Az elfeledett fölfedezett: Urmánczy Nándor (1868-1940)

Az utóbbi évtizedben alaposan fölfedezték Urmánczy Nándort (1868-1940). De csak azt, amelyik Mussolinit és Hitlert dicsőítette. Az az Urmánczy, amely Tisza Istvánnak és az ő autokráciájának legádázabb ellenfele, Károlyi Mihály védelmezője és kormánybiztosa volt és úgymond muníciót szolgáltatott az ellenség propagandistáinak a Nagy Háborúban – elfeledett maradt.

Akció

Örmény eredetű, erdélyi nagybirtokos családfő kilenc gyermekének egyike volt. Székelyföldön, Maroshévizen született. Brassóban végezte a középiskolát, Pesten jogi diplomát szerzett. Szülőföldjén hivatalnokoskodott. Beszélt németül, angolul, franciául, románul. Lelkes turistaként járta Erdély hegyeit, völgyeit. Hangulatos útleírásokat, felejthető verseket, novellákat, aforizmákat publikált erdélyi lapokban.

A harmincas éveinek derekán járt, amikor az 1902-es választásokon szabadelvű kormánypártiként elindult a kormánypárt hivatalos jelöltjével szemben Szászrégenben, és a szászok szavazataival nyert, miután fölkarolta nemzetiségi igényeiket. Interpellációkban követelte a székely vasút kiépítésére régen megígért pénzt. Nem kapott kielégítő választ, kilépett a kormánytáborból, és függetlenségi ellenzéki maradt egészen az 1918-as forradalomig. Mindent megtett a több pártra szakadt függetlenségi ellenzékiek egységéért.

Ő volt az ellenzék legélesebb nyelvű szónoka, számos felszólalása országos izgalmat keltett. Ő lépett fel a leghangosabban Tisza Istvánnak a parlamenti ellenzék jogait elsöprő, diktatórikus lépéseivel szemben. Az 1905-ös választásokon elbukott a kormánypárti Podmaniczky Frigyessel szemben. Nekirontott a Maros-Torda megyei főispánnak, mert úgy vélte, ő buktatta meg, ő fordította szembe vele a szászokat. Párbajozott is a főispánnal. Senki nem sérült meg, két-két nap államfogsággal megúszták.

Urmánczy ugyan elbukott, de az ellenzék győzött, viszont nem alakíthatott kormányt. A parlamentarizmus rendjének felrúgásával kinevezett darabont-kormány ellen is ő izgatott leghevesebben:

„A törvénytelen kormány elleni küzdelem nemcsak az ő (a vármegyék – R. S.) kötelességük. Ebből a küzdelemből minden magyar ember ki kell, hogy vegye a részét és nem maradhatnak attól távol az állam hivatalnokai sem. Sajnos, mindez ideig semmi jelét nem látjuk annak, hogy az állam hivatalnokai aktív részt vegyenek a nemzeti küzdelemben. (...) Most eszembe jut, mennyire bosszantott, mikor olvastam, hogy a minisztériumok tisztviselői... sorban üdvözölték törvénytelen minisztereiket... Sejtem, hogy sokan szégyenpírral az arczukon és ökölbe szorított kézzel álltak a félkörben, de azt is tudom, hogy minden hivatalban sok a hízelgő, besúgó, előre törtető tisztviselő, vagy érdemeket kereső főnök s ezek terrorizálják a tisztességeseket.” (Magyarország, 1905. augusztus 17.)

Az 1906-os választásokon már szinte lehetetlen volt függetlenségi jelöltként megbukni, így Urmánczy is visszakerült a parlamentbe.

A legnagyobb port az 1914 januárjában elhangzott, sokszor megszakított felszólalásával kavarta, másfél évvel azután, hogy Tisza István rendőrökkel dobatta ki az ellenzéki képviselőket a parlamentből:

„Ebben a Házban a legsúlyosabb házszabálysértést 1912. június 4-én Tisza István követte el. Azért rendőrök nem dobták ki ebből a teremből. Ezért a házszabálysértésért nem tiltották ki a képviselőházból. A bölcs mentelmi bizottság nem tett javaslatot. Mindaddig, míg Tisza István gróf urat ezért büntetés nem éri, a szóló se respektálja ezeket a házszabályokat. (...) Azt kellene mondania, ha fölszólal, hogy tisztelt század, hogy tisztelt zászlóalj! Mert ez nem magyar parlament, hanem kaszárnya! Ha az elnök úr férfias ember, akkor nem fogja tagadni, hogy itt kaszárnyát rendeztek be államköltségen. (...) Én eddig csak a munkapártot támadtam, hogy bátorságukkal visszavonulnak a szuronyok mögé. Most már magunkat is gyávasággal vádolom. Én ezennel kijelentem, elnök úr, hogy ha úgy tetszik, Szász Károly úr, ezennel kijelentem, hogy jövőre az ellenem irányuló bármiféle elnöki erőszakoskodást személyem ellen irányuló inzultusnak tekintek. (...) Én nem respektálom az elnök úr házszabályait.” (Budapesti Hírlap, 1914. január 23.)

A beszéd után párbajra hívta ki Szász Károly házelnököt és Csáky Gusztávot, aki a beszédét szemtelenségnek minősítette. Csáky gróffal kissé össze is kaszabolták egymást. Ekkor 40, képviselői pályafutása során összesen 115 napra zárták ki a képviselőház üléseiről. A legtöbbet büntetett képviselők közé tartozott.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!