Ónody-Molnár Dóra: Csoda Gilvánfán

| 2022.02.06. 09:56

Olvasási idő kb. 16 perc

Tengernyi uniós forrásból fejlődik Baranya és Tolna megye aprófalvas része, de a pénz nem éri el a mélyszegénységben élőket. Néhány elszánt ember segítsége kell ahhoz, hogy gyerekeknek legyen esélyük kitörni a nyomorból. De ez csak keveseknek sikerül.

Akció

A költői szépségű tolnai dombság és a baranyai lankás táj egyre népszerűbb a gasztro- és borturisták körében. A kis falvakban bájos panziók hirdetik magukat, a magyar borászat legjava hívogatja az erre látogató ínyenceket. Az utakat butikhotelek szegélyezik. A takaros porták előtt tábla jelzi, hogy a fejlesztéseket uniós forrásból valósították meg. Nemcsak a borok szerelmeseinek hívogató célpont e táj, hanem a wellness kedvelőinek is.

A brüsszeli források érzékelhető jólétet hoztak az országnak ebbe a szegletébe. Legalábbis első ránézésre így tűnik.

Mert itt sem mindenhová jutott a fejlesztésből. Errefelé a felső-középosztálybeli polgári lét vegyül a kilátástalan mélyszegénységgel – a baranyai dombok közötti aprófalvakban a bortúrákat hirdető táblák mögött sokan élnek teljes reménytelenségben – hozzájuk alig-alig ér el az uniós fejlesztési pénz. Az itt élők kilátástalanságát befagyasztotta az egymást követő kormányok közönye.

Fiatal nő roskad le összetörten a kis helyiségben egy székre. Óvodás korú gyerekét az ölébe veszi. Évek óta húzódó ügyében újabb dokumentumokat kell kitöltenie, de annyira bonyolult a papírmunka, hogy segítséget kell kérnie hozzá. A nő nem fejezte be az alapfokú iskolát, ami errefelé nem ritka jelenség.

– Gyakran kell a hivatalokat nógatni a tartásdíj elmaradása miatt. Ha az apa nem fizet, akkor tartásdíjat megelőlegező támogatást lehet kérni az államtól. Ez azt jelenti, hogy a pénz behajtásának idejére az állam megelőlegezi a tartásdíjat, eredetileg azzal a céllal, hogy ezek a súlyos nélkülözésben élő családok ne rokkanjanak bele a teljes pénztelenségbe – mondja Heindl Péter jogász, aki Alsószentmártonban már évek óta működtet jogsegélyszolgálatot.

– Az ügyfelem gyerekének apja már öt éve nem fizet egy vasat sem, de a támogatás igénybevételét az állam egyre szigorúbb feltételekhez köti. Végrehajtói eljárást kell például indíttatni. Ezen már túlvagyunk, 665 ezer forintot követelünk az apán, aki a végrehajtói felszólításra végre megmozdult, de mindössze 4 ezer 400 forintot fizetett be. Mivel ez 400 forinttal több, mint a megállapított havi tartásdíj fele, ezért a megelőlegezés sem kérhető. Csakhogy még ezt az összeget sem kapta meg az anya, mert a végrehajtó elsőként a saját – ma már 70 ezer forintra rúgó – végrehajtási költségeit faragta le a befizetésből. A végrehajtóval amúgy is komplikált az együttműködés, a tartásdíjbehajtási ügyeket nem szívesen csinálják. Egy végrehajtónak a szegény ember tartásdíjából piti összeg jut, annyiért nem szívesen mozdul meg – összegzi.

– Hogyan lehetséges, hogy ilyen alacsony összeg esetén sem kérhető az állam általi megelőlegezés? – kérdezem.

– Eredetileg 15 ezer forintos tartásdíjat állapított meg a bíróság. De a férfi benyújtott egy kérelmet arra hivatkozva, hogy nincs munkája. A bíróság lényegében arra kényszerítette az ügyfelemet, aki egy iskolázatlan, szegénységben élő nő, hogy állapodjon meg 8 ezer forintban. A férfi ezt sem teljesíti, de mivel most egy alkalommal befizette több mint a felét, nem kérhető a megelőlegezés – válaszolja.

Az anya most a csökkentett összegű tartásdíj felemelése iránti kérelmet szeretne benyújtani, mert a férfi egy másik nő gyerekének is az apja, s neki is tartásdíjat fizet. Csak nem 8 ezret, hanem 20-at, amit állítólag rendszeresen törleszt.

– Erről a tényről az ügyfelemnek bizonyítéka van, ugyanis jóban van a másik anyával, és sms-ben ezt a kérdést kitárgyalták – meséli Heindl Péter.

Az ügyintézés iránya kettős tehát: egyfelől kipréselni a férfiból a pénzt, másfelől kérni a bíróságot, hogy az új fejlemények fényében módosítson a tartásdíj összegén.

Egy idősebb asszony érkezik, Erzsébet. Ő amiatt kereste meg a jogsegélyszolgálatot, hogy segítsenek neki egy nem vagyoni kártérítés ügyében.

– Tavaly elütött az utcánkban egy autó. Megsérültem, hónapokig lábadoztam, rehabilitációra kellett járnom, kiestem a munkából. Még most sem vagyok a régi. A rendőrség megállapította, hogy a sofőr volt a vétkes. De kiderült, több, mint egy éve nem fizetett semmilyen biztosítást az autójára. Így a biztosító nem fizet nekem semmit. Legalábbis a rendőrök csak annyit mondtak, hogy nem volt a vétkesnek biztosítása – meséli a nő.

– Persze azt már nem mondták a rendőrök, hogy a biztosítók felett van egy másik szervezet, a Magyar Biztosítók Szövetsége, amely ilyen esetekben átvállalja a kártérítés kifizetését – veszi át a szót Heindl Péter.

Hozzáteszi: nem csak az számít állami szintű hátrányos megkülönböztetésnek, ha a kormány olyan jogszabályokat alkot, amelyek diszkriminatívak, hanem az is, amikor egy állam nem hoz jogszabályokat a meglévő társadalmi előítéletek ellensúlyozására.

A tartásdíjért küzdő fiatal nő családi története nem mindennapos.

– Az ő édesanyjának az ügye volt az első jogsegélyes munkám, még a kilencvenes években – meséli Heindl Péter. – Volt egy asszony, aki csigagyűjtésből és gyógynövényszedésből próbált jövedelemhez jutni. Egyik nap, ahogy szokott, ismét felkerekedett az élettársával a falu határában csigát gyűjteni. Itt, a déli határon a faluhatár lényegében az országhatár is. A rendszerváltás előtt ezt a magyar-jugoszláv határszakaszt határőrök vigyázták. A két ország közti sávot fel is szántották, ezért jól látható volt. De aztán néhány év alatt Jugoszlávia felbomlott, kitört a dél-szláv háború, s néhány évvel később, amikor közelgett Magyarország uniós csatlakozása, a határ láthatatlanná vált. Nem jelölték, s az egykori felszántott sávot már rég benőtte a gaz. Az asszony, aki csigát szedni indult, ezért áttévelygett a határon, és Horvátországban hajolgatott a bozótosban. Aknára lépett, amely térd alatt leszakította a lábát. Én vittem az ügyét, bepereltük az államot, mert a törvény szerint jelölni kellett volna a határvonalat – meséli Heindl Péter.

Tanoda a határon

Miután Heindl Péter elköszön a jogsegélyre érkező ügyfelektől, autóba ül, Gilvánfára siet. Lassan vége ugyanis a tanítási időnek, és mire délután szállingózni kezdenek a tanodába a gyerekek, addigra oda szeretne érni. Gilvánfa az ormánsági kistérség egyik legelmaradottabb települése, ahol az emberek generációkon átívelően élnek nélkülözésben. A település lakói szinte mind romák. A felnőtt lakosság nagy többsége csupán 8 általánost vagy annál is kevesebbet végzett.

Egy 2016-ban publikált kutatás szerint az itt élőknek már régóta nincs állandó munkahelyük, lényegében csak a közmunkára, illetve a szociális ellátásokra támaszkodhatnak. 2008 óta működik itt tanoda, Heindl Péter az alapítók egyike. A gyerekek többsége a gilvánfai szegregátumban él, és a környékre jár iskolába, legtöbben a közeli Magyarmecskére, néhányan Sellyére. Mecskén az iskolákban jórészt roma gyerekek tanulnak.

– Ez a tanoda csak szegregált lehet, de folyamatosan keressük az integrált programokat. Elmegyünk a repülőgépgyárba, meglátogatjuk a rendőrsöt, lézerharcos játékban veszünk részt, hajókázunk a Dráván, színházba megyünk. Jó kapcsolatunk van informatikában jártas budapesti gimnazistákkal, akik mentori foglalkozást tartanak a mieinknek – mondja Heindl Péter.

Uzsonnaidőben lépünk be a Nyitott Ház Tanodába, egy fiatal pedagógus, Lidi, szalámis szendvicseket készít. A tanoda „csökkentett üzemmódban” működik, a diákok több mint fele a járvány miatt otthon van. Most heten vannak itt, lányok, fiúk. Aki nem számítógépezik, beszáll a szendvicskészítésbe.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.
Ez is érdekelheti még

Orbán Viktor történelmi bűne lenne az uniós pénzek elvesztése

Tóth Ákos

Kizárólag Orbán Viktor és az általa működtetett rendszer hibája az, ha Magyarország elesik akár egyetlen, neki járó eurótól is – mondja lapunknak Cseh Katalin, aki szerint van esély annak elérésére, hogy a jövőben az eddigieknél nagyobb arányban érkezzenek közvetlen források Brüsszelből a településekhez, civil szervezetekhez. A Momentum EP-képviselőjével az ellenzék helyzetéről és a Momentum jövőjéről is beszélgettünk.

Elolvasom

Hogyan emeljük a benzinárat 33 százalékkal, politikai kockázat nélkül?

Vető Balázs

2021. november 15. óta volt érvényben Magyarországon az üzemanyag árakat maximalizáló szabály. Bár többször szűkült a jogosultak köre, de a magyar autósok többsége 480 forintért juthatott hozzá a benzinhez vagy a gázolajhoz. Mármint, ha éppen lehetett kapni. 2022 utolsó negyedévében egyre gyakrabban hallhattunk arról, hogy a kutak jelentős részén nem lehet hatósági áras üzemanyagot kapni. December első napjainak egyik vezető híre pedig már az volt, hogy szinte sehol nincs nemhogy hatósági áras üzemanyag, de semmilyen más típus sem. A legtöbb szakértő szerint a hiányt az árszabályozás okozza. Hogyan lehet ezt a helyzetet megoldani úgy, hogy az Orbán-kormány felelőssége fel se merüljön?

Elolvasom
Keresés