Brexit után Scotxit?

Skóciában május 6-án parlamenti választásokat tartanak. Sok izgalom nem várható, leginkább a 2007 óta kormányon lévő Skót Nemzeti Párt (SNP) győzelmének mértéke a kérdés. Nicola Sturgeon kormányfő igyekszik összekapcsolni a választási kampányt a skót függetlenség ügyével.

 

Skócia, az Egyesült Királyság többi részéhez hasonlóan, kezdi maga mögött hagyni a koronavírus-járvány legutóbbi hullámát. A Skócián belüli (igaz, nem „ottalvós”) utazás lehetősége után április 26-tól Nagy-Britannia és Írország irányába is szabad lesz az út, megnyitnak a boltok és a konditermek, valamint a pubok és az éttermek kerthelyiségei és teraszai is. Ha minden jól megy, május 17-től akár moziba is járhatnak a skótok. A tendencia ígéretes: március eleje óta egyszámjegyűek a napi halálozási adatok (április 20-án például egyetlen, Covidhoz köthető halálesetet jelentettek), a 16 éven felüliek 60 százaléka pedig legalább az első védőoltásán túlvan.

A kedvező adatok nem jönnek rosszul az SNP kampányához sem. Nicola Sturgeon kormányfőnek (first minister) minden esélye megvan a folytatásra. Amennyiben a választók a járványstratégiáját díjazzák, nem is lesz érdemtelen a siker: Skócia a járvány kirobbanása óta az Egyesült Királyság többi részéhez képest mindig valamivel szigorúbb védekezési stratégiát követett. Így az öt és félmillió lakosú ország kevesebb, mint nyolcezer halálos áldozattal vészelte át a járványt. Kevésnek ez sem kevés, a relatíve kedvező adatokhoz pedig az ország földrajzi adottságai is hozzájárulhattak (könnyen izolálható szigetek, ritkán lakott Felföld), de a skót eredmények így is kiállják a globális összehasonlítás próbáját.

Május 6-án azonban a szavazók nem csak a kormány járványstratégiáját minősíthetik. Az SNP kampányának központi üzenete, hogy a 2021-es választások legfontosabb tétje az „IndyRef 2,” azaz egy újabb népszavazás Skócia függetlenségéről. A logika egyszerű: ha a függetlenséget támogató pártok kerülnek többségbe (illetve tartják meg többségüket) a holyroodi parlamentben, az felhatalmazza a skót kormányt, hogy kezdeményezze a népszavazáshoz szükséges hatáskörök átruházását a brit kormánynál. Ez a fajta felhatalmazás szinte biztos. Bár az SNP valószínűleg ismét kisebbségi kormányt alakít majd, más függetlenségpárti formációk, elsősorban a Skót Zöldek támogatásával könnyen meglehet a parlamenti többség a népszavazás mögött.

Ettől még nem vezet majd királyi út a szuverén skót állam létrejöttéhez, illetve az 1707-ben létrejött angol-skót unió felbontásához. Először is, a brit unió kérdése, beleértve ebbe Skócia közjogi helyzetének megváltozását, úgynevezett „reserved matter,” a központi (brit) kormány számára fenntartott hatáskör, így Westminster hozzájárulása szükséges a referendumhoz. Ez nem volna példátlan, 2014-ben is így történt. Egy belátható időn belüli újabb népszavazással kapcsolatban azonban eltérő érveket képviselnek a felek. Az első, 2014-es referendumon a skót szavazók 55 százaléka a függetlenség ellen foglalt állást. Boris Johnson és a brit konzervatív kormány pedig szívesen emlékeztet rá, hogy az akkori megállapodás értelmében ezt a döntést legalább egy nemzedéknyi időre tiszteletben kell tartaniuk a skót nacionalistáknak. Erre a skót kormány, illetve az SNP és más függetlenségpárti formációk azzal válaszolnak, hogy ez a megközelítés addig volt érvényes, amíg a 2014-ben fennálló körülményekben nem történt jelentős változás. Márpedig két évvel a skót népszavazás után, 2016-ban a brit választók többsége úgy döntött, hogy az Egyesült Királyságnak el kell hagynia az Európai Uniót. Nehéz lenne ezt nem a körülmények jelentős változásaként értékelni. A Brexit-referendumon a skót választók 62 százaléka az EU-tagság mellett voksolt. Ezt megelőzően, a függetlenségi népszavazás kampányában az Egyesült Királyság egysége mellett kiálló politikai erők, nem utolsósorban a David Cameron vezette brit kormány éppen azzal az érvvel próbálta – sikerrel – befolyásolni a skót választókat, hogy az Egyesült Királyságtól való elszakadással Skócia az európai uniós tagságnak is búcsút inthetne. A helyzet ironikus: később ugyanez a brit kormány számolta el magát annyira, hogy végül az Egyesült Királyság egészének távoznia kelljen az EU-ból.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!