Áttetsző víz és remény

Horvátország nyit és bizakodik

| 2020.06.08. 16:50

Olvasási idő kb. 11 perc

A Split felé vezető autópályán egy teknősbéka sétált át. Tehette, a mienken kívül autó alig járt az úton. Ott, ahol máskor éppen csak araszolni lehet, most semmi sem zavarta meg a folyamatos haladást. A hegyek közé beérve a nyugalom és a béke még annál is nagyobb volt, mint amilyet a horvát határ óta tapasztaltunk. Az utolsó fél órát, a tengerpartig lekanyarogva a csellóművész Jo-Jo Ma és Ennio Morricone zeneszerző közös lemezére csöndeskedtük végig, felidézve Giuseppe Tornatore, Sergio Leone és Brian De Palma filmjeinek felejthetetlen jeleneteit.

Horvátország éppen csak éledezik. A máskor az égen egymást követő repülők még sehol, a tengeren ilyenkor már alig elférő hajók a kikötőkben állnak, a turistáktól hemzsegő sétányok üresek. Az étterem, ahová csak bejelentkezés és hosszas várakozás után lehet bejutni, kong az ürességtől. A legtöbb meg egyszerűen csak zárva van. A tengerben, a part közelében delfinek úszkálnak, amire rég volt példa. Mi is láttuk őket, többször is.– Valószínűleg ti vagytok az első magyar vendégek Horvátországban – fogadott bennünket a szállásadónk, Mirko.

Igazából nem is hitte, hogy jövünk. A házba az érkezésünk előtt húsz perccel szerelték be az új konyhabútort, és akkor takarítottak. Azt hitték, van még néhány hetük, mire készen kell lenniük. Előttünk német vendégek jöttek volna, de lemondták. Gondolták, mi is ezt tesszük

– Könnyen átjutottatok a határon? – kérdezte.

Nagyon könnyen. Pedig volt bennünk némi félelem, hogy mi van akkor, ha Magyarországról nem engednek ki, vagy Horvátországba nem engednek be. De egyik oldalon sem volt gond. A magyar rendőr csak annyit kért, hogy vigyázzunk magunkra és figyeljük a vonatkozó jogszabályokat. Összesen két autó állt előttünk, a horvát oldalon picit hosszabb időt vett igénybe az átjutás, mert adminisztrálnia kellett a határőrnek, de így sem álltunk fél óránál többet. Előre kértünk engedélyt a horvát hatóságoktól a beutazásra, s mivel az indulásunk előtti napon enyhítettek a feltételeken, pont elég volt, amit fel tudtunk mutatni.

– Nálunk alig volt fertőzött, s az utóbbi napokban nincs is új megbetegedés – mondta Mirko, miközben minden újdonságot megmutatott a házban. – Tartjuk egymástól a távolságot, használjuk a fertőtlenítőszert, maszkot egyáltalán nem hordunk, nem kötelező – tette hozzá. – A tenger még hideg, 17-18 fokos – figyelmeztetett. – Egyszer már úsztam, de legközelebb akkor megyek be, ha a hőmérséklet 30 fok fölé emelkedik – nevetett.

A tenger tényleg hideg. Viszont kristálytiszta, áttetsző. Látni benne a halakat, a rákokat, a tengeri csillagot, egyáltalán mindent, az életet.

– A kormány szerint ebben az évben 30-50 százalékkal kevesebb turista jön Horvátországba, mint korábban – mondta az Okrug Gornjiban működő Trogir Diving Center tulajdonosa, Ivo. – Minden foglalásunkat lemondták. Máskor húsvét után nyitunk és november végén zárunk be. Most összesen két vendégünk van, és június 10-én jön a következő. Ilyenkor normál időkben már napi négy hajóval járják az oktatók egész nap a tengert, a havi 60-70 búvárkodni akaró vendéggel.

Ivo az apjától vette át az 1980-as évek óta működő vállalkozást. Ahogy mondta, évről-évre folyamatosan nőtt a forgalmuk. A búvárbázison épp most zajlanak az utolsó simítások egy nagy apartmanházon. Úgy érezte, komplexebb a szolgáltatás, ha szállást is tud adni. Mutatja az üres kertet, amelyben máskor tucatnyi asztal áll. Konyha is van, főznek a vendégeknek. Most az is zárva van. Szerződése van több szállodával a környéken, amelyek küldik a vendégeiket. Most még azoktól sem jött megkeresés.

– Beleforgattuk a nyereségünket a nagyberuházásba, azt gondoltuk, az idei szezonban majd megtérül egy jelentős része. Most nem tudom, hogy lesz. Azért bizakodó vagyok. Arra gondolok, hogy azok a búvárok, akik egyébként idén egzotikus helyeken merültek volna, inkább Európában maradnak, és az autóval is elérhető helyeket választják. Alapvetően német és osztrák sportolók jönnek hozzánk, idén talán többeknek is jó választásnak bizonyulunk – mondja. Horvátországban egyébként is, a tengerparton pedig pláne alig volt koronavírusos. Reméli, ez a hír megjelenik más országokban, mire engedik utazni az embereket.

–Összesen 2245 fertőzött volt az országban és 102-en haltak meg – szólt hozzá a beszélgetésünkhöz az udvaron dolgozó egyik munkás. – Az utóbbi napokban nem volt új megbetegedés, ma jelentettek be egyet. Ő Svédországból jött haza – olvassa az okostelefonja képernyőjéről.

– És a kormány segít? – kérdeztem.

Ahogyan mondták, van egy három hónapra szóló csomag, mindenki kap havi 3000 kunát (körülbelül 160 ezer forintot) és adókedvezményeket, adómentességet vezettek be. De nagyjából ennyi.

– Nagyon nehéz tervezni, sok a bizonytalanság – mondja Ivo. – De nem vagyok szomorú, próbálom nézni a helyzet jó oldalát. Van időm a családra. Máskor reggel 7 és este 10 között nem vagyok otthon. Most tudtam játszani a 4,5 éves fiammal. És képzeld el, fociztunk a feleségemmel – nevet. – A változásra szükség volt – teszi hozzá. Ami Horvátországban nyaranta történt, az már túl sok volt. Az emberek egymás lábát taposták, túl nagy volt a tömeg. Most talán minden élhetőbb és természetesebb lesz.

Trogir üres. A történelmi városrészben a boltok éppen csak kezdenek kinyitni. Az éttermek zárva vannak, amelyek kinyitottak, gyakorlatilag üresek. A horvát nyelven kívül mást nem nagyon hallani. Helyiek üldögélnek mindenütt. Esznek, beszélgetnek. A turista hajók csöndesen ringanak a kikötőben, a sétányon, ahol egyébként hosszú sorban állnak az árusok, most egy sincs, a standok le vannak zárva és takarva. A tervek szerint a napokban megkezdődnek az élet, kinyithat lassan minden.

Mario és a családja, a felesége egy két kisgyermeke Ausztriából érkezett Horvátországba.

– Egy teljes hónapra jöttünk – mondja. – Remélem, hamarosan visszatér az élet, mert végig maradunk. Trogirból elautóztunk Dubrovnikba, át kellett menni Bosznia-Hercegovinán is, de nem volt semmi nehézség. Dubrovnikban a várfal alatt lévő Hiltonban szálltunk meg. Két éjszakára 600 kúnát (35 ezer forint) fizettünk parkolással együtt, négyen. Elképesztően olcsó volt.

Mario azt mondja, hogy ugyan kinyitottak az óvodák Ausztriában, és számos könnyítést vezetett be a kormány, de nem bánják, hogy nem otthon vészelik át ezeket a napokat. Az ő óvodájukban például napokon belül lett egy koronavírusos gyerek. Nem tudja, mire mennek majd haza. Ha most mennének, két hét karantén várna rájuk.

Horvátországban is kinyitottak az iskolák, óvodák, de ezzel együtt nap közben gyerekek bicikliznek, fociznak, gördeszkáznak az utcán. Okrug Gornji lakossága alig több, mint 3000 fő, ami nyáron a többszörösére nő. A boltban például a turisták miatt tízszer nagyobb a napi forgalom, mint amikor nincsenek ott. Hogy sokan mennek oda, mutatja az elképesztő mennyiségű, új építésű ingatlan. És folyamatosak az építkezések. Szépítgetik a kiadó házaikat a tulajdonosok, elkezdődött a helyi pizzéria kerthelyiségének rendbetétele is.

A kávézó teraszán ott is szinte csak helyiek ülnek. Mennek reggel, mennek munka után, kávéznak, cigarettáznak. És nagyon hangosan beszélnek. A magyar fülnek kiabálásnak tűnik, pedig csupán arról van szó, hogy ők így szokták meg. Időnként ráordítanak az utcán menő ismerősre.

A turista iroda zárva van, a helyi „piac” nem működik. mindössze egy öreg halász árulja, amit hajnalban fogott. A helyiek veszik tőle azt árut, ő közben beszélget, a csöndesebb percekben üldögél a padon, szemlélődik. Egy másik helyen, az egyik bolt mellett egyetlen asszony kezdte el árulni a kerti zöldségeit, hagymát, spenótot, krumplit, salátát, na meg a házilag készült olivaolajat. Minden friss és hívogató. Mondja, hogy a hagyma mellé vigyem el a spenótot is. Most szedte. Persze horvátul, amiből csak egy-egy szót tudok megérteni, de a hiányzókat meg elmutogatja. Végül öt kúnát kér.

A boltban is kedvesen fogadnak. Köménymagot keresek, de nem találom. Jön az eladó, hogy segít. Mondom neki, hogy nem tudom megmondani horvátul a fűszer nevét. Angolul meg nem érti. (A telefonom, így a Google fordító pedig nem volt velem.) Majd azt mondja: akkor mutogassam el. Aha… A köménymagot. Mi sem könnyebb. Azért megpróbáltam.

Horvátország ébredezik a túl hosszúra nyúlt téli álomból. Az emberek bizakodnak, és gondolni sem akarnak arra, hogy megvalósulhat, amit világszerte mondanak, s nyakunkon a koronavírus második hulláma. A turizmus ugyanis alappillére a 4,2 millió lakosú ország gazdaságának. Abból él az egész tengerpart, de az ország nagy része is, a kapcsolódó iparágakat hozzászámítva. A turizmus önmagában az ország GDP-jének negyedét adja. Hasonló mértékű a részesedése a hivatalos foglalkoztatásból is. A turisták 75 százaléka júniustól-szeptemberig érkezik, ezért figyelik feszülten, hogy miképpen döntenek az egyes kormányok az utazási szabályozásról. Horvátország Európában az elsők között nyitotta meg a határait.

A biztonság kedvéért mindenütt ki vannak téve a járványhelyzetben való viselkedést bemutató ismertető anyagok, a vendéglátóhelyek és boltok bejáratánál a fertőtlenítő folyadékok, fel vannak festve a padlókra a követési távolságokat jelző ábrák. A boltok naponta egy órára bezárnak, az idő alatt a dolgozók átfertőtlenítenek mindent. Aki jön, arra vigyáznak, és szeretettel fogadják.

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés