2023. január 15-én a politizáló közvéleményt meglepetésként érte, hogy az időközi önkormányzati választáson Jászberényben 11:0 lett a demokratikus ellenzék és a Fidesz küzdelmének eredménye. A Fideszben (már ami kilátszik és kihallatszik onnan) mérlegelik ennek politikai és szervezeti okait annak érdekében, hogy a szükséges változásokat meglépjék. Ezzel szemben a demokratikus ellenzék nagy része vagy negligálja az eredményt, vagy pedig azt a saját vélt politikai céljainak igazolásaként próbálja beállítani. A nem kormánypárti elemzők és a sajtó – tisztelet a kivételnek – távolról szerzett ismereteik vagy még azoknak is a hiányában arra használják föl a történteket, hogy a nézeteiket igazolják általuk.

Olvasva az elemzéseket, publikációkat az érződik, mintha valahol a semmi közepén lenne Jászberény. Ezzel szemben Jászberény és környéke jelentős gazdasági potenciállal rendelkezik, fejlett az intézményrendszere, jó a közlekedési infrastruktúrája és erős a kulturális élete, kiterjedt öntevékeny csoportokkal a háttérben. Így volt ez a Gorjanc-időszakban (Gorjanc Ignác a Lehel Hűtőgépgyár legendás vezérigazgatója volt) és így van most is. A Elektrolux csoport részleges kivonulását is elviselte a város, hiszen közben olyan helyi vállalatok nőttek nagyra, mint például a Jászplasztik, amelyek a száz legnagyobb cég közé tartoznak Magyarországon. Nem véletlenül néztük mindig irigykedve Jászapátiról mindazt, ami Berényben történik. A város légköre sajátos és jó ötvözete a szociáldemokrata-szakszervezeti, a liberális és a patrióta gondolkozásnak. Jászok lakják, akik soha nem viselték el, ha valaki, legyen szó bármiről, azt kívülről akarta rájuk erőltetni.

Visszatérő vélekedés az is, hogy az ellenzéki pártokra semmi szükség, mert egy civil szervezet nyerte meg a választást. Ezzel szemben a „Közösen Jászberényért Egyesületet” a demokratikus ellenzéki pártok hozták létre 2018-ban, mert felismerték, hogy ha közösen lépnek fel, akkor több esélyük van a sikerre.

Nem eltűntek, nem felszívódtak, hanem összefogtak annak érdekében, hogy a város boldogulni tudjon. Nem csupán arról van szó, hogy Budai Lóránt, aki a Jobbik tagja, a DK és az MSZP támogatásával megnyerte 2019-ben a polgármesteri tisztséget, hanem arról is, hogy egyetértettek abban, miként vezessék a várost. Az egyesületben ezt az egyetértést tudták megteremteni úgy, hogy aközben nem adták föl politikai identitásukat. Ez több, mint amit sokan az országos politikában gondolnak, vagyis a Fidesz bukjon meg bármi áron. Nem, itt az is közös volt, hogy mit is kell tenni a városért. Az is közös döntés volt, hogy szemben 2019-cel, most ne tüntessük föl a pártlogókat és ne kampányoljanak vezető pártpolitikusok, mert úgy véltük, nem érdekünk deklarálni, hogy a DK kilépett az egyesületből. Nem akartuk azt üzenni, hogy nem számítunk a DK szavazóira. S volt még egy fontos ok: szemben a helyi Fidesz-világ kampánytechnikáival, amelyek másolták az országos politikai manírokat, mi meg akartuk különböztetni magunkat azzal is, hogy a mondandónk mindvégig a helyi ügyekről szólt.

A DK történetét, ahány elemző, annyiféleképp magyarázza. A valóság az, hogy a szövetségen belül 2021-ben törés alakult ki, személyes okokból. Gedei József (DK) alpolgármester a Momentum támogatásával elindult a 2021-es országgyűlési előválasztáson, majd alulmaradt az MSZP jelöltjével, Kertész Ottó állatorvossal szemben, akit a Jobbik, az LMP és a PM is támogatott. Ezután több nyilvános és nem nyilvános eseményen Gedei együtt jelent meg Pócs János országgyűlési képviselővel (Fidesz). Az előválasztás után pedig lemondott az alpolgármesterségről, majd bejelentette, hogy a DK kilép a „Közösen Jászberényért Egyesületből”. Folyamatosan támadta korábbi szövetségeseit, majd kezdeményezte a testület feloszlatását a Fidesz, valamint a Mi Hazánk képviselőivel együtt, s tette mindezt a DK országos elnökségének jóváhagyásával – ettől kezdve pedig már nem csak személyi ellentétről volt szó. A DK annak ellenére, hogy többször is kezdeményeztük az együttműködést, bejelentette, hogy nem támogatja a Közösen Jászberényért Egyesület (aminek most tagja a Jobbik, a Kossuth Kör, a Momentum és az MSZP) jelöltjeit, ugyanakkor, amint az közismert a városban, néhány most elinduló „független” jelöltnek viszont volt kötődése a DK-hoz.

A jászok túl nyakasok voltak a Fidesznek

A választás az előzetes várakozásokkal szemben az Egyesület győzelmét hozta. Újraválasztották Budai Lórántot 67 százalékos többséggel és mind a 10 körzetben a „Közösen Jászberényért Egyesület” képviselői győztek, köztük 2 Jobbikos, 2 Kossuth Körös, 2 Momentumos és 4 MSZP által delegált jelölt. Mindezt nemcsak a DK támogatása nélkül, hanem épp annak ellenére, amiből leginkább a DK-nak kell levonnia a következtetéseket.

A jászberényi választás tanulságai fontosak a demokratikus ellenzék számára országosan is. A jelenlegi választási rendszerben akkor van esély a győzelemre és utána egy város vagy kerület eredményes vezetésére, ha a demokratikus ellenzéki pártok összefognak, és ahol van ilyen, ezt az együttműködést kibővítik politikai mozgalmakkal, mint ahogy az történt Jászberényben a Kossuth Körrel. Ennek az összefogásnak a formája többféle módon képzelhető el. Leginkább az ellenzéki pártok által létrehozott egyesületeken alapuló modell lehet a járható út azokban városokban, ahol a pártokhoz való kötődésnek kisebb a szerepe. Máshol pedig épp az vezethet eredményre, ha a pártok szövetsége jelenik meg egy-egy olyan városban vagy kerületben, ahol erős klasszikus baloldali és liberális szavazóbázis van. Nem az a lényeges ugyanis, hogy egy egyesület vagy a pártok szövetsége mentén jön-e létre a közös fellépés, hanem az, hogy a pártok és a politikai mozgalmak együttműködnek benne.

Bebizonyosodott, hogy a mai választási rendszerben akkor van esély a sikerre, ha együttműködnek a demokratikus ellenzéki pártok, és ez még akkor is igaz, ha ezt nem mindenki vállalja közülük. Az ellenzéki szavazók ugyanis ebben az esetben nem a pártjuk utasítását követik, legalábbis az önkormányzati választáson ez nagy valószínűséggel előrevetíthető, hanem az összefogás jelöltjeit fogják támogatni. Észszerűtlen ugyanakkor, amit néhány polgármester is hirdet, jelesül az, hogy majd külön egyesületet alakítanak, amelyekben nincs is szükség pártokra. Akik így gondolkodnak, nem számolnak azzal, hogy egy személyben senki nem tud akkora aktivitást elérni, mint akkor, ha az ellenzéki pártok aktivistái is közreműködnének a kampányában, nem beszélve arról, hogy ha valamelyikőjük mégis nyerne, akkor minden valószínűség szerint olyan testülettel kellene együttműködnie, amelyben nem lesz többsége.

Világossá vált az is, hogy az önkormányzati választásokon az a helyes, ha helyben, s nem a pártközpontokban döntenek a jelöltekről. Akár úgy, hogy megállapodtak, ahogy az Jászberényben is történt, akár úgy, hogy – ennek híján – helyi előválasztáson választják ki a legalkalmasabb jelöltet. Az önkormányzati választásokon ugyanis bárhogy döntsenek is az országos pártközpontokban, annak van esélye a polgármesteri vagy a képviselői tisztséget elnyerni, aki abban a körzetben él, ismerik és elfogadják. Egyes ellenzéki pártok persze szembe mehetnek ezzel, de Jászberény után nem lehetnek biztosak abban, hogy a választóik követni fogják őket.

A siker egyik fontos összetevője volt ugyanis Budai Lóránt személye és teljesítménye, aki – képletesen szólva és a valóságban is – nem gépkocsin megy naponta a városházára, hanem gyalog. Ezért a kampányt az ő személyes elfogadottságára építhettük, kiegészítve azzal, hogy a 10 egyéni jelölttel egy csapatot alkotott. Az egyéni jelöltek szerepe ugyanis kulcskérdés, amit az elemzők figyelmen kívül hagynak. Pedig a mai önkormányzati választási rendszerben az egyéni jelöltek teljesítménye dönti el a testület összetételét, nemcsak az egyéni, hanem a kompenzációs listáról elnyert mandátumok számával is. Igaz ez a 23 budapesti kerületben (ezek meghatározzák a fővárosi közgyűlés összetételét is), a 25 megyei jogú városban és abban a 118 városban, ahol 10 ezernél több lakos él.

Az MSZP október óta hirdeti, hogy együttműködésre van szükség az önkormányzati választásokon, ahogy azt is, hogy helyben kell megállapodni a jelöltekről, ha pedig ez valamiért nem menne, akkor helyi előválasztáson dőljön el a jelölt személye.

Mindeddig a többi ellenzéki párt – igaz, különböző indokkal – elzárkózott az együttműködéstől, miközben a helyi városi politikusok pontosan tisztában vannak az együttműködés szükségességével. Jászberény ebből a szempontból, remélem, fordulópont lesz, és a többi demokratikus ellenzéki párt is felismeri az együttműködés szükségességét. A kampány is sok tanulsággal szolgált, mert a személyes találkozásokon, az interaktív online-kapcsolatokon, a választók bevonásán alapult. A legfontosabb azonban az, hogy olyanok voltak a jelöltek, akiknek a becsületessége és tisztessége megkérdőjelezhetetlen a városban.

A szerző a Jászság volt országgyűlési képviselője