Lakner Zoltán Bottal üthetjük a közvagyon nyomát, új 89-re lesz szükség

Alkotmányos puccsot, vele szemben pedig a jogállami forradalom szükségességét emlegették a Magyar Helsinki Bizottság (MHB) Helsinki Hangadó című beszélgetéssorozatának április 23-i résztvevői, amikor az egyetemek és más közintézmények, valamint jelentős mennyiségű közvagyon alapítványi kiszervezését elemezték. A kollégánk, Ónody-Molnár Dóra által moderált online esemény három jogász vendége, Vincze Orsolya (K-Monitor), Ligeti Miklós (Transparency International) és Tóth Balázs (MHB) egyetértettek abban, hogy az állam maga vágja el az ellenőrzés és számonkérés szálait, s a kihelyezett közvagyont a jelenlegi jogszabályok körülményei között lehetetlen visszaszerezni az alapítványoktól.

Létezik egy szép magyar kifejezés, a „kiszerződés” arra az esetre, amikor az állam vagy egy önkormányzat konkrét feladat ellátására szerződik magánszervezettel, például egy alapítvánnyal. Mint a konstrukció neve is mutatja, ennek alapja egy szerződés, amelyben meghatározzák, mely tevékenységek ellátásáról volna szó, s ez milyen források felhasználásával, mennyi ideig, milyen színvonalon történik. A cél, hogy jól járjon mindenki: az államnak/önkormányzatnak nem magának kell felépítenie egy speciális ellátórendszert, az adott területen járatos magánszervezet pedig megbízáshoz és forráshoz jut, amelyből finanszírozza működését, fizeti alkalmazottait és akár profitot is termelhet.

A kiszerződés példája is elhangzott a Helsinki Hangadón, arra vonatkozóan, hogy önmagában természetesen nem ördögtől való és nem is túl szokatlan a közfeladatok ellátásának magánkézbe adása. Miként az sem, hogy ilyenkor az állam a szóban forgó funkció ellátásához szükséges forrásokat is a közfeladat ellátására vállalkozó magánszolgáltató rendelkezésére bocsátja.

Csakhogy az új közalapítványi rendszer esetében nem erről van szó.

Jelen esetben közintézmények sokaságának, mostanra több mint harmincnak a sorsa fordult úgy, hogy kikerülnek az állami hatáskörből. „Magánosításnak” azonban nehéz volna nevezni azt a folyamatot, amelynek során az állam maga hoz létre közvagyonnal felszerelt alapítványokat, amelyeknek kuratóriumait szintén a kormány nevezi ki. Mégpedig politikai szempontok alapján: Orbán Viktor április 30-i rádiószereplése alkalmával azt mondta, nem támogathat „internacionalista-globalista” kurátorokat, azoknak a nemzeti szuverenitás híveinek kell lenni – vagyis, a kormányfőt magyarra fordítva, a kormány embereinek.

Mindezek után, egy váratlan fordulattal, az állam átadja az összes alapítói jogot a kuratóriumoknak, beleértve a megüresedő kuratóriumi helyek betöltését is. Az állam tehát úgy döntött, hogy a saját maga által átadott közfeladatok és közvagyon felett örökre elveszíti az ellenőrzést, miközben a jelenlegi kormány kinevezettjei a posztjukon maradnak, bárhogy fordul is a jövőben a választásokon kifejezett közakarat. Ennyiből, hívta fel a figyelmet Tóth Balázs, nem csak közpénz- hanem demokrácia-problémáról is beszélhetünk: a jelenlegi kormánytöbbség ugyanis ciklusokra előre köti meg más kormánytöbbségek kezét.

A Helsinki Hangadó résztvevői szerint a „közérdekű vagyonkezelő alapítvány” azért nyerő formula a jogi barkácsolásban, mert lehetővé teszi a közfeladat és a közvagyon odatelepítését, ám a magánalapítvány tevékenysége államilag nem kontrollálható. Ha átlátjuk is – például közérdekű adatigénylés révén –, mi történik az egykorvolt közpénzekkel, ezt befolyásolni lehetetlen lesz. Az államtól elvágott alapítványok konstrukciója ily módon trükkösebb a korábban botrányt kavart nemzeti banki alapítványokénál, amelyek esetében hosszas jogi procedúra után mégiscsak kimondták, hogy igenis közpénzt kezelnek, amelyre bizonyos átláthatósági elvárások vonatkoznak. Más kérdés – tette hozzá Ligeti Miklós –, hogy ettől még a pénz felelős felhasználására nem sikerült rászorítani a Matolcsy-féle jegybankot.

Ezeknek a valójában sem nem magán-, sem nem alapítványoknak a létrehozása Tóth Balázs szerint alkotmányos puccs, a(z egykorvolt) jogállami rendszer meghekkelése, és hozzáteszi, hogy már az átadott feladatok visszaszerzéséhez is kétharmados parlamenti többségre lesz szükség. E kiszervezhető feladatok köre meghökkentően széles: nevelés, oktatás, tehetséggondozás, felsőoktatás, tudományos tevékenység, alapkutatás, alkalmazott kutatás, egészségügy, karitatív tevékenységek, szociális ellátás, gyermekvédelem, kulturális tevékenységek, amatőr és ifjúsági sport, nemzeti kultúra megőrzése, hagyományok ápolása, egyházak tevékenységének segítése, környezet- és klímavédelem. Potenciálisan kifuthat akár oda is a mostani folyamat, hogy az összes, a – még csak nem is teljes körű – felsoroláshoz tartozó tevékenységet kiszervezzék. Vince Orsolya ezt kommentálva mondta, hogy egy párhuzamos NER-állam kiépülésére ad módot a mostani törvényi változás.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!