Civil populista az ellenzék élén – A beleszólás joga felülkerekedett a pártmegállapodásokon

Lakner Zoltán | 2021.10.18. 07:46

Olvasási idő kb. 15 perc

 Portrénk Márki-Zay Péterről: A láttató

„Egy hét a politikában nagy idő”, így szól Harold Macmillan, egykori brit miniszterelnök híres tétele, amely ugyan triviálisnak hat, az ellenzéki előválasztás második fordulója kapcsán azonban ismét bizonyítást nyert, mennyire mély értelmű bölcsesség.

Előbb egy hétig tartott, hogy véget érjen az első fordulóban másodikként végző Karácsony Gergely és a harmadik helyezett Márki-Zay Péter közötti visszaléptetési szappanopera, ami alatt Dobrev Klára tűnt az egyetlen komolyan vehető, kampányüzemmódban maradó jelöltnek. Egy újabb héttel később azonban Márki-Zay már egyértelmű esélyesként várta a második forduló végét, vasárnap pedig Dobrev Klára volt az, aki – a magyar politikában szinte ismeretlen eleganciával – elismerte vereségét.

A hódmezővásárhelyi polgármester az előválasztási küzdelem során legyőzte az ellenzéki pártok eltérő karakterű jelöltjeit, vezetőit egy olyan versengésben, amelynek kereteit a pártok saját magukra szabva alakították ki. Legalábbis ők azt hitték.

Egyéni jelölt csak az lehetett, aki nyilatkozott arról, melyik pártfrakcióban foglal majd helyet, frakcióalakítási joggal pedig csak hat párt, a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd rendelkezett. Választókerületi indulóként Márki-Zay Péternek is frakciót kellett választania magának, hiába van saját szervezete. Bár a Mindenki Magyarországa Mozgalom tényleges lokális beágyazottsága nehezen felmérhető, ezzel szemben több ellenzéki párt gyengesége meg teljesen nyilvánvaló.

A „bevett” pártokon kívüli jelöltek számára a miniszterelnök-jelöltek versenye biztosított kifutási lehetőséget, hiszen ebben elvileg bárki részt vehetett –ha képes volt 20 ezer támogató aláírás összegyűjtésére. Hogy ez mekkora feladat, jelzi, hogy egy Hódmezővásárhely méretű városban 300, Budapesten 5000 aláírás szükséges ahhoz, hogy az önkormányzati választáson valaki polgármester-, illetve főpolgármester-jelöltté válhasson. A miniszterelnök-jelölti versenybe való bekapcsolódás tehát nyitott volt ugyan, de az abban való tényleges részvétel működő pártszervezetet, emberi és anyagi források megmozdítását igényelte. Úgy tűnt, ez nem a kívülállóknak való vidék.

Utólag vagyunk okosak, de tulajdonképpen Márki-Zay nemhogy e versenyfeltételek ellenére, hanem ezek miatt kerekedett felül. Mármint abban az értelemben, hogy a pártok versenyével szemben a pártok elleni lázadást képviselte és vezette győzelemre.

A sokszínű ellenzéki közeg éveken át tartó vitákat folytatott arról, elsősorban a 2010-2014 közötti ciklusban, hogy a pártos és nem pártos ellenzék hogyan viszonyuljon egymáshoz. Mint oly sok más területen, itt is a 2019-es önkormányzati választás hozott áttörést, amikor sok helyen a pártok szempontjából „külsős” polgármesterjelöltek bizonyultak nyerő embernek, akik az ellenzéki pártokkal közösen folytattak kampányt és vezetik azóta is a településüket. Márki-Zay Péter talán a legelső politikus volt, aki összellenzéki pártkoalíciót állított maga mögé, amikor ez még nem volt divat, a 2018 elején tartott hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson. A kívülről jött ember és a pártok együttműködése drámai erejű és teljességgel váratlan ellenzéki áttörést eredményezett a Fidesz egyik fellegvárában. Ez volt „a győzelem, amelyből csak a Fidesz tanult”, miként Magyari Péter fogalmazott a 444 Makro tavalyi kiadványában, amely az ellenzék 2018-as kudarcához vezető útjával foglalkozott. Tudniillik az ellenzék akkor nem tette meg azt országosan, ami Hódmezővásárhelyen sikert hozott, a kormány viszont alaposan felkészült az ellenzéki megosztottság végére és az ebből következő szemtől szembeni küzdelemre. Ez hozta ránk a harmadik kétharmadot, és csak az önkormányzati választáson volt mód bizonyítani, hogy a Fidesz akkor harcol a legeredményeseben, amikor nincs ellenfele. Ha azonban tényleg van egyesült ellenzék, akkor sok helyütt győzhet is.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés