NER 10

Demokrácia és oktatás

Radó Péter | 2020.06.09. 16:41

Címkék:

demokrácia oktatás

Olvasási idő kb. 7 perc

Kevesen látják a kapcsolatot a demokrácia állapota és saját életük minősége között. A legtöbb ember szerint Magyarországon a politika kevesek játéka, a demokrácia szabályainak érvényesülése pedig csak azoknak fontos, akik éppen nincsenek hatalmon (vagy annak közelében), és azon keveseknek, akiknek a szabadság valami miatt fontos. Vannak ilyen emberek, ahogy vannak olyanok is, akik hisznek a természetgyógyászatban, szeretik a belsőségből készült ételt vagy elkötelezetten drukkolnak valamelyik focicsapatnak. Ahogy mondani szokták: nem vagyunk egyformák. A NER tíz éve azonban segít újratanulnunk egy leckét, amit a legtöbben itt már elfelejtettek: az euro-atlanti civilizációs körben a polgárok szabadsága és életük minősége között nagyon szoros az összefüggés.

A kelet-európai politikai rendszerek mindenkori állapotát számos szervezet monitorozza. Az amerikai Freedom House évente ismétlődő elemzése szerint Magyarország 2010-ben még a konszolidált demokráciák csoportjába tartozott. Azt ezt követő tíz év alatt a jogállamiság gyengítése, a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolása és a demokratikus intézmények és eljárások kiüresítése folyamatos és a régióban egyedülállóan drasztikus romlást okozott: igen gyorsan a „félig konszolidált demokráciák” csoportjába kerültünk, majd az idei jelentés szerint teljesen kikerültünk az európai demokráciák közül és az autokratikus „hibrid rendszerek” között találtuk magunkat. Mindeközben Szlovákia és Csehország konszolidált demokráciák maradtak, Lengyelország pedig csak idén csúszott le a félig konszolidált demokráciák közé.

Fontos látnunk ennek a következményét: a szélsőjobboldali populista hatalomgyakorlás és a tekintélyuralmi politikai rendszer kiépülése azonnal és elkerülhetetlenül együtt járt a kormányzás minőségének azonnali romlásával. A német Bertelsmann Alapítvány kétévente kiadott globális, 138 országra kiterjedő kormányzás indexén Magyarország a 2010-es 20. helyről 2020-ra a 93. helyre zuhant vissza. (Ennek alapján Marokkó, Honduras és Tanzánia a miénknél jobban kormányzott országok.) A kormányzás minőségét mérő index a NER tízéves fennállása alatt nagyobbat zuhant, mint a demokrácia állapotát mérő mutató, miközben a többi három visegrádi ország az alapvetően jól kormányzott államok között maradt. A demokrácia és a kormányzás minősége közötti rendkívül szoros kapcsolat azonnal láthatóvá válik, ha megnézzük, mit tekintünk manapság a jó kormányzás kritériumainak: komplex, az autonóm szereplők sokasága által működtetett rendszerek vezérlésére való képességet, a források hatékony, korrupciómentes felhasználására való képességet, a konszenzusépítésre való képességet (ami magában foglalja a civil szereplőkkel való együttműködés képességét is), valamint a nemzetközi együttműködésre való képességet. Gondolom, nem kétséges, hogy a NER ezeknek a képességeknek egyikével sem rendelkezik. Mindezek alapján az hihetnők, hogy hazánk polgárai undorral fordulnak el ettől a rendszertől, de nem ez a helyzet. A Pew Research Center közvélemény kutatásai szerint a demokrácia működésével elégedett magyar polgárok aránya a 2009-es 21 százalékról 2019-re 45 százalékra emelkedett.

Személyes jóllétünk természetesen nem elsősorban a mindenkori kormánytól, hanem saját magunktól függ. A kormányzás minősége mégis rettenetesen fontos, mégpedig elsősorban mindama közszolgáltatások miatt, melyeket alapvetően az állam működtet. Nem mindegy, hogy mekkora esélyünk van a gyógyulásra, ha megbetegszünk, milyen körülmények között utazunk, kapunk-e segítséget, ha elveszítjük a munkánkat és gyerekeink, unokáink megkapják-e az esélyt arra, hogy olyan életet éljenek, amilyet kívánunk nekik.

Az alapvető közszolgáltatások, ezen belül a közoktatás jó kormányzása persze rettenetesen nehéz. Ennek alapvető oka, hogy nem vagyunk egyformák. Minden gyermek más, minden pedagógus más, ezért aztán minden iskola és település más. A decentralizáció, a helyi önkormányzatok felelősségének és mozgásterének biztosítása, az iskolák autonómiája, a független üzleti és civil szervezetek részvétele az oktatás működésében nem „liberális rombolás”, hanem az oktatási rendszer végtelen komplexitásának tudomásul vétele. (Nem a decentralizáció állítja elő ezt a komplexitást, azzal a kormányzat csupán a sokféleséghez való rugalmas alkalmazkodás feltételeit teremti meg.) Egy jó kormányzat ezért befolyásolni igyekszik a különböző autonóm szereplők érdekeltségeit, szívós egyeztetéssel meggyőzni igyekszik azokat, partneri kapcsolatokat és együttműködési hálózatokat épít, információt és tudást oszt meg, fejleszti a szereplők és intézmények képességeit.

Egy autokratikus politikai rezsim viszont mindennek az ellenkezőjét teszi: egy központban koncentrálja a döntéseket és kiszorít a közszolgáltatásokból minden, az államtól független szereplőt. Ezt azonban nem azért teszi, mert az „erős állam” jobban kormányoz, hanem hogy mindenkire kiterjessze a politikai kontroll lehetőségét. A szélsőségesen központosító „erős állam” csupán lefegyverzi magát, megelégszik a kormányzás látszatával. A rosszul kormányzott közszolgáltatások azonnal romlásnak indulnak, ellenünk fordulnak. Mint ahogy kórházba is gyógyulni megyünk, s nem megfertőződni, a gyerekeinket is azért adjuk iskolába, hogy ott fejlesszék a sikeres élethez szükséges készségeiket, s nem azért, hogy értelmetlen magolással egy egész életre elvegyék a kedvüket a tanulástól. A magyar közoktatás viszont egyre inkább ezt teszi. Nem meglepő módon, gyerekeink egyre rövidebb időt töltenek az oktatásban és – a szerencsés kevesektől eltekintve – szülőként egyre kevésbé bízhatunk abban, hogy az iskola azokat a készségeiket fejleszti majd, amelyekre szükségük lesz. Ez a minőségromlás elég pontosan dokumentálható. A Világgazdasági Fórum globális köz- és felsőoktatási indexén például Magyarország a 2010-es 34. helyről 2017-re a 73. helyre zuhant vissza. A kormány válasza minderre: a pocsék központi tantervet lecseréli egy még pocsékabbra – és rendőröket küld ötszáz iskolába.

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés