Az elmúlt évtizedekben válságok sora sújtotta a világ országait. Hogy ez rossz? Igen, mert semmi sem mehetett úgy tovább, ahogyan volt, alapjaiban kellett újragondolni az életet. Hogy ez jó? Igen, mert minden fejlődés alapja a változtatási kényszer. Ilyenek azok a válságok, amelyeket a társadalom közös veszélyként él meg, és amelyeket az állam közös fellépéssel kezel. A háborúk, a katasztrófák, a gazdasági összeomlások, a járványok ráirányítják a figyelmet olyan megoldatlan problémákra vagy kudarcokra, amelyek kezelésének igénye megnyitja a lehetőséget az átfogó, mélyreható intézményi változások előtt, és egyúttal új egyensúlyt hoz létre az állam és a társadalom hatalmi viszonyrendszerében. Az Egyensúly Intézet szerint a nyugat-európai országokban az állam megizmosodva került ki az elmúlt ötszáz év válságaiból – fokozatosan egyre nagyobbra duzzadt, miközben polgárai életének egyre több területe felett szerzett döntő befolyást. A sikeres országokban az állami képességek bővülését a hatalom ezzel párhuzamos korlátozása kísérte.

Az Egyensúly Intézet szerint a klímaválsággal, a környezetpusztítással, a digitalizációval, a robotizációval és számos új típusú kihívással szembesülve fel kell tenni a kérdést: mi az állam feladata a 21. században?

Filippov Gábor kutatási igazgató a „Hogyan tegyük hatékonyabbá az államot?” című szakpolitikai javaslatcsomag bemutatásakor azt mondta, a kérdés megválaszolását nem onnan kell kezdeni, hogy egy állam kicsi-e vagy nagy, inkább azt kell vizsgálni, hogyan képes megválaszolni a szakpolitikai kérdéseket.

Boros Tamás, az Egyensúly Intézet igazgatója szerint az állam dolga alapvetően az, hogy megoldja, koordinálja azokat a feladatokat, amelyeket az önérdekét érvényesítő egyén nem képes, vagy amelyek egyéni megoldásai a társadalom egésze számára összességében rosszat okoznak. A 2008-as gazdasági világválság vagy a koronavírus-járvány idején például nagyon sok olyan feladatot vettek át az államok, amelyek korábban az egyének kezében voltak, csak így tudták koordinálni és kézben tartani a folyamatokat, megelőzni a társadalmi katasztrófákat. A változás egyik korábban elképzelhetetlennek tűnt példája, hogy a Covid miatt Donald Trump volt amerikai elnök minden állampolgárnak adott 1400 dollárt.

– Ez még a demokratáktól is váratlan lett volna, de egy jobboldali, konzervatív, republikánus vezetésű kormánytól meg aztán végképp – mondta Boros Tamás.

A beszélgetésen részt vett Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója, aki szerint az USA jelenlegi gazdasági helyzetének, a magas inflációnak az egyik oka éppen Trump elnök pénzszórása, szóval nagyon nem mindegy, milyen megoldásokat választanak a kormányok a válságok idején.

Palócz Éva: Mesterségesen előállított infláció tombol

– Amikor jönnek a mamutok, össze kell fogni – mondta erre Sebestyén Géza matematikus, közgazdász, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, utalva az egymást követő válságokra, ám szerinte az USA működésének filozófiája összességében nem változott azzal, hogy Trump pénzt osztott. Legfeljebb a jegybanki politikában lát irányváltást, a FED ugyanis elkezdett az inflációra figyelni, miközben korábban mindennel azt támogatta, hogy növekedjen a gazdaság.

Juhász László közgazdász, a Boston Consulting Group ügyvezető igazgatója szerint az állam jól meghatározható célok ellátására szerveződik. Fontos, hogy az eszközei megfelelnek-e az elérendő céloknak, illetve fontos az eredmények mérése – ez utóbbiban az államok jelentősen elmaradnak a vállalati szektortól. Hozzátette, mivel az élet komplexitása nem csökken, hanem inkább növekszik, az állam nagyobb szerepvállalására van szükség. Hogy mennyire sikeres egy állam, szerinte azt csupán a kiadások tükrében mérni téves, a központi újraelosztás aránya nem mutatja egyértelműen, hogy jó-e vagy rossz az adott állam működése. Boros Tamás megerősítette ezt, s példaként hozta rá, hogy GDP-arányosan az USA egészségügyi kiadásai a legnagyobbak, mégis ott az egyik legalacsonyabb a várható élettartam a fejlett világban. De a 15 évesek alapvető ismereteit, kompetenciáit mérő PISA-teszt is azt mutatja, hogy nem feltétlenül ott a legjobb az oktatás színvonala, ahol a legtöbb pénzt költik rá. Pénz is kell, de önmagában az nem elég.