Számítottak arra, hogy a kölcseys pedagógusok után újabb nyolc tanárt rúgnak ki a polgári engedetlenségben részt vevő kollégák közül?

Szerintem ez nagyon meglepett mindenkit. És arra, ahogy ez történt, nincsenek szavak. Kiborító volt. Átlagos szerdai nap volt, tanítottunk, aztán az egyik szünetben azt látjuk, hogy megjelent egy belügyminisztériumi közlemény arról, hogy kirúgtak nyolc tanárt. De azt nem lehetett tudni, hogy kiket. El tudom képzelni azt is, hogy ez szándékos volt, hogy így lebegtessék a dolgot. Tőlem több kollégám és ismerősöm is megkérdezte, hogy engem rúgtak-e ki. Nem tudtam válaszolni, mert senki nem tudott semmit.

Akik részt vettek a korábbi akcióban, és figyelmeztetést is kaptak a tankerületi vezetőiktől, potenciálisan mind ott lehettek az eltávolítandók közt.

Igen. És utólag is azt mondom, hogy semmilyen extra okot nem tudunk arra vonatkozóan, hogy miért épp azokat a pedagógusokat választották, akiknek végül felmondtak. Voltak köztük olyanok, akik többször is vállalták már a polgári engedetlenséget, de volt olyan is, aki kevesebbszer. Felmerült, hogy kezdjük el számolgatni az emiatt kiesett napokat és órákat, de ez teljesen felesleges. Annyira esetleges volt ez az egész, mintha kalapból húzták volna ki a neveket.

A szakszervezetek azt feszegetik, hogy a hatalom szándékosan választotta ezt a technikát. Hiszen van több olyan pedagógus is, aki a kirúgottaknál több akcióban vett részt. De a kiszámíthatatlanság, hogy kit rúgnak ki legközelebb, újabb félelemkeltő eszköz a kormány kezében. El tudom képzelni, hogy ez valóban hat. Hogy érzi, eléri a kormány a célját, vagy épp ellenkezőleg, a kiszámíthatatlan kirúgásokkal csak olajat önt a tűzre?

Ez kinek-kinek a vérmérsékletétől függ. A Kölcsey gimnázium tanárainak kirúgása után is volt, aki visszalépett, és volt, akit az inkább csak hevített. Sok tanárral vagyok kapcsolatban, mindkettőre látok példát. Látom azt a réteget, amely ugyanúgy gondolkodik, ahogy eddig én is, hogy nincs más út, mint az engedetlenség, de valóban van olyan csoport is, amely azt mondja, ne legyünk közvetlen céltáblái a kirúgásoknak, inkább a sztrájkot válasszuk. Vannak, akik egy köztes utat részesítenek előnyben, ők azt mondják, hogy sztrájkoljunk úgy, hogy nem tartjuk be a sztrájktörvényt. Szerintem ez csak a dolgok csűrése-csavarása, hiszen ezt hívjuk polgári engedetlenségnek.

Egy kollégám pont azt feszegette, hogy ha az állam nem játszik tisztességesen, akkor nekünk miért is kellene. Nekem erre az a válaszom, hogy magam miatt. Mondhatom azt, hogy sztrájkolok, de ha nem tartom be a sztrájktörvényt, akkor valójában nem sztrájkolok. Úgy látom, mindenki ambivalens érzésekkel viaskodik, mert a tanárok küzdenének az elveikért, de közben nem akarják elveszíteni a gyerekeket, akiket tanítanak. Ez már rég nem arról szól, hogy mi az állásunkat féltenénk. Azt a valamit féltjük, amit szeretünk. A tanítást, a gyerekekkel és a kollégákkal való kapcsolatot. Pont most voltam az osztályomnál beszélgetni. Mit mondjak nekik? Hogy bocs, többet nem leszek az osztályfőnökötök? Nekem nem ez a tervem, nem ezért léptem erre a pályára.