Bölöni András 2003 telén ment ki Svédországba, zsebében egy teológia-tanári diplomával. Az akkori, orvosként frissen végzett barátnőjét kísérte. Aztán kint maradt ő is, és 2011-ben a Halmstadi Egyetemen újabb diplomákat szerzett: történelem, földrajz és home economy (ez egy Magyarországon nem létező tantárgy, családi gazdaságtant jelent – a szerk.) tanár lett. András egy svéd kisváros, Ängelholm gimnáziumában tanít. Svédország legdélibb megyéjének települése onnan lehet ismerős az olvasónak, hogy itt készül a világ egyik legdrágább sportautója, a Koenigsegg.

– Az embernek egy hazája van, nekem is szükségem van az országomra, és szerintem az országomnak is rám. De most nincs hová hazamenni, mert otthon nem kell a tudásom – mondja, és bevallja: annak ellenére, hogy immáron 18 éve él külföldön, honvágya van. András nagyon szereti a tanári hivatását, szerinte ez a szakma egy igazi időutazás.

– 15-16 éves gyerekeket tanítok, akik már egy teljesen más generációhoz tartoznak, így folyamatosan figyelek arra, hogyan gondolkoznak – mondja. András a tanítás során nagyjából 150 diákkal dolgozik egy tanévben. Ugyanis az a középiskola, ahol tanít, olyan intézmény, amely szakképző és gimnázium is egyben. Sokféle szakmát tudnak itt megszerezni a tanulók, a faipartól az informatikán át a vendéglátásig, de van lehetőség belekóstolni az építészetbe, vagy megismerni az egészségügy által kínált pályákat, miközben érettségit is tehetnek. Az iskolában erős a nyelvi képzés: francia, spanyol és német nyelven tanulhatnak a gyerekek. Ahogy András fogalmaz: a iskola – az 1200 fős diáksággal és a 190 fős személyzettel, azaz tanárral, karbantartóval, irodai dolgozóval együtt – olyan, mint egy minitársadalom, egy miniváros.

Épp ez a sokféleség, a sokszínűség adta az ötletet: a 29 fős osztályában többen is építőipari mesterségeket tanulnak, jó a kézügyességük, így akár bele is lehetne vágni velük egy komolyabb projekt kivitelezésébe. – A hidegháború időszakának megértése különösen fontos ma, amikor Európában háború dúl, az orosz elnök a volt Szovjetunió feltámasztásának vágyával indított háborút egy volt tagköztársaság, Ukrajna ellen. Ugyanakkor a ’70-es, ’80-as évekhez, ami a hidegháború kései korszaka, erős kötődésem fűződik, hiszen akkor voltam gyerek, megéltem és átéltem ezt a periódust Magyarországon. Ezért arra gondoltam, hogy létrehozok a diákokkal egy kiállítást az iskolában, amely a hidegháborút dolgozza fel, de nemcsak a történelmi eseményekre, évszámokra alapozva, hanem azzal az igénnyel, hogy bemutassa az akkori keleti blokk mindennapjait – meséli András.

A hidegháború, mint korszak bemutatása lehetőséget ad arra, hogy a diákok modelleket készítsenek, és ezzel párhuzamosan kutatómunkát végezzenek arról, hogyan nézett ki abban az időszakban az orosz hadiipar, milyen fegyverek, hadijárművek voltak akkoriban. A projektben ablak nyílik a kozmoszra is, hiszen az 1950-es évektől a hetvenes évek végéig a két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió az űrverseny területén is rivalizált egymással. Ennek a versenynek az egyik fontos állomása a szovjet Szputnyik–1 műhold pályára állítása volt. A Szputnyik modelljét a diákok el is készítették. Bemutatják a közös szovjet-amerikai repülést, a Szojuz–Apollo-programot is. A kiállításon teret kapnak az űrverseny ikonikus pillanatai is: az első, űrbe juttatott ember – ez a szovjeteknek sikerült először –, illetve a Hold-séta, amely az amerikaiak dicsősége.

– Meséltem a diákjaimnak arról, hogy akkoriban még gyerekként is felfogtuk a szovjetek és az amerikaiak fegyverkezési versenyét, de valahogy azt is tudtuk, hogy a két atomhatalom nem képes egymás ellen döntő győzelmet kivívni, mert azzal a világot semmisítenék meg. A projekthez kapcsolódó kutatás során a diákokkal hosszasan beszélgettünk arról, hogy a hidegháború alatt mennyire féltek az emberek. Voltak védelmi gyakorlatok, amelyek része volt az is, hogy hová kell elbújni egy esetleges atomtámadás esetén. Az óvóhelyekről készítünk makettet is, amit bemutatunk – osztja meg András azt, hogyan is állt össze ez az óriási kiállítási anyag.

A hidegháború időszakában – a nukleáris fegyverek fejlesztésével párhuzamosan – elképesztő erőkkel dolgoztak az atomenergia hasznosításának különböző területein is. Ez szintén hangsúlyos része a középiskola hidegháborús projektjének. – Bemutatjuk a csernobili katasztrófát is, amely komoly félelmet generált az emberekben. Készítünk egy installációt a likvidátorokról, azokról a hősökről, akiket beküldtek betont önteni a halálzónába. Kikölcsönöztük az iskola kereskedelmi szakprogramjának egyik kellékét, egy próbababát, és azt öltöztetjük fel olyan ruhába, amelyet a likvidátorok hordtak – meséli András.

A projektben a diákok a hidegháború időszakának mindennapjait is átélhetik. András erre az aspektusra különösen nagy hangsúlyt fektet, mert így több tanítványát be tudja vonni az alkotó folyamatba. Így aztán a kiállításon találkozhatunk a szocialista divatipar egyes darabjaival, a látogatók megismerhetik, milyen ruhákat hordtak a hétköznapokon az emberek. Sőt, egy panelházat is készítettek a diákok, amelyben megmutatják, hogy a szocialista blokkban egy átlagos család milyen lakáskörülmények között élt.

– Két lakást rendeztünk be, egy lakótelepi panelt és egy nyugati lakást, csak hogy érzékeltessük a különbségeket. A szocialista panelben van egy szekrény a nagymama porcelánjaival, de a szekrény tetejére Coca-Cola-s dobozokat tettünk. Mert ezeknek a nyugati jólétet jelképező tárgyaknak óriási erejük volt. Mutattam a diákjaimnak egy Levi’s 501-es farmert is, ez a hetvenes-nyolcvanas években az amerikai álom egyik szimbóluma volt a keleti blokkban – magyarázza a tanár

A kiállítás három napja alatt a svéd középiskola menzáján olyan ételeket főznek majd, amelyeket a hidegháború idején ettek az akkori gyerekek a keleti blokk iskoláiban és óvodáiban. Készül például piskótakocka, leöntve csokiszósszal, ami minden negyven évnél idősebb magyar felnőttnek felidézi a gyerekkorát.

A kiállításon lesz egy külön blokk, amely a sport hidegháborús szerepéről szól majd. Meg lehet nézni azt a Csoda a jégen című filmet, amely feldolgozza az 1980-as téli olimpiai játékok egyik ikonikus viadalát, az Egyesült Államok–Szovjetunió jégkorongmérkőzést. Ezt a meccset az amerikaiak nyerték az toronymagas esélyesnek tartott szovjetek ellen.

András sokat beszélgetett a diákjaival arról, hogyan lazult fel a kommunista rezsim a keleti blokkban, hogyan törték át a határokat a nyugati életmód egyes elemei, és azok miként váltak a késő szocialista mindennapok részeseivé. Elmesélte nekik, hogy a nyolcvanas években már a keleti blokkban is amerikai és francia filmeket néztek a gyerekek. – Pontosan láttuk gyerekként is, hogy Nyugaton jobb élni, mert ott szabadság és jólét van. Ez az információ átjött a határokon – idézi fel Bölöni András, és bár nem teszi hozzá, mi magunkban érzünk valamiféle aktuálpolitikai áthallást, hiszen Putyin Ukrajna elleni támadása nemcsak a területszerzésről szól, hanem támadás a nyugati liberális demokráciák, a szabadságon és az emberi jogok tiszteletén alapuló társadalmak ellen.

A kiállítás arról is szól, hogy a diktatúrák a mai napig vaskézzel szorítják az embereket. – A diktatúra kontrollálni akar mindent. Az Ukrajnában dúló háború aktiválta az emlékeimet, és az emlékeim által lett számomra teljesen világos, hogy Putyin, mint Szauron A gyűrűk urában, nem elmenekült, csak erőt gyűjtött, mert az orosz elnök célja a szovjet birodalom felélesztése – teszi hozzá.

A Magyarországról jött történelemtanár azt is felidézte a svéd gyerekeknek, mekkora esemény volt a brit Queen együttes 1986-os budapesti fellépése, vagy a Forma-1 versenyek bevezetése a mogyoródi pályán. Azt is elmesélte nekik, hogy Magyarországon is sokan élőben nézték a Challenger űrsikló katasztrófáját, ami sokkolta a magyarokat is: az űrsikló tragédiáját az emberiség tragédiájaként élték meg a keleti blokkban is, és senki nem érezte „győzelmi állomásként” a hidegháborús fegyverkezésben.

– A hidegháborús projekten keresztül szeretném bemutatni nekik azt, hogy a történelem nem unalmas. A projektidőszak alatt a gyerekek persze nem egyformán lelkesek, van, aki nagyon motivált, de van, aki kevésbé. Érdekes visszajelzés volt a diákjaimtól, hogy a svéd családok számára a hidegháború időszakát a berlini fal szimbolizálja. Nem csak ezért, de emiatt különösen fontos, hogy bemutatunk a falból is egy darabot, amelyre felapplikáltunk egy szögesdrótot, és hangfelvételről kutyaugatást játszunk majd be, utalva arra, mennyire szigorúan őrizték és tiltották a falon való átjutást. Beszélgettünk a fal kapcsán arról is, hogy mik voltak az előzmények, és miként élhették meg a német családok azt, hogy egyik napról a másikra felhúznak egy falat Berlinben, amely elválasztott családtagokat egymástól – fejti ki András.

A projekt alkotása során nem törekedtek teljességre, hiszen nem lehet mindent bemutatni, de a módszer arra mindenképpen jó volt, hogy a gyerekek lássák-érezzék, mennyire komplex a történelem, mennyire nem csak nevekből és évszámokból áll. A projekt módszertana megteremtette a lehetőségét annak, hogy az eltérő tudásháttérrel rendelkező diákok együtt dolgozzanak, teret engedett a kreativitásuknak, fejlesztette a manuális készségeiket.

Ilyen méretű kiállítás még nem volt az iskolában. A rengeteg magyar vonatkozással teletűzdelt projekt, amelynek hátterében egy elkötelezett, magyar származású történelemtanár áll, április 11. és 13. között lesz látható egy ängelholmi középiskolában.

– Ezzel a projekttel célom volt az is, hogy itt, az iskolámban, ahol 15 féle szakiskolai program működik, a tanárok kreatívan együttműködhessenek egymással. Sőt! A svéd határokon túlról, Magyarországról is érkezett segítség: egy filmrendező, a kiállítás animációs-képi elemeinek elkészítésénél adott fontos tanácsokat. A projekt kapcsán pedig elmegyek egy képzésre, amelyet ugyan kémia és fizika tanároknak hirdettek, de én is bekapcsolódhatok, történelem tanárként. A képzés az atomkutatás múltjáról, jelenéről szól – fogalmaz András, rámutatva arra, hogy az elszigeteltség mennyire nem vezet sehová, a szakmák közötti – illetve határokon átívelő pedagógiai együttműködések – viszont olyan erőforrást jelentenek, amelyek nagyban javítják az oktatás minőségét.