Az osztrák városok vonzerejére a német nyelvben külön szót is találtak: Deutschenschwemme. Ez annyit tesz, hogy német áradat – korábban csak a turistaparadicsomokat elözönlő németeket értették alatta, mára kizárólag a német diákságra használják. Innsbruck vagy Salzburg olyannyira népszerű, hogy akad olyan szak, ahol öt német diákra jut egy osztrák tanuló. Egyébként a 2018/19-es tanévben Berlinben 191 ezer egyetemi hallgató volt, Münchenben 130 ezer, Hamburgban 110 ezer, Kölnben 100 ezer, míg Bécsben 192 ezer beiratkozottat tartottak számon. Ausztriában 22 állami egyetem, 21 főiskola és 12 magánegyetem működik. Ezek sorában legutóbb a CEU nyitotta meg kapuit.

Bécset tíz éve rendre a világ legélhetőbb városának hozza ki 256 rivális átvilágítása után a nemzetközi rangsort készítő Mercer tanácsadó cég. Ez az élet minőségét elismerő besorolás vonzó a külföldi diákoknak is, hiszen az ő életüket is érintik az elbírálás szempontjai. A kiváló tömegközlekedés – amely ráadásul relatíve olcsó is –, az egész várost behálózó kerékpárutak, a magas színvonalú egészségügy egyaránt szolgálja a tősgyökeres helyieket és az expatokat, azaz a külföldről érkezett, huzamosabb ideig itt lakókat. Említhetjük a páratlan környezeti feltételeket, a zöld Bécs fennmaradását törvény garantálja, amely a város harmadát zölden tartja. A szabadidős programok, a gazdag kulturális választék szintén része a Mercer vizsgálatának.

És természetesen vonzó Bécs az EU-s állampolgárok számára a lényegében ingyenes tanulás miatt is. Ha azonban valaki egy megadott időn belül nem teszi le az esedékes vizsgáit, akkor már számolnia kell büntető tanulmányi díjjal. Az egyetemek két szemeszternyi késedelmet néznek el, aki ezt túllépi, annak szemeszterenként 363 eurója bánja.

Ez a pillanatnyi állás, de az elmúlt években a kormányváltások nyomán változtak az oktatási prioritások is. Többször beharangozták a tandíj bevezetését, hogy aztán visszakozzanak. Tapasztalva az általános elégedetlenséget, visszavonták vagy halasztották. 2013-ban pedig az Alkotmánybíróság ítélete nyomán törölték el a szemeszterenként 363 euró tandíjat (a „büntetés” maradhatott). Most annyit vittek keresztül, hogy a 2000 óta változatlan összeget némileg emelik. (Ha indexálták volna az évi infláció mértékével, akkor a büntetés 363 eurója ma már 500 körüli összegre rúgna.) Harmadik ország állampolgárai számára már vastagabban fog a ceruza, ők egy szemeszterre 700 eurót fizetnek – függetlenül a tanulmányi eredményüktől.

Egy másik szempont, amiért a határon túliak szívesen tanulnak Ausztriában, az az, hogy nincs numerus clausus. Kizárólag a roppant népszerű orvosi karon korlátozták néhány éve a felvehető diákok számát, itt ugyanis átlagosan négyszeres a túljelentkezés. Ezért felvételi vizsgát tartanak, ami azzal az előnnyel is jár, hogy egy gyengébb érettségi nem ássa alá a pályaválasztást, ugyanis annak eredménye nem számít bele a felvételibe. Más szakokon, ahol ismeretlen a felvételi, meglehetősen nehéz vizsgák várnak a diákokra az első évben, ez végzi el a szórást, a következő évet csak azok folytathatják, akik sikeresen abszolválták minden vizsgájukat. Arra is van példa, hogy az alapképzést otthon teljesítik és csak a mester- és doktori programra jelentkeznek.

Az állam próbálkozott keménykedéssel, megelégelve, hogy hiába a nagy számú képzés, a külföldiek tanulmányaik befejeztével tovább álltak, mi több, a hazai diákok jelentős része is elhagyta Ausztriát, így állandó volt az orvoshiány. A jobb jövedelmi viszonyok és munkafeltételek – Németország mellett – Svájc német nyelvterületét is vonzóvá tették az orvosi diplomát szerzetteknek. A diploma-turizmus elé azzal is akadályt gördítettek, hogy csak azokat a külföldi diákokat akarták felvenni, akik hazájukban is sikerrel vették volna az akadályt, csakhogy ezt az Európai Bíróság elkaszálta.