Miklós Gábor Az albánok Európát akarják

Választások voltak februárban Koszovóban, és a szavazásból egyértelmű győztesként a Vetëvendosje, az Önrendelkezés párt került ki. A párt alapító vezére Albin Kurti, aki valaha a szerbek ellen harcoló Koszovói Felszabadítási Hadsereg, az UCK aktivistája volt, majd diákmozgalmat és pártot szervezett. Kurtit sokan balos nacionalistának minősítik, ő magát szociáldemokratának mondja.

A kétmilliós ország jövendő kormányfője nyilatkozott az Euronewsnak, s az interjúban arról is kérdezték, tervezi-e a két albán állam egyesítését, az úgynevezett Nagy-Albánia létrehozását. Elég egyértelmű választ adott, ő igent mondana, ha Koszovóban népszavazást tartanának a kérdésről, s a tét az albánok föderációban való egyesülése lenne. A föderáció alapja lehetne a két állam közötti szerződés vagy az Európai Unión belüli szövetség. A nyilatkozat újra felfűtötte a politikailag motivált médiahisztériát a Nagy-Albánia terv körül a Balkánon, és némileg távolabb is.

Alig párszáz kilométerre történik mindez a magyar határtól, mégis nagyon keveset tudunk az ügy hátteréről, azt is többnyire rosszul. Elég homályosak általában az európai elképzelések az albánok nemzeti aspirációiról és a szomszéd népekkel fenntartott viszonyáról. Jellemző erre a fensőbbséges attitűdre, hogy amikor Albánia diktátora, Enver Hodzsa (Hoxha) a hatvanas évektől kezdve elszigetelte országát, majd egymás után szakított addigi szövetségeseivel, a magyarok erre lekezelő viccekkel reagáltak. A viccek arról szóltak, hogy az albánok szegények és nagyhangúak. Hiányzott a szolidaritás, pedig az albánok talán a legtöbbet és a leghosszabb ideig szenvedték el a brutális sztálinista zsarnokságot Kelet-Európában.

Ráadásul a paranoiás Hodzsa szinte tökéletesen elszigetelte népét a világtól, a szomszédoktól. Amikor 1985-ös halála után elkezdődött valamilyen lassú enyhülés, majd 1990-ben össze is omlott a rezsim, Albániában valósággal robbant a társadalom. Évtizedeknek kellett elmúlnia, amíg az ország többé-kevésbé normalizálódott, tagja lett a NATO-nak, tagjelöltje az Európai Uniónak. A társadalmi és politikai viszonyok azonban az összes albánok lakta balkáni területen magukon viselik a törzsi-nemzetségi viszonyok örökségét és az elhúzódó nemzetté válás terheit.

Koszovót, amely akkor Szerbia autonóm tartománya volt, szintén belső válság dúlta. A szerb nacionalizmus ezt a területet használta próbaterepnek a Tito utáni új politikához. Az autonómia lebontása, az albánellenes agitáció kezdte a fordulatot, amely végső soron Jugoszlávia széteséséhez vezetett.

Ma két albán állam van. Albánián és Koszovón kívül a legtöbb albán Észak-Macedóniában él, ahol pártjaik részt vesznek a kormányban, az albán a második hivatalos nyelv. Montenegróban és Észak-Görögországban is élnek nagy számban albánok, ahogy a dél-szerbiai Preševo-völgy is albánok lakta terület. Az eredetileg katolikus és görög ortodox albánok az oszmán hódítás alatt nagyrészt szunnita mohamedánok lettek, s erőteljesen hódított körükben a bektási rend irányzata.

Jól betagozódtak a szultán birodalmába, helyi vezetőik önálló kiskirályságokat alapítottak, az albán pasák főszerepet játszottak a török császár udvarában. A nemzeti ébredés megkésve, az orosz-török balkáni háborúk hatására kezdődött a tizenkilencedik században. Az elit autonómiát akart magának az Oszmán Birodalmon belül, hogy így álljon ellen az orosz támogatással erősödő új szláv államoknak, Szerbiának, Bulgáriának, Montenegrónak. Önálló albán állam azonban csak 1913-ban jött létre, a második Balkán-háború után.

Akkor keletkezett a mostani területi szétszabdaltság. Az olasz fasiszták 1938-ban bekebelezték Albániát, majd Hitler oldalán háborút kezdtek a Balkánon. A jugoszláv és görög összeomlást követően az albánok lakta összes területet egyesítették, s kikiáltották Nagy-Albániát. Ez a nyolcvan évvel ezelőtti háborús epizód bukkan fel újra és újra fenyegető rémként egyes geopolitikai narratívákban.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!