Dalol a miniszter

Tóth Ákos | 2023.01.28. 14:20

Címkék:

Csák János

Olvasási idő kb. 7 perc

Csák János kulturális és innovációs miniszter a minap megnyitotta a Magyar Zene Háza „Nekünk írták a dalt! – A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai 1957-től a rendszerváltozásig” című kiállítását. Beszédében sajátos módon elegyítette a kultúrát az innovációval, így mondandóját dalszövegekkel tűzdelte, s bizonyítván, hogy nemcsak a levegőbe beszél, hanem ura is a témának, az idézett szövegeket megpróbálta elénekelni. Ez némi meglepetést keltett az értő közönségben, ahol szép számmal megjelentek olyanok, akik egyben a kiállítás tárgyát is képezték, s nyilván akadtak közöttük, akik kissé kényszeredett mosollyal fogadták, amint Csák miniszter azt dörmögi, hogy „szállj, szállj, szállj föl magasra”, de azt el kell ismerni, hogy a „felkelt a napunk” már meglehetősen tisztán szólt.

A miniszter azért mintha kissé elbizonytalanodott volna azt illetően, hogy Feróék vajon mondták vagy énekelték-e azt, hogy „Erdős Péter a legeslegjobb a Föld kerekén”, de sebaj, ahogy beszédében rámutatott, a lényeg az, hogy „egy vérből valók vagyunk”. Bár, ha már kultúra, valaki emlékeztethette volna rá, hogy az Ismerős Arcok zenekar e sora – amely Csák János mondandójában annyira hangsúlyos volt, hogy a tárcavezető lélegzetvételnyi szünetet tartott, a közönségre fókuszált, hogy mindenki érezze a jelentőségét annak, ami most jön, majd az éneklést mellőzve, leszögezte: egy vérből valók vagyunk – nem illeszkedik pontosan a kiállítás témájához, hiszen a Nélküled című dal 2009-ből való. Persze, meglehet, ez is valamiféle politikai innováció, talán a miniszter beszédírói a 2010-es fülkeforradalomtól eredeztetik a rendszerváltást, manapság ez már kezd megszokottá válni. Ahogy szegény Tamás Gáspár Miklós írta, a rendszerváltás történetét rendre megrágalmazzák, miért ne rágalmazná hát Magyarország kulturális és innovációs minisztere is egy popzenetörténeti kiállításon, talán még dicséretet is kap érte a legközelebbi kormányülésen.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvassa el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen összes cikkére,
csak havi 1790 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A válság felértékelte a zuglói modellt

Lakner Zoltán

Szakmai és civil siker, hogy Zugló önkormányzata egyelőre nem foglalkozik a helyi szociális modell elvetéséről szóló javaslattal. Scharle Ágota közgazdásszal, a Budapest Intézet vezetőjével, a modell egyik kidolgozójával Lakner Zoltán, a Jelen főszerkesztője arról is beszélgetett, hogy a Zuglóban kialakult vita alkalmat teremthet akár egy a szociálpolitika valódi szerepét tisztázni hivatott párbeszédre. A beszélgetés az Új egyenlőség podcast-sorozatának része.

Elolvasom

Az árpádsáv színei és az MLSZ

Krajczár Gyula

Érdekes vitát folytatott le önmagával a Magyar Labdarúgó Szövetség a közelmúltban arról, hogy vajon nagy-Magyarország kontúrja és az árpádsávos zászló – vagy hogy őket idézzük: „az árpádsáv színei” – rasszistának, kirekesztőnek minősülnek-e, netán hordoznak-e politikai üzenetet.

Elolvasom

Rékassy Balázs: Az orvosi kamara úgy érezte, mintha pofon vágták volna

Tóth Ákos

A Magyar Orvosi Kamara mindvégig egyetértett nemcsak az egészségügy átalakításának szükségességével, hanem az irányával is, ahogy azzal is, hogy a háziorvosi ügyeleti rendszert modernizálni kell – derült ki az Új Egyenlőség legújabb, a Jelen oldalán is meghallgatható podcast-adásából, amelyben az Új Egyenlőség szerkesztője, Kiss Ambrus Rékassy Balázs szakközgazdásszal, egészségügyi menedzserrel beszélgetett a kormány és a MOK közötti konfliktusról, amelyet a kormány a maga részéről azzal oldott föl, hogy brutálisan, egyik napról a másikra megszüntette a kötelező orvoskamarai tagságot.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Élettérképek – honnan jöttünk, hol tartunk, merre megyünk?

Kormos Lili

Egy ideje az okostelefonok már azt is számon tartják, mikor és merre jár a tulajdonosuk, hogy melyik boltba, kávézóba, színházba, kocsmába tért be, és mindezt hányszor ismételte. Hóvégén készül a precíz összegzés, amikor aztán mindenki rácsodálkozik, hogy januárban is többet támasztotta a Gyalogbéka Eszpresszó pultját, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár olvasótermének asztalait. Viccet félretéve, ez egyfelől elég ijesztő, mert ugyan, ki akarná, hogy minden átkozott lépésének nyoma legyen? Másfelől viszont el is gondolkodtatott. Az járt az eszemben, hogy vajon hányszor és milyen paraméterek mentén rajzolódott már át az életem térképe? Merre járok most? Milyenek voltak az útvonalaim tíz éve? És ami ennél is fontosabb: pusztán helyrajzi kérdésről van szó, vagy mélyebb összefüggések után is érdemes kutakodni?

Elolvasom
Keresés