Átszaladunk a léc alatt és győzünk – A magyar illiberalizmus társadalmi alapjai

Nemrégiben a Grazi Egyetemen tartott előadást Valuch Tibor történész a NER Magyarországáról, tizenegy év tapasztalatairól, megvilágítva az illiberális berendezkedés számos, külső szemlélő által nehezen értelmezhető mozzanatát. Ott elmondott gondolatainak azt a részét közöljük szerkesztett változatban, amely az Orbán-rendszer társadalmi közegéről, a hazai társadalmi viselkedés sajátosságairól szól: önmagunk megértése nélkül sem megérteni nem lehet a rendszert, sem pedig tartós demokráciát létrehozni.

Ahhoz, hogy megértsük, miért, hogyan jöhetett létre az illiberálisnak nevezett berendezkedés Magyarországon, és miért működőképes már hosszabb ideje, elöljáróban össze kell foglalni a jelenkori magyar közgondolkozás, értékrendszer és társadalmi magatartás jellegzetességeit.

A szociológiai kutatások azt mutatják, hogy a magyar társadalom különböző csoportjainak gondolkodásában hagyományosan erős az individualizmus, alacsony az egymás iránti szolidaritás, és igen magas szintű az intolerancia. Ez utóbbit a 2015-ös európai migrációs válságot követő, idegenellenességre alapozott magyar kormányzati kampány tovább erősítette.

Ugyancsak alacsony a jogtudatosság és a jogkövetésre való hajlandóság szintje, ezzel párhuzamosan Magyarországon évtizedek óta nagyra értékelik az „ügyes embert”, aki a saját hasznára ki tudja játszani a törvényeket. Az adóelkerülés nemzeti sport volt és maradt. Furcsa módon az elmúlt évtizedek és a jelen társadalmi magatartásának egyszerre része az állam elutasítása, valamint az állami gondoskodás, a paternalizmus iránti igény. Másként fogalmazva: „nem szeretem az államot, becsapom, ha lehet, de azért gondoskodjon rólam”.

Az államszocializmus évtizedei alatt és a posztkommunista átmenetet követően generációk nőttek fel abban a tudatban, hogy csak magukban bízhatnak, válsághelyzetben is csak saját magukra, legfeljebb a szűk családjukra, esetleg a legközelebbi barátaikra számíthatnak. Az összefogáshoz, közös fellépéshez, a csoportos érdekérvényesítéshez szükséges tudás és tapasztalat hiánya meghatározza a különböző generációk tagjainak gondolkodásmódját és társadalmi magatartását.

A történelmi tradíciók okán is erős a hajlam a tekintélyelvűség elfogadására, akkor is, ha ez a tekintély nem a teljesítmény elismerésén, hanem a hatalmi pozíció birtoklásán alapul. Ez a mindennapokban az alattvalói és a nem öntudatos polgárként való viselkedés formáinak elterjedtségében érhető tetten. Sokan ítélik meg, élik meg úgy a helyzetüket, hogy kiszolgáltatottak a hatalomnak, ezért inkább közömbösek a közösség ügyei iránt és igyekszenek távol maradni a napi politikától.

A jelenkori magyar társadalom magatartását meghatározza az is, hogy több évtizedes hagyománya van a konfliktusok elkerülésnek. Ahogy az államszocialista korszakban, úgy az azóta eltelt három évtizedben – a közben lezajlott részleges generációs cserélődés ellenére – a többség sem egyéni, sem csoportos szinten nem vállalja fel a konfliktusokat, inkább elkerüli azokat, ennek érdekében egyéni kompromisszumot köt, vagy egész egyszerűen anélkül fogadja el a feltételek megváltozását, hogy bármit is tenne ellene.

Szintén az értékrendszer és a társadalmi magatartás meghatározó eleme a nyílt, szabályozott verseny elkerülése és az ügyeskedés. Ezt valahogy úgy lehetne szemléltetni, hogy a magyarok jelentős része egy magasugró versenyen nem átugorja a 220 centimétert, hanem átszalad a léc alatt, majd bejelenti, hogy győzött.

Napjaink társadalmi magatartását az is befolyásolja, hogy sokak szerint csak saját erőből, támogató kapcsolatrendszer vagy közvetlen politikai-hatalmi támogatás hiányában nehezen lehet érvényesülni, sikeressé válni. (Ha viszont például a miniszterelnök vagy más hatalommal rendelkező, befolyásos ember rokona, barátja vagy, akkor nincs előtted semmilyen akadály…) Az informális, gazdasági előnyökre váltható társadalmi kapcsolatok nem csak a magasabb hatalmi szinteken működnek, hanem gyakorlatilag mindenhol. S ez az utóbbi fél-egy évtizedben összekapcsolódott a kimondott-kimondatlan politikai lojalitási elvárásokkal is. Vagyis, ha lojális vagy a hatalmon levőkkel, kiszolgálod őket, akkor könnyen sikeres üzletember, kulturális vezető, művész lehetsz, függetlenül a tehetségedtől és a szorgalmadtól.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!