Dobrev Klára országjárásra indul, Karácsony és Márki-Zay inkább tárgyalnak 

Lakner Zoltán | 2021.10.06. 12:39

Olvasási idő kb. 13 perc

„A politikában benne van a taktika, csak engem nem érdekel annyira”, nyilatkozta Dobrev Klára a 444-nek még az első fordulós szavazatok számlálása idején arra reagálva, hogy Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter együttműködése körvonalazódik vele szemben. 

Persze, melyik politikus mondana olyasmit, hogy most hátramegyek a „füstös szobákba” egy kicsit taktikázni a nyilvánosság kizárásával? Ám Dobrev megközelítése háromszorosan is fedheti a valóságot. Először is, pártjának elnöke és ügyvezető alelnöke, Gyurcsány Ferenc és Molnár Csaba virtuóz taktikusok, akik évek óta meghatározó és gyakran felülkerekedő szereplői a többi párttal folytatott háttértárgyalásoknak. Munkamegosztásuk szerint Dobrev Klárának nem is kell a kezét ilyesmivel bepiszkítania, koncentrálhat a szavazók meggyőzésére, miközben nyilvánvalóan első kézből informált a dolgok állásáról. Másodszor, a továbbjutó jelöltek közül Karácsony és Márki-Zay kifejezetten az éllovas Dobrev legyőzése érdekében szövetkezik egymással – ha tehát innen nézzük, akkor a DK jelöltjének nincs is kivel tárgyalnia. Harmadszor, kétségkívül Dobrev Klára szorul a legkevésbé pótlólagos támogatásra, elvégre rá szavaztak a legtöbben, és az egész eddigi kampány arról szólt, hogy képesnek bizonyul a DK-n túli szavazókat is megszólítani országszerte. Ha tehát tartja a lendületét – márpedig hétfőn bejelentette, hogy „a megoldások országjárására” indul –, még inkább elébe vághat az egymással elfoglalt riválisoknak a szavazók körében. Ezen kívül pedig, éppen az első fordulós győzelme következtében, egyre többen tarthatják elképzelhetőnek Dobrev jelöltségét, ami megállapodások nélkül is növelheti támogatottságát. 

Pontosan ez az, amit Karácsony és Márki-Zay igyekszik megakadályozni, egy elég különösen alakuló egyezkedési folyamat során. Láttunk már sokszor olyat az amerikai előválasztásokon, hogy a versenyben felülkerekedő elnökjelölt maga mellé veszi egyik addigi riválisát alelnökjelöltként. De olyat még nem, hogy két jelölt bejelenti, együttműködnek, egyikük lesz az elnök, másikuk az alelnök, csak még nem döntötték el, hogy melyikük lesz melyik. Márpedig most éppen így áll a helyzet: Márki-Zay Péter pénteki bejelentése szerint miniszterelnök- és miniszterelnökhelyettes-jelöltként folytatják a versenyt Karácsonnyal, de két tárgyalási kör után még mindig nem egyeztek meg arról, hogy ki melyik szerepet tölti be. Ezt nem kő, papír, ollóval fogják eldönteni, hanem közvélemény-kutatással, vagy legalábbis részben azzal. De hogy kitől rendelnek olyan kutatást, amelyben mindketten megbíznak, s hogy ez milyen mértékig befolyásolja a döntésüket, azt megint csak nem tudni. 

Addig is demonstratívan azt indítványozzák, hogy a szavazólapon egymás mellett szerepelhessen a nevük, ami egy elég elképesztő kérés, tekintve, hogy egyikük lesz csak végül miniszterelnök-jelölt és a voksolás a miniszterelnök-jelöltekről szól: ez a szólisták versenye, nem a duóké. Nehéz elképzelni, hogy a pártok közös választási bizottságában, ahol konszenzusos döntéshozatali elv működik, ez átmenjen. Hacsak nem eleve a visszautasítás a cél, hogy aztán emiatt támadhassák a szűkkeblű DK-t. Emellett a tandem tagjai minimumprogramot és közjogi tanácsadó testületet hoznak tető alá, amire valóban szükség van, hogy akár a mérsékelt, akár a radikális jogállam-helyreállítási elképzelések végre konkrétan testet öltsenek. Közös pont Hadházy Ákos elszámoltatásügyi kulcsszerepe, az viszont a baloldali társadalompolitikát hirdető Karácsony engedménye Márki-Zaynak, hogy a Fidesz családtámogatási rendszerét megtartanák. 

Arra az újságírói kérdésre, lesznek-e a tárgyalásokon kívül vidéki kampányrendezvényei a főpolgármesternek, Karácsony a hódmezővásárhelyi sajtótájékoztatóról távoztában azt felelte: „könnyen lehet”. 

 

Ennyi konkrétum birtokában már szinte jól is jön egy kis bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy Karácsony és Márki-Zay kikre számít a saját szavazótáboraik összetapasztásán kívül. Márki-Zay többször is beszélt arról, hogy a Jobbik-szavazók szerinte vele jönnének, ám Jakab Péter pártelnök-frakcióvezető rosszallását fejezte ki Karácsony és Márki-Zay tárgyalásai miatt, amit Márki-Zay és például Fekete-Győr András is Dobrev Klára támogatásaként értelmezett. Talán ez adott lökést a Momentum elnökének arra, hogy a kezdeti hezitálás után nyíltan Dobrevvel szemben tegye le a voksát. 

Ezzel a matek ki is jönne a tandem számára, már csak a szavazóknak kellene követniük – vagy a Jobbik esetében éppenséggel pont hogy nem követniük – a pártelnöki útmutatásokat. Ám mivel sok előválasztó az első fordulóban is nehezen megjósolható – ugyanakkor a saját szempontjából nagyon is tudatos – döntést hozott, megosztva szavazatát az egyéni jelöltek és a miniszterelnök-jelöltek között a pártállásukat illetően, így nehéz megjósolni, mire készülnek a második körben. 

S akkor még hátravan a legfőbb döntés a Karácsony-Márki-Zay-tárgyalásokon, hogy mégis, melyikük lesz a miniszterelnök-jelölt. A közös indulás politikailag valamennyire értelmezhető, de sem a választási eljárás, sem a hazai közjogi rendszer nem tud mit kezdeni azzal, hogy két csúcsjelölt van, majd aztán a miniszterelnök megosztja a kormányzás reá szabott alkotmányos felelősségét. Távolról sem mindegy tehát, melyikük lesz a miniszterelnök-jelölt. A szándékuk nyilván az, hogy az együttműködést demonstrálják, meg azt, hogy egyikük számára sem a hatalom a fontos, ám minden egyes döntés nélküli tárgyalásuk a döntésképtelenség egyre sötétebb árnyékát borítja rájuk. 

Igaz, Karácsony a visszalépése lebegtetésében eleve csak odáig volt hajlandó elmenni, hogy akkor tesz ilyet, „ha elüti a villamos”. A főpolgármester testi épségét a tramtrain sem veszélyeztette, amikor hétfőn Hódmezővásárhelyre látogatott. Karácsony valóban negyvenezerrel több szavazatot kapott Márki-Zaynál, aki korábban azt mondta, hogy Karácsonynak akkor kell az ő javára visszalépnie, ha csak kicsivel végez előtte. Utóbb viszont ezt kiegészítette azzal, hogy megítélés kérdése, mit tekintünk kis előnynek. 

Ettől sem lettünk tehát okosabbak.

Márki-Zay rugalmasabban, értsd, „visszalépősebben” nyilatkozott vasárnap délutáni nagygyűlésén, ahol több ezer ember volt kíváncsi a hódmezővásárhelyi politikusra Budapest közepén. Azt mondta: az utolsó pillanatban visszalép, „elrántja a kormányt”, amennyiben Karácsony erre nem hajlandó. 

Ez értelmezhető talán úgy, hogy nyomást gyakorol Karácsonyra, egyúttal a „hiúság” bélyegét rásütve, de annak megelőlegezéseként is, hogy csak idő kérdése a Karácsony javára tűnő megegyezés. Addig is Márki-Zay minél több ponton igyekszik érvényesíteni álláspontját. Vasárnapi beszédében külön blokkot szánt annak taglalására, hogy az ő szavazói akkor is menjenek el szavazni, ha nem ő lesz a miniszterelnök-jelölt. 

Mindeközben a közvéleményben – legalábbis a közvélemény önmagát hangadónak tartó részének egy részében – vita tört ki arról, szabad-e, helyes-e visszalépkedni, ha három jelölt juthatott be a második fordulóba. Karácsonyt és Márki-Zayt mutyizással vagy akár a demokrácia megcsúfolásával vádolják azok, akiknek nem tetszik az egyezkedésük. 

Magyarországon 1990-2010 között háromjelöltes, kétfordulós választási rendszer állt fenn, amelynek természetes része volt a második fordulós visszalépés. Valójában éppen azért indul most közösen az ellenzék és tart előválasztást, mert a parlamenti választáson most már nem lehet az első fordulós eredmények ismeretében választási koalíciókat kötni. Politikusokat tehát aligha lephetett meg, hogy ilyesmi történik – az egyéni első forduló előtt mindenki ezt csinálta, keresztbe-kasul. Inkább arról lehet szó, hogy a visszalépések „elvi alapú” bírálatával a visszalépésről tárgyalók politikai hitelességét kérdőjelezik meg.

Dobrevvel szemben Karácsony és Márki-Zay kettősének két fő aggodalma van. Az egyiket nem mondják, de nyilvánvaló: ha a DK az előválasztáson legerősebbnek bizonyuló pártként a miniszterelnök-jelöltséget is behúzza, azzal domináns szerepbe kerülhet az ellenzéki szövetségben. De legalábbis hasonló pozíció kiépítésére tehet kísérletet, főként, ha a Jobbikkal kialakult szoros együttműködése fennmarad. A másik ok, amit viszont annál inkább hangoztat a tandem, hogy szerintük Dobrevvel, a DK-val, Gyurcsány pártjával, ahogy tetszik, nem lehet megszólítani az elszánt ellenzéki híveken kívüli szavazókat, akik nélkülözhetetlenek a Fidesz leváltásához. Dobrev előválasztási győzelme ebben az olvasatban az ellenzék vereségével egyenlő. Dobrev Klára ellenérvei saját választási szereplései: sokkal többen voksoltak rá vagy az általa vezetett listára, mint ami a DK támogatottságából következett volna. 

Tulajdonképpen pontosan arról szól a második forduló, hányan gondolják úgy, hogy Dobrev képes erre a parlamenti választáson is? 

Szintúgy érdekes diskurzus zajlik arról, hogyan értékelhető Dobrev Klára országos szereplése. Mindenki azzal kampányol, ami a számára kedvező, így például a DK azzal, hogy a csúcsjelöltje minden megyében győzött, csak Budapesten nem, és hogy a 106 egyéni választókerület közül nyolcvanötben Dobrev végzett az élen. Karácsony csupán tizenöt, Márki-Zay két helyi elsőséggel büszkélkedhet. Meg kell azonban jegyezni, hogy a választókerületi adatok tájékoztató jellegűek abban az értelemben, hogy az összegzést országos szinten végzik. Ez azért lényeges, mert az egyes választókerületben egészen eltérő volt a szavazati arány. Dőreség lenne azt állítani, hogy Dobrev Klára mögött áll „a vidék” attól, hogy a vásárosnaményi körzetben 786-an szavaztak rá, a sárbogárdiban pedig 1091-en. E két masszívan kormánypárti választókerületben 30 ezer, illetve 24 ezer vokssal nyert a fideszes jelölt 2018-ban. Igaz, az előválasztási eredmények egyúttal természetesen azt is jelzik, hogy a többi miniszterelnök-jelölt még annyi voksot sem kapott ezeken a helyeken, mint Dobrev Klára. A sárbogárdi, vásárosnaményi vagy éppen a csornai előválasztók számából leginkább azt tudhattuk meg, hogy mennyi bátor ember él ezekben a körzetekben, ahol valódi személyes kockázat nyíltan ellenzékinek lenni, ám ezek az adatok „a vidék” hangulatáról nem sokat árulnak el. Félreértés ne essék: mindez nem Dobrev helyi győzelmeinek értékéből von le, pusztán arról van szó, hogy milyen következtetést lehet, és milyet nem lehet levonni ezekből az eredményekből. 

Az például feltétlenül elgondolkoztató, hogy Karácsony Gergely nem tudott nyerni Budapesten kívül egyetlen hazai nagyvárosban sem, ellentétben Dobrev Klárával, aki minden megyeszékhelyen felülmúlta riválisait. Ehhez képest az első előválasztási fordulót követően napok teltek el úgy, hogy a hódmezővásárhelyi tárgyaláson kívül Karácsonynak egyetlen vidéki programja sem volt, miközben Dobrev újra nekivág az országos turnénak. Legalább a megyeszékhelyek célbavétele időszerűnek tűnne Karácsony számára, hogy megtámassza megrendült győzelmi esélyeit – a legtöbb helyen egyáltalán nincs is villamos.

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés