– Kényszerűen úgy mentünk bele ebbe a játékba, mint amikor a nyerőgépbe bedobnak egy százast: megeshet, hogy dől a pénz, de nagyobb eséllyel azt a százast is elveszítik – mondta dr. Szajbély Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár, korábban bölcsészkari dékán, aki az alapítványi átalakulás „önkéntes” kérelmezéséről döntő januári szenátusi üléseken megfogalmazta az ellenzők, kétkedők, írásba fektetett garanciát kérők érveit és javaslatait.

Szerinte a felajánlott alapítványi modell nem az egyetem, hanem a fenntartó szerepét átvevő kuratórium autonómiáját biztosítja. Nemcsak a mindenkori kormánnyal szemben, hanem az egyetemen belülről érkező kezdeményezésekkel szemben is. Garanciát követelt arra, hogy a kuratórium ne vonhassa el az egyetemtől, annak szervezeteitől az autonómiájukat biztosító jogokat. Például, hogy a kuratórium tagjainak kétharmadát az egyetemi szenátus válassza, a kuratórium elnökét a szakminisztérium és a szenátus konszenzusa alapján nevezzék ki, a szenátus jogosult legyen évente értékelni a kuratórium munkáját.

Ebből nem valósult meg semmi. A kuratórium maradt a törvény által bebetonozott szervezet, a tagsága örökös, lemondás vagy elhalálozás esetén a tagok pótlásáról kizárólag a kuratórium tagjai dönthetnek. A törvényt az alapítványok alapító okirata, illetve az egyetemek szervezeti és működési szabályzata – amelyeket most készítenek a kuratóriumok és az általuk bevont személyek –, nem írhatja felül. Mindezek ellenére a kuratórium működhet jól: saját autonómiáját az egyetemi szervezetekkel egyeztetve megoszthatja azokkal.

Szabályok nem garantálják tehát a jó működést, de a személyi feltételek lehetővé tehetik azt. „Kellemes meglepetés lesz” – mondta Stumpf István, mielőtt bejelentette a Szegedi Tudományegyetem alapítványa kuratóriumának hivatalos névsorát. Az előzetesen kiszivárgott listától eltérően hiányzott róla Novák Katalin családügyi miniszter, akit az elnöki pozícióra vártak, Nemesi Pál építési vállalkozó, a Fidesz legutóbbi szegedi polgármester-jelöltje Botka László ellenében és Rovó László, a politikai pártatlanságát többször nyíltan feladó, az átalakulási folyamatot erőből irányítani próbáló rektor is. Szabó Gábor fizikus professzor, akadémikus, két cikluson át a Szegedi Tudományegyetem rektora, jelenleg az ELI-ALPS Lézeres Kutatóközpont (amelynek Szegedre hozatalában meghatározó szerepet játszott) főigazgatója, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke, az első Orbán-kormány idején az Oktatási Minisztérium kutatás-fejlesztési helyettes államtitkára lett a kuratórium elnöke.

– A körülményekhez és más egyetemekhez képest szerencsés összetételű kuratórium állt föl, ami természetesen nem legitimálja magát az eljárást – mondta Szajbély Mihály. – Az alapítványi működés nem eleve ördögtől való, az ördög a részletekben lakik. Ha úgy alakul, hogy a kuratórium akaratából itt meg lehet őrizni az eddigi autonómiát, sőt, korrigálni a rajta korábban esett csorbákat, miközben meg lehet szabadulni egy sor költségvetési gáttól és abszurditástól, akkor a helyzet jobb lehet, mint volt.

– Sokan most úgy beszélnek az egyetemi autonómiáról, mintha az eddig olyan nagyon rendben lett volna – jegyezte meg Szabó Gábor. – Az a képzési hely, ahová a lányaim jártak, rövid idő alatt három felsőoktatási intézményhez is tartozott, holott ugyanazok a tanárok ugyanott, ugyanazt tanították. Jött egy leirat, és anélkül, hogy megkérdezték volna őket, hozzácsapták egy másik egyetemhez. A fenntartó minisztérium sok mindenbe beleszólhatott, ha akart, legfeljebb nem volt rá szándéka vagy kapacitása.

Szajbély Mihály kiemelte: a legsúlyosabb probléma az egyetemek alulfinanszírozottsága. Már a Kádár-rendszerben túl keveset költött az oktatásra az állam. A Bokros-csomag forráskivonása súlyosbította a helyzetet. A hosszú távú trendet, hogy az egyetemek egyre inkább a piacról éljenek meg, a 2011-es Széll Kálmán Terv, majd a már Palkovics László nevéhez fűződő, 2014-ben bevezetett Fokozatváltás a felsőoktatásban elnevezésű „középtávú szakpolitikai stratégia” tetőzte be, amelynek alapelve, hogy az egyetemek legyenek önfenntartóak. Igaz, a Szegedi Tudományegyetem 12 kara között működik szolidaritás és szolidaritási alap, ha szükség van keresztfinanszírozásra, de ez ellentmond a támogatási rendszer logikájának, a belső bizalomra épül, és ha ez megrendül, mint a januári szenátusi szavazás után, kiélezheti az eltérő piaci lehetőségekből következő érdekellentéteket.

– Évi 120 régészhallgatót kellene kiképezni ahhoz, hogy a régészképzés rentábilis legyen, de csak 8-10-re van szükség – magyarázta Szajbély Mihály. – Annyira azonban feltétlenül, máskülönben megszűnik az utánpótlás. A kis nyelvszakok, mint az olasz, a francia, a bolgár, a szerb, a hallgatói létszám alapján nem működtethetők rentábilisan. Korábban hárompilléres volt a finanszírozás: a tudományos normatívánk magas volt, mert sok a doktor, akadémiai doktor, professzor az oktatók között. Akkor még adtak pénzt a fenntartás költségeire, ezen kívül volt a hallgatói normatíva. Később azonban csak ez utóbbi maradt, amiből a kis létszámú, minőségi képzéseket működtető, magasan kvalifikált oktatógárdával rendelkező tudományegyetemek nem jöttek ki jól, nem jöttek ki jól a bölcsészek, jogászok, közgazdászok, a pedagógusképzők pedig különösen nem, mert a nem kísérletes szakokon alacsony a norma. A Széll Kálmán Terv bevezetése után pedig már a fenntartási költségekre sem futotta. Azt mondták, a fűtésszámla egy részét fizessük a pályázati pénzből, mert azt a munkát is az egyetemen végezzük. Vagyis, már nem csak azért kellett pályázni, hogy megvalósítsunk valamilyen pályázati célt, hanem hogy működtetni tudjuk az egyetemet – így Szajbély Mihály.

Egyes tudományterületeken lehet nagy összegű pályázatokat nyerni, másokon nem. Szajbély Mihály bölcsészkari dékán volt, amikor egyszer megjelent a legendás Auditorium Maximumban egy oktatói fórumon Palkovics László, és kivetített egy táblázatot az egyetemi keresetekről. A bölcsészoktatók elhűlve nézték a számokat, amelyek köszönőviszonyban sem voltak az ő keresetükkel: a miniszter ugyanis a felsőoktatási bérekhez hozzáadta a pályázatokon szerzett, nagyon eltérő összegű pénzből származó jövedelmet, kihozott egy átlagot, hogy „milyen sokat” keresnek az oktatók.