
Szponzorált tartalom
Májusban döntés született arról, hogy a kerület tulajdonában lévő Bernecebaráti bentlakásos ifjúsági tábort nagy valószínűség szerint nem tudják megtartani. Hasonló sorsra jutott az önkormányzat balatoni tábora is. A döntés hátterében az állt, hogy fizikailag lehetetlen úgy megoldani a gyerekek akár faházakban, akár sátrakban történő elhelyezését, hogy az veszélytelen legyen. Bernecebaráti különben is Pest megyében van – hiába kell átmenni odafelé vagy vissza Nógrádon –, még május közepén is érvényben volt a kijárási korlátozás. Az erdélyi, felvidéki és horvátországi testvérvárosi településeket fájó szívvel értesítették, hogy az idén nem jöhetnek gyerek- és felnőtt vendégek a szomszédos országokból a festői szépségű táborokba.

Fotó: Nagy Botond
A helyi nyári iskolai táborok előtt nem zárult le a sorompó. Arra mondjuk ezen a nyáron bizonyára nem lesz lehetőség, hogy a Budai II. Stadionban legyen a tábor, mint máskor, de arra talán igen, hogy kijelöljenek egy-egy iskolát mindhárom kerületrészen (Rákospalotán, Pestújhelyen és Újpalotán), a felügyelő tanárokat pedig az önkormányzat szerződtesse a nyári tábori munkára. Úgy tudjuk, az iskolafenntartó állami KLIK nem zárkózott el a némileg módosított táborok megtartása elől.
A sportközösségek ügyében Cserdiné Németh Angéla polgármester május közepén még igen határozott döntése volt érvényben: arra, hogy újraindulhatnak-e az edzések, egyértelmű nem volt a felelet.
– Nem engedélyezem semmilyen sportágban – hangzott a határozott válasz –, még akkor sem, ha méterekre állnak egymástól a trenírozó sportolók. Abba, hogy valaki lejár a fitneszklubba edzeni, nem szólok bele, de az nem az én felelősségem – szögezte le a polgármester.
Májusban rendben zajlottak az érettségi vizsgák, az önkormányzat előzőleg minden diáknak és tanárnak eljuttatott két-két maszkot. A diákok sokáig emlékezni fognak erre, mert az otthoni kényszerszünetben kellett fölkészülniük, és elmaradtak a ballagások is. Érzelmileg ez az utóbbi fájt talán a legjobban a családoknak és a „szalagosoknak”. Különösen érvényes volt ez a Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakgimnáziumban, amelyben a tánc miatt különösen látványosak a közösségi rendezvények.

Fotó: Nagy Botond
Az egyik legtanulságosabb ügy, amivel a kerület lakói szembesülni kényszerültek a járvány idején, hogy a kormány „einstandolta” az önkormányzatoktól a gépjárműadó és az idegenforgalmi adóbevételeket. Ez a XV. kerületben 232,3 millió forint: ennyire rúg a brutális kormányzati elvonás. Végig lehet gondolni: május elejéig 108,5 millió forint ment el csak maszkokra, fertőtlenítőkre és védőeszközökre. Az önkormányzat – kormányzati segítség híján – 100 ezer maszkot juttatott el a polgároknak, 20 ezer pár gumikesztyűt, 1200 védőruhát szerzett be, és ezek folyamatos költségek voltak, a maszk és a kesztyű nem olyan, mint a télikabát, amelyet évekig lehet hordani. Többen megfogalmazták, hogy olyan pillanatban hozzányúlni a megszorító intézkedésekhez, amikor leginkább szüksége volt a helyi közösségnek a plusz bevételekre, különösképpen ingerelte a polgárokat.
Ha megemlítjük ezzel kapcsolatban a helyi kínai kapcsolatok fontosságát és a vencsuiak adományát, még keserűbb lehet a szánk íze. Vencsuban tavaly augusztusban földrengés miatt 28 ember halt meg, de ez nem zavarta meg az ottaniakat abban, hogy segítsenek a XV. kerületnek. Amikor majd lecseng a járvány, s jön a szociális válság (csekkek befizetése, lakbérek, élelem, gyógyszerek stb.). a kormány által elvont negyedmilliárd forint nagyon hiányozni fog a helyi kasszából. Budapest- és országszerte kialakult az az érzet, hogy a kormánynak nincs szüksége az önkormányzatokra. A helyiek viszont nem fordulhatnak máshoz segítségért, csakis megválasztott vezetőikhez. Aztán ha bekapcsolják este otthon a tévét, az állami médiából propagandahíreket hallanak. „Hová vezet ez?” – tették fel a kérdést többen is a járvány lecsengésekor. (Orbán Viktor már több ízben utalt rá, hogy “a baloldal” nem segítette őt, hanem akadályozta a védekezést, ami a XV. kerületben történtek ismeretében az itteni összehangolt, több mint 200 önkéntessel zajló járvány eseményeit tekintve, a valóság eltorzítása.)
Voltak logikus és észszerű intézkedések, amelyeket fegyelmezetten betartott a XV. kerület is. Ilyen volt a 9 és dél közötti sávban a 65 év felettiek bevásárlása, csak kisebb „koccanásokról” lehetett hallani. Ez érvényes volt az újpalotai vásárcsarnokra is: voltak próbálkozások, hogy esetleg szombaton ne legyen így, de mindenkinek tudtára adták, nincs játszadozás a számokkal (május 23-ától újra lehetett délelőtt mindenkinek vásárolni, de hátköznapokon maradt az időseknek kedvező idősáv). A vállalkozói bérletidíj-halasztást is többen szerették volna kitágítani: a rendelkezés értelmében 25 százalékot májusban kellett megfizetni, a fennmaradó összeget csak akkor kell teljesíteni, amikor vége lesz a járványnak. Némely vállalkozó próbálkozott azzal, hogy a járványra tekintettel hátha elengednék a teljes összeget. A válasz: szó sem lehet róla.

A kerületet szerencsére elkerülte a csoportos járvány, nem voltak gócok és tömeges megbetegedések. Volt kezdetben egy érintett kisgyerek az óvodából, de meggyógyult.
Esete azért vert nagyobb hullámokat, mert ő volt az első. Meggyógyult a gondozóházi „pozitív tesztes” alkalmazott is, az idősotthonokban rend honolt. Másodikától enyhítettek az idősekre vonatkozó „kijárási tilalmon”, azóta már az itt lakók is mehetnek 9-től délig vásárolni. Nem lehetett olyat hallani, hogy bárkit bármilyen sérelem ért volna amiatt, hogy mondjuk külföldről hazatérve karanténba kényszerült.
Megvolt az online anyák napja, szinte nyomtalanul elmúlt május elseje is, amikor az önkormányzat kezdeményezésére online főzőversenyt rendeztek. Az ételeket otthon kellett elkészíteni, az erről készült képekre a Facebookon lehetett szavazni. Igen sokan beneveztek, és győztest is hirdettek, de a résztvevők alig várják, hogy a valóságban, igazi bográcsok mögé állva mérjék össze az erejüket.