Fóti Tamás Egy abszurd kormányválság anatómiája

Nincsenek hozzászokva a hollandok a kormányválságokhoz, annak ellenére, hogy magát a koalíciót összehozni nem könnyű feladat, hiszen a parlamentben van, hogy tucatnyi párt osztozik a 150 képviselőhelyen. Most mégis Mark Rutte harmadik miniszterelnöksége idő előtt ér véget, éppen két hónappal az új választások előtt. Már ezért is furcsa, miért került sor múlt pénteken a négy párt, a VVD, a CDA, a D66 és a KeresztényUnió által támogatott kormány lemondására.

Amit még a sokat tapasztalt hollandok is összeráncolt szemöldökkel fogadtak, az maga a válságot, s a kormány lemondását kiváltó ok. Ugyanis előbb az ellenzéki szociáldemokraták, a PvdA vezetője, Lodewijk Asscher dobta be a törülközőt, ráadásul aznap, amikor pártja éppen arra készült, hogy őt erősítsék meg a márciusi választásokon listavezetőjükként. Ha ő nem mond le… De nézzük előbb az előzményeket.

A történet Mark Rutte második kormányának idejére vezet vissza, amikor a jobboldali liberális VVD és a szociáldemokrata PvdA volt hatalmon, és programjuk vezérfonala a visszaélésekkel szembeni zéró tolerancia volt. Asscher miniszterelnök-helyettesként a szociális- és munkaügyi tárcát vezette 2012 és 2017 között, és hamar kiderült, hogy minisztériumának kell a legkényesebb ügyekkel foglalkoznia. Kemény politikai harcot folytatott annak érdekében is, hogy az állam a gyermekpótlék külföldre történő átutalásakor vegye figyelembe a harmadik országok, értsd, a nem EU tagállamok vásárlóerejét. Marokkóban, Törökországban és Egyiptomban élő gyerekek után csökkentették a családtámogatásokat, egy holland bíróság azonban elkaszálta a vonatkozó törvényt.

További fontos elvi döntése volt annak megakadályozása, hogy a családi pótlékot a szülők jövedelemviszonyától tegyék függővé. Ám a mai napig kísértő botrány 2013-ban kezdődött. Egy bolgár banda azzal a szándékkal érkezett Hollandiába, hogy maximálisan kihasználja a szociális segélyeket nagyvonalúan kezelő társadalombiztosítást. Miután tagjai letelepedtek, visszamenőleges hatállyal kérvényezték a segélyeket, köztük igénybe vették a munkába járó szülőknek szóló pótlékot is, amellyel a gyermekeik felügyeletét finanszírozhatják. Az illetékes hivatal pedig menetrendszerűen fizetett, az ellenőrzés csak később volt, amikorra a banda tagjai már leléptek.

Ez vezetett a rendszer felülvizsgálatához, amelynek során mintegy 26 ezer családot vádoltak meg a segélyek jogtalan felvételével. A pénzt azonnali hatállyal visszakövetelték, tiltakozásnak, fellebbezésnek nem volt helye. A családi pótlékok visszafizetése érdekében sokezer szülő adósságokba verte magát, több százan mélyszegénységbe süllyedtek. A társadalom meglehetős közönnyel tette túl magát az ügyön, a közvélekedés elégedetten nyugtázta, lám, az állam nem hagyja magát, szembeszáll a visszaélésekkel.

Az évek során azonban kezdett fény derülni arra, hogy semmi sem úgy van, ahogy azt a „gondoskodó állam” véli. Felállt egy parlamenti vizsgálóbizottság, amely tavaly decemberben állt elő megsemmisítő konklúziójával, hogy az állam súlyos hibát ejtve vádolta meg polgárait, szó nem volt csalásokról, a segélyek jártak, a pénzek visszakövetelése botrányos törvénysértést jelentett. A kompenzáció érdekében a kormány gyorsan lépett, félmilliárd eurót különített el, családonként átlag 30 ezer euró kártérítést állapítottak meg. Az események felgyorsultak, Hollandiában amúgy is hamar felmerül a politikai felelősség kérdése, ez így volt most is.

Múlt csütörtökre derült ki, hogy Asscher pozíciója tarthatatlan, hiszen az ő irányítása alatt állt a tárca. Ezen mit sem változtat, hogy pártja azóta ellenzékben van, hiszen milyen jogon követel politikai következményeket, ha a legfőbb felelős saját soraiban van. Asscher nem is habozott, az ünnepélyes listavezetői megerősítése helyett a kármentés érdekében bejelentette lemondását. Ez Rutte számára is egyértelműsítette, hogy nincs mozgástere, a kormány körül elfogyott a levegő, hiszen ő volt a miniszter főnöke.

Nyilatkozata mindazonáltal igencsak tanulságos, ami egyrészt sokat elárul a holland politikai kultúráról, másrészt arról is, mit gondol Rutte a saját feladatáról: „A jogállamnak meg kell védenie polgárait a hatóságok teljhatalmától, ami esetünkben rettenetesen félresikerült. A bizottsági jelentés kemény, de igazságos.” Szavai egyfelől arra utalnak, hogy tisztában van azzal, hogy a hágai politika felülvizsgálatra szorul, a „soha többé” fogadkozás nem maradhat üres közhely. Másrészt viszont adós a személyes gesztussal is, a holland sajtóban Rutte-doktrínaként emlegetett gyakorlat megváltoztatásával.

A kormányfő ugyanis azt vallja, hogy az államigazgatás belső, szakmai vitáinak, konfliktusainak árt a nyilvánosság, jobb, ha a döntések előkészítését a falakon belül végzik el. Ezt a szemléletet védelmezte a parlamenti vizsgálóbizottság előtt is. Ennek azonban elvi kérdésnek kell lennie. A nyilvánossághoz szokott közvéleménynek joga van ismernie a sorsát befolyásoló részleteket, nem megnyugtató, ha éppen a kormányfő részesíti előnyben az informális, utólag nehezen dokumentálható döntéshozatali folyamatot.

A március 17-én esedékes választáson kell kiderülnie, hitelesnek tartják-e Rutte fogadkozását, hogy gondoskodik arról, ezek az állapotok ne ismétlődhessenek meg, a teljes államigazgatást átvilágítják. Vagyis a választók mondanak majd véleményt, hogy mindezek elvégzésére bizalmat, felhatalmazást adnak-e Ruttének, avagy a káposztát nem bízzák a kecskére. A válság előtti közvélemény-kutatások szerint a VVD messze vezetett, 29 százalékra számíthatott, a visszatérő rivális, egykori párttársa, a szélsőségesen populista Geert Wilders PVV pártja 14 százalékon állt. Rutte 10 év alatt 3 kormányt vezetett, népszerűségét még a koronavírusra adott, időnként bizonytalan válaszai sem kezdték ki.

Erősen valószínűsíthető, hogy felhatalmazást kap a negyedik kormányalakításra is. A hágaiaknak pedig nem kell lemondaniuk a megszokott városképről: Mark Rutte biciklin, rendőri felvezetés nélkül érkezik munkahelyére, a Catshuisbe.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.