Afganisztán: egy háború vége

Kivonulás húsz év után

| 2021.07.15. 13:10

Olvasási idő kb. 12 perc

2001-ben a szeptember 11-i terrortámadás után az amerikai kormány követelte Afganisztántól Oszáma bin Láden kiadását. Miután ez nem történt meg, október 7-én az Egyesült Államok és Nagy-Britannia megindította a Tartós Szabadság hadműveletet. December végére lényegében legyőzték a tálib kormányzatot, új, átmeneti afgán igazgatás állt fel, melynek segítésére az ENSZ Biztonsági Tanácsa katonai erőt állított fel (ISAF). Ugyanakkor megkezdődött a tálibok gerilla-harcra, később árnyék-kormányzásra való újjászervezése is. nagyjából 2003-ra tehető, amikortól a tálibok szervezettnek mondható, változatos eszközökkel vívott felkelést folytattak az akkorra már a NATO-t is magába foglaló ISAF és az afgán kormányzat ellen.

Abban az időben az Egyesült Államok egyedüli szuperhatalomként kereste a maga felelősségét az „egypólusú” világban. Biztonsági szempontból elsődleges feladatának tartotta a tömegpusztító fegyverek elterjedésének, a terrorcselekményeknek, illetve a polgári lakosság elleni erőszakos cselekmények megakadályozását, s figyelmét elsősorban azokra az államokra koncentrálta, amelyekben ezzel kapcsolatos kockázatot látott: a „lator államokra”. Hogy melyek ezek, az változott Bill Clinton és az ifjabb Bush kormányzata alatt. Észak-Korea, Kuba, Irán, Líbia és Irak tartozott ide, s bár nem nevesítették, de a definíció alapján ide lehetett volna gondolni Szíriát és Pakisztánt is. Később ugyancsak lator államként kezelték Kis-Jugoszlávia és Szudán mellett Afganisztánt is.

1998-ban terrortámadás érte az Egyesült Államok két kelet-afrikai nagykövetségét Kenyában és Tanzániában. Ezek után azonosították be, s tették a legkeresettebb terroristák listájára bin Ládent és Ajman al Zavahirit. Augusztus 20-án az amerikai hadsereg rakétacsapások sorozatát mérte afgán és szudáni célpontokra. Afganisztán valójában ettől az időponttól került az Egyesült Államok radarjára, s később sokan felvetették, hogy itt egy hatékonyabb, erőteljesebb fellépés akár meg is akadályozhatta volna a 2001-es New York-i és washingtoni tragédiát.

Az utóbbi években az amerikai kormányzatok keresték a kiutat a 2001 óta tartó háborúból. Ennek oka egyrészt, hogy világossá vált, az eredeti célkitűzések jelentős része, elsősorban is a demokrácia, és a demokrácia útján garantált béke nem valósítható meg. Másrészt viszont nagyot változott a világ, nagyot változtak az érintett országok, elsősorban is az Egyesült Államok céljai és preferenciái. A Trump-adminisztráció idején készült nemzetbiztonsági stratégiában az Oroszország és Kína jelentette kihívás és fenyegetés megelőzte a korábbi kockázatokat, s ez lényegében nem változott a Biden-kormányzat beköszöntével. Ez nem csak azt jelenti, hogy az új kockázatok relativizálták volna a régebbieket, hanem azt is, hogy például a terrorizmus elleni küzdelem képe ma egészen más, mint volt húsz éve. Ugyanakkor a stratégiai átrendeződés miatt az erőforrások elosztása gyökeresen más célok alapján zajlik.

„Megnyertük a háborút, Amerika elvesztette” – összegezte a húsz év utáni helyzetképet a BBC tudósítóinak egy tálib helyi vezető, Haji Hekmat. „A konfliktus következményei az afgánok számára már katasztrofálisak, s ez valószínűleg még romlani fog” – írja az Economist szemleírója. Nem olyan könnyű felmérni a jelenlegi állapotokat. A kivonulással fokozatosan csökken a helyszínen lévő nyugati megfigyelők száma. Egyre kevesebb lesz a nyugati újságíró, ők is egyre nehezebb körülmények között, egyre kisebb rálátással dolgoznak. Az információs piacon is nő a tálibok szerepe. Mindenesetre a jelenlegi hírek arról szólnak, hogy mind nagyobb teret nyernek a tálibok, egyes becslések szerint ma már az ország harmadát stabilan a magukénak tudhatják. Ami persze formálisan azt jelenti, hogy a kétharmad még a kormány ellenőrzése alatt van.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés