Tóth Ákos Nemek és szerepek: államfőválasztás ellenzéki bojkottal

Az államfői jelölésével kapcsolatos bírálatokra reagálva Novák Katalin kifejtette: a nőket becsüli le, aki őt bábnak tartja. Ami a nemi és államfői szerepeket illeti, a tapasztalatok alapján annyi biztosan megállapítható, hogy ebben a pozícióban férfiak is lehetnek bábok.

Minden elődömtől tanulhatok, akár pozitív, akár negatív értelemben – mondta Novák Katalin immáron a Fidesz államfőjelöltjeként az Indexnek adott interjújában, amelyből jobbára két elemet szoktak kiemelni: az egyik, hogy akik azt mondják, ő csak egy bábu lesz ebben a tisztségben, valójában nem is őt, hanem a nőket becsülik le. A másik, hogy soha nem járulna hozzá a jogállam lebontásához. Ez utóbbit arra a kérdésre válaszul mondja, hogy elnökként hagyná-e, hogy feles többséggel az Alaptörvényt vagy a kétharmados jogszabályokat módosítsák. Bár a kérdező ezt nem teszi hozzá, ez a lehetőség leginkább egy a jelenlegi ellenzék által vezetett kormány esetén lenne életszerű.

Egyebekben Novák Katalin az államfői szerepfelfogását – túl azon, hogy ő is vinne szimbolikus ügyeket, mint amilyen a teremtett környezet védelme, illetve a családok, a gyerekek, a felzárkózó roma közösségek iránt felelősség – annyiban határolja körbe, hogy „a köztársasági elnök feladatait és lehetőségeit az Alaptörvény pontosan meghatározza. A jogállam éppen akkor jelent biztonságot, ha a jogszabályokat mindenki irányadónak tartja. Az elnök egy törvény aláírását megelőzően kifejezheti, ha fenntartásai vannak. Ez a lehetőség nekem is rendelkezésemre áll majd.”

Mindebből levonható néhány következtetés: az egyik, hogy meg kell szokni a majdani államfő női mivoltára való hivatkozást, vagyis annak hangsúlyozását, hogy aki az államfő tevékenységét bírálja, az valójában a nőket támadja. Ez akkor lenne persze hiteles, ha Novák Katalin korábban a nyilvánosság előtt szóvá tette volna, amikor politikai közösségének tagjai női mivoltukban próbáltak megalázni ellenzéki politikusokat, köztük Szabó Tímeát vagy Kunhalmi Ágnest, de nem tette, soha.

A másik, hogy Novák Katalin még nem döntötte el, milyen államfői szerepfelfogást tart szükségesnek – az nagy valószínűséggel a jövő tavaszi parlamenti választások eredményétől függ majd. Ha maradnak a kormánypártok, akkor aláírás előtt „rendelkezésére áll” esetleges fenntartásainak kifejezése, ellenkező esetben viszont – ez látszik a harcias, a jogállamiságra vonatkozó megjegyzéséből –, kész fölvenni a kesztyűt.

Novák Katalin előtt számos lehetőség áll.

A rendszerváltás utáni első államfő – egyben az utolsó, akit konszenzussal választottak e tisztségbe – a szabaddemokrata Göncz Árpád volt, aki már rögtön az első ciklusában rendkívül éles helyzetben találta magát a taxisblokád idején, amikor – helyesen – a kormány ellensúlyaként lépett föl, ahogy tette ezt – nem feltétlenül mindig helyesen – számos más ügyben is, s e ponttól, történhetett bármi, bár személyében erre alkalmas lehetett volna, képtelennek bizonyult arra, hogy a nemzet egységét szimbolizálja; a konzervatív-jobboldali erők számára végképp elfogadhatatlanná vált. Második elnöki ciklusában pedig, amikor az őt jelölők voltak kormányon, jobbára hallgatott – sem fék, sem ellensúly nem volt, „csak” államfő.

Utódja, Mádl Ferenc kiváló jogtudós volt, aki államfői szerepét is ekként teljesítette ki: „csak az számít, ami a Magyar Közlönyben megjelent” – vallotta a politikáról, így aztán – függetlenül attól, hogy az őt jelölő többség élén Orbán Viktor volt-e kormányon, vagy utóbb az MSZP-SZDSZ-kabinet –, szigorúan jogi alapon tekintett a törvényhozásra: köztársasági elnökként hat törvényt küldött vissza az ­Országgyűléshez, s tizenhárom indítványt címzett az Alkotmánybíróságnak. A tizenhárom alkotmánybírósági beadványból három az első Orbán-kormány időszakára esett – ekkor tagadta meg a törvény aláírását a türelmi zónák, a fogva tartottak szólásszabadsága és a válaszadás jogát újraszabályozó lex Répássy ügyében. A Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány idején egyebek mellett a felsőoktatási törvény ellen fejezte ki alkotmányossági aggályait – tegyük hozzá, jogilag hibátlanul, bár érvrendszere alapján az, amit az akkor őt jelölő Fidesz tett azóta a felsőoktatással, minden szempontból elfogadhatatlan és alkotmánysértő lenne.

Mádl után egy újabb, nemzetközi hírű jogi szaktekintély került elnöki tisztségbe: Sólyom László, a rendszerváltás utáni Alkotmánybíróság elnöke és egyben meghatározó személyisége, aki sosem tudta lemosni magáról, hogy – az MSZP jelöltje, de a koalíciós partner SZDSZ által elutasított Szili Katalin ellenében – finoman szólva is méltatlan körülmények között választották meg. Sólyom államfői szerepfelfogása máig a legvitatottabb – kereteit addig tágította, ameddig csak lehetett –, elnökként nem volt hajlandó elfogadni azt a neki szánt szerepet, hogy környezetvédelmiskedjék egy kicsit, egyebekben írjon alá mindent, amit elé tesznek – zöld kiállása (Nato-radar), a felsőoktatás minősége iránti elkötelezettsége („Ha kell, magam írok egy rendes törvényt”) eleve zavarta a Gyurcsány-kormányt, s az addig is feszítő konfliktus az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után robbant, amikor Sólyom László morális válságról beszélt.

Sólyom szerepét sokan a Fidesz melletti egyértelmű kiállásként értelmezték, s nem volt alkalma megmutatni, hogy ez nem így van, hanem a szerepfölfogásából következik minden, amit tett – Orbán Viktor gondoskodott róla, hogy ez a jogállamiság iránt végtelenül elkötelezett, kényelmetlen ember ne maradhasson tisztségében; neki aláírógép kellett. Schmitt Pál személyében meg is találta, de azzal ő sem számolhatott, hogy az új elnöknek a közröhej szintjét megütő módon akadnak gondjai a helyesírással, ráadásul doktori disszertációjának egy jelentős részét mások írásaiból lopta – Orbán kénytelen volt váltani, és Schmitt helyébe a régi párttársat, Áder Jánost ültetni, aki már mindenben megfelelt a vele szemben támasztott kívánalmaknak, amiért jutalmul közpénzekkel tömték tele az alapítványát, csakhogy mindennek megvan az ára, cserébe megfigyeltették a testőreit.

Van tehát miből és honnan válogatnia Novák Katalinnak, pozitív és negatív értelemben egyaránt, az viszont már most lehetetlennek tűnik, hogy Novák, ahogy azt szeretné, a nemzet egységét jelenítse meg – a legfrissebb hírek szerint az ellenzék bojkottálni fogja a megválasztását.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.