Brexit: közepesen nézhető sorozat, mind újabb évadokkal

Szabó Barnabás | 2020.12.22. 17:11

Olvasási idő kb. 12 perc

Boris Johnson brit kormányfő december 9-i brüsszeli látogatása sem közelítette az álláspontokat azokban a kényes kérdésekben, amelyeket a felek a megállapodás előtti utolsó akadályokként azonosítottak. A halászatról, illetve az uniós halászhajók brit felségvizekhez való hozzáféréséről szóló vita rövid ideig némi színt is vitt a közvélemény fokozódó érdektelensége által kísért tárgyalási folyamatba, amikor Belgium egy 1666-ból származó egyezményre hivatkozva próbálta megvédeni az ezzel kapcsolatos jogait. Okkal feltételezhető azonban, hogy az Egyesült Királyság gazdaságában marginális jelentőségű halászat kérdése nem a valódi akadály. Ennél sokkal fontosabb, hogy a britek nem szeretnék magukat elkötelezni az úgynevezett egyenlő versenyfeltételek mellett, azaz, hogy az Egyesült Királyság ne tudja az uniós piachoz való hozzáférést olyan szabályozási környezettel kombinálni, amely az uniós jog adta lehetőségekhez képest jelentős állami támogatást juttat a piaci szereplőknek, így hozva létre az unió szempontjából igazságtalan versenyelőnyt.

Ennek hiányában azonban nem várható el az EU-tól, hogy brit áruk és szolgáltatások széles körét szabadon engedje a piacára, egyszersmind a saját vállalkozásait hozva hátrányos helyzetbe. A halászat, az egyenlő versenyfeltételek és persze az ezek kikényszeríthetőségét szavatolni hivatott jogi mechanizmus kérdése nem új elem az évek óta tartó tárgyalásokban. A Brexit-párti erők központi szlogenjét, amelyet a 2016-os népszavazás kampánya óta igyekeznek a politikai közbeszéd felszínén tartani, miszerint Nagy-Britannia az EU-ból való kilépéssel ismét a saját ura lesz, aligha hagyhatta figyelmen kívül az a konzervatív kormány, amely Johnson vezetésével szintén erre építette a legutóbbi választási kampányát, és amelynek a parlamenti támogatása jelentős mértékben függ attól a tory „kemény magtól”, amely az Európai Unióra mint a független Nagy-Britannia ellenségére tekint. A „brüsszelezésnek” ez a Csatornán túli verziója jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a brit vörös vonalakat inkább szimbolikus, mintsem gyakorlati megfontolások határozzák meg.

Ha mások csakúgy halászhatnak brit felségvizeken, vagy ne adj’ Isten az Európai Unió Bíróságára bízzák az európai-brit kereskedelmi szerződés felügyeletét, az az Egyesült Királyság önállóságát, szuverenitását, autonómiáját, tekintélyét sérti az említett érvelés szerint. Európából nézve viszont jócskán védhető az a nézet, hogy a brit tekintélyt leginkább a valóságtól való elrugaszkodás ássa alá. A valóság ugyanis az, hogy az Egyesült Királyság legfontosabb kereskedelmi partnere az Európai Unió, amely a maga most már Nagy-Britannia nélküli 450 millió lakosára épülő piacával mégiscsak kevésbé van kiszolgáltatva a 70 milliós Nagy-Britanniának, mint fordítva. Ráadásul az unió azóta képviseli következetesen a saját vörös vonalait, hogy 2017. áprilisában az állam- és kormányfők megbízták Michel Barnier-t azok képviseletével.

Ehhez képest az Egyesült Királyságban a Brexit-népszavazás óta eddig két kormányfő és számos kormánytag karrierjébe került a kérdés, kilenc hónapig az sem volt egyértelmű, hogy kinek van joga dönteni a kilépés kezdeményezéséről, az évek során pedig sorra használódtak el a kilépés utáni viszonyrendszert értelmezni kívánó olyan hasonlatok, melyek a kanadai, az ausztrál, a svájci vagy éppen a norvég „modellt” preferálták anélkül, hogy beismerték volna azok részleges vagy teljes alkalmazhatatlanságát a brit kontextusra. Az elhúzódó, többször lerobbanó, majd újrainduló tárgyalási folyamat önmagában bizonyítja, hogy kilépni korántsem olyan egyszerű, mint ahogy azt az ezt szorgalmazó politikusok hangoztatják. David Cameront jelentős felelősség terheli azért az elhibázott számításért, amely a 2016-os referendum nem várt eredményéhez. De a referendum csak példája annak, hogy a britek évtizedek óta nem hajlandóak megérteni, mi is az az Európai Unió.

Churchill, mint ismeretes, az „Európai Egyesült Államok” szükségességét hirdette. Azonban sem ő, sem utódai a Downing Street 10-ben egy percig sem gondolták úgy, hogy Európának az Egyesült Államokhoz hasonlatos szövetségi állammá kellene válnia. Ez azonban nem akadályozta meg a politikai elitet abban, hogy úgy gondoljanak az európai integrációra, mint folyamatra, amely éppen a politikai unió rémével fenyeget. Az Egyesült Királyság kezdettől az integrációs folyamat önjelölt ellensúlya volt, ellenezte azt az egyébként talán nem is létező, de semmiképp sem erőteljes politikai szándékot, hogy az Unió az európai nemzetállamok végső felszámolója legyen.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A törpe minoritás óriása

Révész Sándor

Mi már a haladár Adytól vélünk tudni Magyarország „ázsiai állapotairól”, holott ezt a szóképet a régen elfelejtett „ókonzervatív fekete báró”, Sennyei Pál vitte bele a köztudatba. Amikor a 48-as és a 67-es alapon állók harcáról szólt a politikai élet, egy maroknyi konzervatív arisztokrata 47-es alapon képzelte el Magyarország modernizálását. A lehetetlen küldetés donkihótéi közül magasodott ki Sennyei Pál.

Elolvasom

A gyűlöletkeltő propaganda ellenére nőtt az LMBTQ emberek elfogadása

Petike Áron

Egyre többen merik felvállalni meleg és transznemű identitásukat Magyarországon, és velük kapcsolatban a társadalmi elfogadottság is növekvőben van a Medián tavaly decemberben végzett felmérése szerint. A 2022. áprilisi népszavazási kampány meleg- és transzellenes propagandája, valamint a kormány manipulatív kérdéseire leadott több mint három és fél millió támogató válasz (nem szavazat) ellenére a magyar társadalom jelentős része számára a melegek társadalmi jelenléte és elfogadása a hétköznapok részévé vált.

Elolvasom

Isteni San Diego

Hegyi Iván

Szép telei voltak Tóth Zoltánnak a 2010-es években. A San Diego Sockers 2011 februárjában visszavonultatta 1-es számú mezét, majd 2014 januárjában beválasztották az Indoor Soccer Hall of Fame-be. Kaliforniai klubja szerint ő volt „az amerikai teremfutball legjobb kapusa”. Itthon egyszer játszott a válogatottban és 33 első osztályú mérkőzésen az Újpest csapatában – nagypályán –, majd 1979 augusztusában, alig huszonhárom évesen, a szabad világba szökött.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Tátrai Annamária: Szerintem a közmunka is megbélyegző

Tóth Ákos

Hatalmas vállalkozás eredményeit tette közzé Tátrai Annamária statisztikus, szociológus a Tárki által jegyzett Társadalmi Riport 2022 című kötetben. A tanulmányában megrajzolta Magyarország szegénységi térképét, s becsléseket tett a szegénységben, illetve a súlyos anyagi nélkülözésben élők arányára az egyes járásokban. Úgy tűnik mintha a kormány lemondott volna a legszegényebb településeken élőkről. A kutatóval beszélgettünk.

Elolvasom
Keresés