Bojkott vagy sem? Hadházy Ákos és Jámbor András az ellenzéki politizálásról

Tóth Ákos | 2023.01.13. 08:30

Olvasási idő kb. 19 perc

Számos kérdésben egyetért az ellenzék két markáns képviselője, Jámbor András és Hadházy Ákos, de vannak hangsúlybeli különbségek a mondandójukban azt illetően, mire kéne most irányulnia az ellenzéki politizálásnak – Jámbor András alapvetően tartalmi és szervezeti problémákat hiányol, míg Hadházy mindezek előtt a kormányváltáshoz szükséges akaratot és elszántságot. Álláspontjuk különbsége tetten érhető abban is, miként viszonyulnának egy esetleges ellenzéki bojkotthoz az EP- és önkormányzati választásokon.

A választás után kisebb vita alakult ki önök között arról, érdemes-e beülni a parlamentbe, s mi a képviselői munka lényege. Most mindketten képviselők. Hogy látják most ezt a kérdést?
Hadházy Ákos: Az én véleményem azóta sem változott. Nem látom, hogy az azóta eltelt időszakban olyan nagy eredménye lett volna a parlamenti munkának. Továbbra is azt gondolom, hogy amíg nem érjük el a tisztességes választások feltételeit, amíg a játékszabályokat nem tudjuk megváltoztatni, addig remény sincs a rendszerváltásra, a kormány megbuktatására. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha tömegek segítenek a nyomásgyakorlásban. Ehhez viszont azt kell látniuk az embereknek, hogy az ellenzék is felismeri ezt a problémát, és nem játssza el ehelyett a Fidesz által neki szánt szerepet. Az emberek most nem igazán látják ezt a parlamenti ellenzéken, sőt, és most tényleg nem Jámbor Andrásra gondolok, azt érzékelik, hogy az ellenzék tulajdonképpen közjogi díszlet.

Milyen érzés díszletnek lenni?
Jámbor András: Én sem gondoltam tavaly áprilisban, hogy a parlamentben el lehet érni változásokat. Az viszont különbség köztünk, hogy én nem a parlamenti munkát tekintem a rendszer legitimációs talapzatának, hanem a társadalmi-gazdasági beágyazottságot. Én a parlamenti munkát egy eszköznek gondolom a sok közül. De nem tagadom, abban közeledtem Ákos gondolatai felé, hogy ezt az évet még inkább arra akarom használni, hogy igen, vannak pillanatok, amikor be kell menni a parlamentbe és el kell mondani a dolgokat, mint ahogy azt a szociális törvény módosításának obstrukciója során tettük, valamint képviselni kell a helyi ügyeket is, de alapvetően azt a célt kell kitűznünk magunk elé, hogy társadalmi legitimációt és ezáltal olyan közösséget építsünk magunk köré, amely aztán képes politikai cselekvésre.

A kívülállók számára sokszor magányos harcosnak tűnnek e tekintetben.

H. Á.: Én nem vagyok magányos harcos, de ha a kérdés erre vonatkozik, akkor tény, hogy az ellenzék pártjai sok támogatást valóban nem adnak. Ezek a pártok a gyakorlatban nem léteznek. A DK magát 15 ezres taglétszámú pártnak blöfföli, de ez szerintem nagyon távol áll a valóságtól, miközben a többi párt létszáma sem sokkal nagyobb párszáz embernél. A rendszert jelenleg a „négy P” betonozza be: a pártállam, a propaganda, a pénz és a pártjaink. Amíg e négy területen nincs érdemi változás, addig nem lehet kormányváltásban reménykedni. Ugyanakkor nem vagyok egyedül, nagyon sokan vesznek körbe, ha Kövér László épp megbüntet, az emberek összedobják a pénzt, ha a Kunigunda utcai köztévéhez hívom őket, odajönnek, sokan értenek egyet velem. Nagyon sokan érzik úgy, hogy kevesen vagyunk, de ez nem igaz. Azt kell éreznünk, hogy van erőnk és sokan vagyunk.

J. A.: Én a magányosságra nem panaszkodhatok, mert ott van köröttem a Szikra mozgalom, 300 aktív taggal, hatalmas kreatív energiákkal. Vagyis azok a feltételek, amiknek szerintem egy közösségépítésben meg kell lenniük, az intellektuális tudás, a szervezettség és a cselekvés képessége, megvannak. Nagyon büszke vagyok a Fizessenek a gazdagok kampányra amit elindítottunk, többek között a kaszinók előtt tiltakozva, és nem azért, mert ezzel megváltoztatjuk a magyar politika menetét, hanem azért, mert egy ilyen fiatal szervezet saját politikai tematikával állt elő, ami belépője a politizálásnak. Az a baj, hogy a pártok a legtöbbször csak reagálnak az adott eseményekre. Nálunk a Szikrában most különböző munkacsoportok, titkárságok működnek, havonta 30-40 ember lép be a szervezetbe, amely most már képes a folyamatos politikai akciózásra egy nagyon erős politikai elkötelezettség alapján, s erre büszke vagyok.

Ezt olvashatja még a cikkben:

Tartanak-e a pártok valódi kapcsolatot a választókkal?

Milyen nehézségei vannak a választók elérésnek?

Miért nem társul politikai válsággal a gazdasági válság?

Mi a következő szint az Orbán-kormány diktatórikus lépéseiben?

Mi az a hibrid forradalom és mi kell hozzá?

Segítenek-e az ellenzéknek az Európai Bizottság lépései?

Bojkottálnia kell-e az ellenzéknek a 2024-es választásokat?

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés