IV. Béla nádorának leszármazottai hat évszázadon keresztül az ország legrangosabb közéleti férfiúi közé tartoztak. Bánffy Miklós nagyapja főpohárnok, apja főajtónálló volt. Mindkét szülője Bánffy. A család egy ágyba rendelte a grófi és a bárói ág sarjait, hogy hősünk személyében egyesítse az ágakat. Az ország leggazdagabb mágnásai közé tartozott a frigy gyümölcse, akibe nevelői minden ismeretet, nyelvet és jártasságot betápláltak, ami társadalmi állásához illett.

Szenvedélyesen rajzolt és festett, Székely Bertalanhoz járatták magán­órákra. Mire leérettségizett, megírta első színdarabját. Műkedvelők elő is adták a főszereplésével Kolozsvárott. Pesten egy Scribe darabban játszott főszerepet a Várszínházban. Szíve szerint művésznek állt volna, de apja jogi tanulmányokra kötelezte. Kolozsvárott az egyetemen mindenféle egyesületben vezető, mindenféle esemény főszervezője, de főleg a színház és a színésznők körül lebzsel. Zenét is tanul, zeneműveket is komponál. Amikor felkerült a pesti egyetemre, memoárjának finom fogalmazásával: „belefutottam léha éveim forgatagába”.

Az egyetem helyett inkább Károlyi Sándor, a szövetkezeti mozgalom apostola, a Hangya szövetkezet alapítója nevelte őt, Károlyi Mihállyal együtt. Marx Tőkéjéig bezárólag mindenféle társadalomfelforgató művet elolvastatott velük. Bánffy visszaemlékezései szerint „a világ továbbfolyásáról, a társadalmak átalakulásáról beszélve, a nagybirtoknak, sőt a magántulajdonnak a megszűnéséről, átidomulásáról jövendölt… némi öngúnnyal mondott néha igen könyörtelen ítéletet a mai társadalomról, melynek egyik oszlopa éppen ő maga volt.”

Az ifjú nekilátott, hogy maga is oszlopa legyen annak a társadalomnak. A fiumei tengeri hatóságnál kezdte, a Földművelésügyi Minisztérium berlini szakcsoportjánál folytatta. Kézikönyvet írt a külkereskedelmi politikáról. 1901-ben, ahogy társadalmi állásához illett, kormánypárti programmal képviselővé választtatta magát. 1906-ban az egyik énjével főispán lett Kolozsvárott, a másikkal író. Szépirodalmi műveit Kisbán Miklós néven publikálta, hogy azért mindenki tudja, kit rejt az írói név.

Zeneműveiről kevesen tudtak, de egyikük a vele igen jóban lévő Zichy Margit, Zichy János kultuszminiszter felesége volt. A miniszter a neje sugallatára kinevezte Bánffyt 1912-ben az állami színházak intendánsává. A Nemzeti Színházzal nem volt sok teendője, az Operaházzal annál inkább. Kiszellőztette a múltba ragadt, ramaty állapotú műintézményt és beemelte a 20. századba. Odavitte a kor élvonalbeli rendezőjét, Hevesi Sándort és szabad kezet adott neki. Leporolta a Mozart-előadásokat, bemutatta a kortárs zene úttörő alkotóit, Debussyt, Sztravinszkijt, Richard Strauss szülőhazájában is betiltott, botrányt kavaró művét, a Salomét. És mindenekelőtt kiharcolta az összes állandó karmesterrel, a zenekarral, a hatalommal szemben is a Fából faragott királyfi bemutatását, amit A kékszakállú herceg vára követett. Csak az olasz vendégkarmester, Egisto Tango vállalta Bartók műveinek bemutatását. Három és fél hónapig próbált, az egész tavaszi műsortervet le kellett törölni a tábláról. Az anyagi és politikai következményeket Bánffy vállalta, aki a ­díszleteket és a jelmezeket is tervezte.

Intendánssága kezdetén ismerkedett meg Váradi Andreával, a Nemzeti Színház egyik legkiválóbb drámai színésznőjével, egyetlen gyermeke, leánya anyjával. A színésznő máshoz ment feleségül, és csak a harmincas évek végén házasodtak össze. A világháborúban másodállásban összekötő tisztként szolgált, és rábízták IV. Károly koronázásának megrendezését. A ceremónia része volt a harcokban magukat leginkább kitüntetettek lovaggá ütése. Bánffy a hangulatrontásra legalkalmasabb rokkantakat vezette a király elé. Erről így mesélt:

„Egy kétrét görnyedő emberroncs emelkedett fel az egyik székről, két mankójára nehezedve ment a király elé. A templom felzúgott az elszörnyedéstől. (…) Ötvenen is lehettek. Mankóval, falábbal, fél karral, ezüstgégéjűek, féltüdejűek, sipolyosak.Csupa mankó-kopogás és csupa visszafojtott, majd kitörő köhögés, szaggatott, fütyülő lélegzetek. (…) Hát nagy futkosás és harag volt, nem mondom.”

Az őszirózsás forradalom után Károlyi Mihály számos főrendű urat küldött Nyugat-Európába, hogy támogatást szerezzenek a köztársaságnak és elmagyarázzák Nyugaton, hogy ha hagyják őt megbukni, jönnek a bolsevikok. Bánffy is útnak indult, aztán amikor jöttek a bolsevikok és a pénze is elfogyott, alkalmi portréfestőként tengődött Hollandiában, amíg utol nem érte Bethlen István üzenete, hogy teremjen üstöllést Bécsben, mert helyzet van.