Láng Zsuzsa Láng Zsuzsa: Édeske emlékére

Harasztÿ István (1934-2022)

Harasztÿ Istvánt mindenki Édeskének szólította, amíg élt, és azután, hogy nemrégiben átcuccolt a mennybéli Kispestre, majd jól meggondoljuk, hogy ezzel a titulussal illetünk-e valaha bárki mást.

Mert az egyetlen pillanatig sem kétséges, hogy kispesti otthonát lakja majd mostantól mindörökké, ott az örökkévalóságban, vagy hol. Az ilyesfajta, két kézzel teremtett édent nem hagy ott senki, csak azért, mert meghal – bár elmúlásról esetében aligha lehet szó. Kivételes személyisége és kinetikus szobrai, emblematikus alkotásai hosszú évtizedek alatt vésődtek bele az egyetemes művészettörténetbe.

A gépek és a fémek iránti, kora gyerekkora óta tartó szerelme sem lehetett a véletlen műve, nemcsak azért, mert percek alatt elunta a gimnáziumban elsajátítható vörösvonalas tananyagát, boldogan csapott fel ipari tanulónak, és lépett arra az útra, ami azért nem nyílegyenesen vezetett a Kossuth-díjig.

Lehet mondani, hogy göröngyös volt, sok „Harasztÿ elvtárs, tudjuk ki maga”, súlyosbítva a „Harasztÿ elvtárs, a népi demokrácia, a munkás-paraszt hatalom megdöntésén munkálkodik” kitétellel. Attól eltekintve, hogy leginkább mechanikával és fémekkel munkálkodott, azért abban volt valami igazság, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek láthatatlan ellenzékének oszlopos tagja volt.

Autodidakta művészként eleinte műszaki ismeretet tanított az ipari tanoncoknak, de hamar eljutott a Dési Huber Képzőművészeti Körbe, ahol – mindenki nagy szerencséjére – egymásra találtak mesterével, Laborcz Ferenccel, aki első körben próbálta lerázni, mondván, év közben nincs felvétel, de amint meglátta Édeske bemutatóra szánt munkáit, habozás nélkül, azonnal „új tagunkként” mutatta be a jelenlevőknek. Volt belső tervező a Dél-pesti Vendéglátónál és szcenikus a kaposvári Csiky Gergely Színházban, Annak ellenére, hogy nem csupán gyanús elem, de nyilvántartott közellenség volt a szocializmus évtizedeiben, végtelen tehetségét kénytelen volt elismerni a hatalom. Mobilszobrai – amelyeket inkább nevezhetnék jól átgondolt gegeknek – kiállítások százain vándorolt keresztül-kasul a világban. Szinte kivétel nélkül mindegyik a hatalom ostobaságáról szólt: a pénzbedobásra elhallgató zenegép, a Wurlslitzer, a nyitogatóját harsány röhögéssel fogadó páncélszekrény, az Acélmosoly, az óramutató járásával ellentétesen mozgó mutatókkal felszerelt órák sem voltak képesek megakadályozni, hogy ösztöndíjat kapjon Nyugat-Berlinben.

Kispesti otthonában számos jelentős alkotó műve kapott helyet – a sajátjait kivéve. Azok egy különálló galériában keltek önálló életre, amelyet egy hentesboltból alakítottak ki, és a szintén elkülönített műhelyében (állítása szerint) nem létezik olyan szerszám a világon, amelyet ne lehetne megtalálni.

A Dési után sorra megismerkedett a magyar progresszív alkotókkal, az akkoriban szárnyait bontogató neoavantgárd irányzat követőivel, és azonnal sajátjának érezte világnézetüket, szemléletüket. A három t-ből ennek megfelelően neki legjobb esetben is csak a második, a (tűr), de leginkább a harmadik, a tiltott jutott. Nem is csoda, a Madárkalitka metaforáját nehezen lehetett félreérteni, a Fügemagozó hatalmas monstrumának üzenetét – ebben acélgolyók mozogtak végtelenítve – sem volt nehéz megfejteni: ha a csupamag fügéből eltávolítják a magokat, akkor a világon semmi sem marad belőle. A KGST című két, egymás mellé helyezett számológépe közül az egyik nullákat jelzett, a másik pedig összeadta őket.

Mint annyi más álmodozót, őt is bizakodással töltötte el a rendszerváltás eufóriája, de mint tudjuk, neki is csalódnia kellett, erről szólt egyebek között a Népnemzeti nyalókatár, aminek magyarázatát most feleslegesnek látszik részletezni.

Az utóbbi, kicsit több, mint tíz évben teljesen visszavonult, azt mondta, egyszerűen nincs kedve dolgozni, utolsó műve 2015-ben készült el, azóta nemigen nyitogatta még műhelyének az ajtaját sem. Feladta azt a reményt, ami visszatartotta attól, hogy az akkoriban emigráló művészek példáját követve, lelépjen ebből az országból, nevezetesen azt, hogy egyszer itt is lakható világ lesz.

Az biztos, hogy ha egyszer az lesz, abban felbecsülhetetlen érdemei lesznek Harasztÿ Istvánnak, vagyis Édeskének.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.