Ránki Sára Az Orbán-féle nyelvhasználat: a romlás nyelve

„Fontos, hogy a magyar nyelvet folyamatosan hajlékony állapotban tartsuk, megújítsuk. Ebben szerintem most nem állunk jól. Hiányzik az összefogott munka, amely azzal próbálkozna, hogy a huszonegyedik században is használhatóvá, hajlékonnyá tegye a nyelvünket. Majd a következő ciklusban erre talán több időnk lesz” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök.

Amikor ezt hallottam, azt hittem, Orbán Viktor egyszerűen csak nem tudja, hogy mi az a nyelvváltozás. Aztán vártam, hogy mikor kezdődik el a Brüsszelezés. De haladjunk csak szépen, sorjában.

A nyelvet ugyanis eleve nem kell hajlékony állapotban tartani, mert magától hajlékony. Ebben áll a nyelvi változás mibenléte. Persze: miért változik a nyelv, merül föl jogosan a kérdés. Mivel a társadalom folyamatosan változik, így az azt alkotó beszélők is változnak, és ezt a nyelvnek is követnie kell. Vagyis: szimbiózisban van a nyelv a társadalommal, a beszélőkkel. Ha ez nem így lenne, akkor a nyelv elveszítené funkcióját, mert nem tudná a kommunikációs igényeket kielégíteni. Tehát maguk a beszélők alakítják a nyelvi változást. A minőségi és mennyiségi változások csak a beszélőkön keresztül realizálódnak. A kulcs a használatban rejlik.

Ennek egy része matek. A nyelvművelők valaha ágáltak az idegen szavak ellen, mert, mondták, amit lehet, azt mondjuk magyarul. De jött az informatika. És már nem lehetett kikerülni, hogy a nyakunkon az ímél, a cset vagy a blog. A társadalmi szükséglet teret engedett olyan szavak, kifejezések megjelenésének és terjedésének, amelyek az információs társadalom megjelenésének szükségszerű elemei lettek. Sőt ma már külön foglalkozik a nyelvészet a netnyelvészettel. Ez is szükségszerű változás lett, amely magával hozta egy új helyesírási rendszer megjelenését. Ez az online világ új nyelvi rendszere, amelyben a változások a nyelv összes szintjét érintették, a fonémáktól egészen a szövegig.

A nyelv az online világban kiegészült egy új szimbólumrendszerrel, az emotikonokkal. Mert a kommunikációs alapfunkciók itt is élnek: sok információt osszunk meg rövid idő alatt. Ezek a változások szükségszerűek voltak, és nincs vége a folyamatnak. Újítani tehát nem kell, mert a nyelv szükségszerűen újítja magát.

S hogy mi a matek? Ha egy újonnan megjelenő szót sok ember kezd használni, mert tetszik a nyelvhasználóknak, vagy csak egy beszélő közösségnek, akkor az a szó megmarad, és lehet, hogy kiszorít egy másikat, aminek a helyébe lépett. Ez mennyiségi és minőségi változást is jelenthet. Mindez fakad a nyelvi változásból, amit a beszélők alakítanak. A nyelvben sok minden változik, például a forma és a jelentés, az állomány és a funkció, a szófaj és a stílusérték. Az ősmagyar korban például nem volt még névelő, ma már oda is tesz az ember, ahova nem kellene (A tulajdonnevek elé. Például: a Viktor.) Rengeteg olyan szó volt, amelyet ma már nem is ismerünk, és keletkeztek újak is, amelyeket régen nem ismertek.

Összességében tehát aggódni nem kell, nem kell összefogott munka ahhoz, hogy a 21. században a nyelv használható legyen, hiszen használjuk. És a nyelv magát teszi használhatóvá.

Ja, hogy a következő ciklus... Tehát akkor az Orbán-féle, a nyelvhasználatra vonatkozó összefogott munkának politikai céljai vannak. Az más. Sajnos, ahhoz nem kell várni a következő ciklusig, mert a nyelv minőségén és nyelvhasználati morálján már sokat rontottak. A nyelvi változás ugyanis nem csak fejlődés lehet, hanem romlás is. A nyelvészeti szakirodalom akkor beszél romlásról, ha a nyelvi lehetőségek szűkülnek, szegényesednek. De itt egy sokkal súlyosabb problémáról van szó: olyan minőségi romlásról, amely a nyelvet arra tette alkalmassá, hogy azzal antiszemitizmust, idegengyűlöletet, kirekesztést, homofóbiát közvetítsenek. Szerencsére, mivel a nyelvi változást maguk a beszélők alakítják, rajtunk múlik, hogy a nyelvet morálisan vagy amorálisan használók közé akarunk-e tartozni.

Hogyan vált amorálissá a nyelvhasználat? Úgy, hogy ebben az országban lehet azt mondani egy politikai ellenfélre, hogy patkány (és meg is született utána a „patkánykormányzás” fogalma), hogy geci, lehet azt mondani, hogy zsidóbűnöző, kamukauszt, rohadt, kretén, barom, állat. És meg lehet fogalmazni azt minden következmény nélkül, hogy Soros György az új Hitler.

És csak elértünk a brüsszelezésig: „a magyar kultúrában úgy van, hogy ha elkezdünk beszélni valamilyen feladatról, akkor megnevezzük a problémát, megnevezzük az okokat, és utána megvitatjuk, hogy hogyan kell kijavítani a hibát. Tehát a magyar nyelv – a magyar kultúra napja van, nyelvében él a nemzet, ugye, a kultúránk alapját is ez adja –, tehát a magyar nyelv szíve közepébe megy a problémának. Brüsszelben ezt nem szabad csinálni, ott másképp kell, az inkább a francia királyi udvarnak a kultúrájára emlékeztet, ott van egy verseny, hogy ki tud kedvesebbet, nagyvonalúbbat, elegánsabbat pozitívan mondani saját magunkról, az unióról. Tehát ott nem lehet azzal kezdeni, hogy van egy problémánk, és meg kellene oldani, hanem hosszan kell arról beszélni, hogy az Európai Unió jó, az Európai Unió szép, ha nem lenne, akkor sokkal rosszabb lenne mindenkinek, és ha ezeken mind túl vagyunk, mint egy ilyen királyi fogadáson, akkor utána megérintjük különböző mélységig hatolva a problémákat."

Íme, Orbán Viktor mondatai. Csakhogy a helyzet az, hogy nem csak a magyar nyelv megy a szíve közepébe a problémáknak, hanem minden nyelv. A nyelv funkciója ugyanis mindenhol ugyanaz: a közlés. Ez lehet gondolat, érzelem, kérés vagy kérdés kifejezése, esetleg okfejtés. Ami szemmel látható, az inkább az, hogy máshol más célokra használják a nyelvet. Brüsszelben például, igen: ott a nyelvet (nyelveket) arra használják, hogy teremtsenek egy élhetőbb, elfogadóbb Európát, amely óvja a szuverén jellemzőket. Mindennek alapjaként pedig az emberi méltóságot fogalmazzák meg. Az emberi méltóságnak pedig része az is, hogy az Országgyűlés elnöke nem mondja azt, hogy „egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak”. Az emberi méltóság része az is, hogy a nyelveket morálisan használják. Az orbáni nyelvhasználat: a migránsok hordákba tömörültek. És egy másik: a menekültek csoportokban indultak útnak.

Az Orbán-féle nyelvhasználat nem fér bele a moralitásba, sem idehaza, sem Brüsszelben. A kortárs politikai és köznyelvi diskurzusok egyre romló állapotán pedig nem kellene rontani. Sem központilag, sem máshogy. Hagyjuk meg a nyelvet a maga változásában, ne használjuk politikai célokra.

A szerző nyelvész

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.