg rakétacsapások sorozatát mérte afgán és szudáni célpontokra. Afganisztán valójában ettől az időponttól került az Egyesült Államok radarjára, s később sokan felvetették, hogy itt egy hatékonyabb, erőteljesebb fellépés akár meg is akadályozhatta volna a 2001-es New York-i és washingtoni tragédiát.

Az utóbbi években az amerikai kormányzatok keresték a kiutat a 2001 óta tartó háborúból. Ennek oka egyrészt, hogy világossá vált, az eredeti célkitűzések jelentős része, elsősorban is a demokrácia, és a demokrácia útján garantált béke nem valósítható meg. Másrészt viszont nagyot változott a világ, nagyot változtak az érintett országok, elsősorban is az Egyesült Államok céljai és preferenciái. A Trump-adminisztráció idején készült nemzetbiztonsági stratégiában az Oroszország és Kína jelentette kihívás és fenyegetés megelőzte a korábbi kockázatokat, s ez lényegében nem változott a Biden-kormányzat beköszöntével. Ez nem csak azt jelenti, hogy az új kockázatok relativizálták volna a régebbieket, hanem azt is, hogy például a terrorizmus elleni küzdelem képe ma egészen más, mint volt húsz éve. Ugyanakkor a stratégiai átrendeződés miatt az erőforrások elosztása gyökeresen más célok alapján zajlik.

„Megnyertük a háborút, Amerika elvesztette” – összegezte a húsz év utáni helyzetképet a BBC tudósítóinak egy tálib helyi vezető, Haji Hekmat. „A konfliktus következményei az afgánok számára már katasztrofálisak, s ez valószínűleg még romlani fog” – írja az Economist szemleírója. Nem olyan könnyű felmérni a jelenlegi állapotokat. A kivonulással fokozatosan csökken a helyszínen lévő nyugati megfigyelők száma. Egyre kevesebb lesz a nyugati újságíró, ők is egyre nehezebb körülmények között, egyre kisebb rálátással dolgoznak. Az információs piacon is nő a tálibok szerepe. Mindenesetre a jelenlegi hírek arról szólnak, hogy mind nagyobb teret nyernek a tálibok, egyes becslések szerint ma már az ország harmadát stabilan a magukénak tudhatják. Ami persze formálisan azt jelenti, hogy a kétharmad még a kormány ellenőrzése alatt van.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!