A miniszterelnöktől kezdve a humán- és a pénzügyminiszteren át a virológusokig bezárólag mindenki arról beszél, hogy közeleg a Covid negyedik hulláma. Arról, hogy mikor lesz valóban érzékelhető, eltérőek a vélemények, a várt időintervallum szeptember közepétől október elejéig terjed. Sokan mondják azt is, hogy az indiai mutáns gyorsabban terjed, mint az eddigi variánsok, de szerintük – tegyük hozzá: mindannyian ebben bízunk – a tavalyihoz hasonló korlátozásokra nem lesz szükség, az élet nem áll meg, különösképpen azért, mert a magyar lakosság átoltottságának szintje az egyik legmagasabb Európában. Ez a magabiztosság megnyilvánul abban is, hogy egyelőre nem látszik komoly készülődés, e mostani nyár éppoly lazán és békésen telik, mint a tavalyi, amely után gyakorlatilag újra be kellett zárni az országot.

Pedig tapasztalat van bőven, jól látszik, hogy min kellene változtatni.

Érdekes cikket írtak a European Journal of Ageing című kiadványba a Tárki kutatói, Branyiczki Réka, Bíró Anikó és Elek Péter arról, hogy az 50 éves vagy annál idősebb emberek mennyire voltak elővigyázatosak 2020 nyarán, amikor a Covid-járvány enyhült Európában, s a kormányok lazítottak a fegyelmen. A tanulmányhoz a SHARE (Survey of Health, Ageing and Retirement in Europe) Covid-19 kutatási eredményeit használták, a 2020. június 8. és 2020. augusztus 2. közötti nyolc hét adatait, a minta mérete több mint 46 milliós volt az EU-ból és Izraelből.

Arra voltak kíváncsiak, hogy a lazítás alatt tanúsított viselkedés függött-e az életkortól vagy az egészségi állapottól. Már csak azért is jó a kérdés, mert a halálozási kockázat a 60-65 év feletti korosztályban 3,7-szer magasabb, mint általában, a népesség egészében, ráadásul az EU-ban a halálesetek 90 százaléka abban a korcsoportban következett be a járvány első hulláma alatt. Nem beszélve arról, hogy akkor a közbeszéd az idősebb korosztályt meglehetősen sérülékenynek minősítette, olyanoknak, akiket meg kell védeni még azon az áron is, hogy a lakosság többi része számára ez lemondásokkal jár.

Az derült ki, hogy miként a fiatalabb korcsoportok is lazultak tavaly nyáron, úgy az idősebbek is. A szükséges óvintézkedéseket is nagyjából hasonló mértékben hajtották végre, mint általában a lakosság, az önkéntes magatartás nem volt életkorspecifikus. Persze, a korcsoporton belül voltak eltérések attól függően, hogy hány éves az érintett, illetve volt-e valamilyen krónikus betegsége, mint például a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a szívbetegség, esetleg légzőszervi megbetegedések. Ugyan a társadalom az idősebb embereket homogén csoportnak látja, ám kiderült, hogy a magatartásuk mégsem az. Az, hogy miként élték meg a járványt és a lazítást, nagyban függött attól, hogy ki mennyire érzi magát idősnek a valós korához képest, mennyire pozitív az életszemlélete, mennyire él aktív életet, milyenek a társadalmi kapcsolatai, hogyan viszonyul a testmozgáshoz.