Tóth Bea Mennyivel érnek többet az államnak az egyházi iskolákba járó gyerekek?

A társadalom szövetét vágja szét az elitképzés

Mennyivel érnek többet az államnak az egyházi iskolákba járó gyerekek?

Tanévkezdő szentmisét tartottak Budapesten Fotó: Soós Lajos

Prőhle Gergely szerint valótlanság, hogy az egyházi iskolák támogatása többszöröse lenne az állami iskolákénak. Egy ilyen kijelentést nem lehet szó nélkül hagyni – mondta az ellenzéki miniszterelnök-jelölti vitára reagálva a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője. Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet vezetője és Lannert Judit oktatáskutató vitatják Prőhle Gergely érveit.

Míg az állami fenntartású iskolákat gúzsba kötik a tankerületek, addig az egyházi fenntartásúak önállóan gazdálkodnak a nekik járó összeggel, emellett kormányhatározatok révén rendszeresen jutnak különféle infrastrukturális fejlesztésekhez. Az intézményi autonómia és az önálló gazdálkodás tényét Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője nem vitatja, de aggasztónak tartja, hogy a közvéleményben elterjedt az a tényként kezelt vélemény, amely szerint az egyházi fenntartású iskolák finanszírozása négyszer több lenne.

– Két olyan tanulmányt ismerek, amelyek pont az ellenkezőjét állítja, ezek hátterében egy komplikált számítás áll. Nyilatkozatunkban ezért szorgalmazzuk, hogy a szakértőink nem egy politikai szempontokon, hanem oktatási finanszírozási kérdéseken alapuló vitát folytassanak azokkal, akik azt mondják, hogy az egyházi iskolák túlzott, aránytalan módon vannak finanszírozva. E szakértői eszmecsere szervezése tudtommal már el is indult. Amúgy csak hangulatkeltésre alkalmas egy ilyen odavetett kijelentés, és sérti azokat, akik egyházi iskolákba járnak és persze a fenntartókat is – mondja Prőhle Gergely.

Nézzük a tényeket: az, aki valóban kíváncsi lenne a különböző fenntartású intézmények költségforrásainak elosztására, könnyen falakba ütközhet, mivel nincsenek költségalapú elemzések, transzparens adatok, követések. Csupán tankerületenként készült egy könyvelés, és nem tudni, hogy egy adott gimnázium mennyit költ például bérezésre, villanyszámlára, felújításokra. Ugyanúgy, az egyházak belső forrásfelhasználása sem átlátható. Utoljára 2010-ben jelent meg a Jelentés a magyar közoktatásról, a háttérintézmények pedig pár év múlva megszűntek. Később Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet vezetője vette magához a feladatot, azóta is csak az ő adataira támaszkodhatunk. 2015-ben és 2017-ben, amikor föltárta az állami és egyházi fenntartók finanszírozási eltéréseit, egyrészt megállapította, hogy a kormány a KLIK költségvetési adatait nem teszi összehasonlíthatóvá az egyházi és civil fenntartóéval, másrészt rengeteg adat hiányzik, és nem is az egyházi, hanem az állami oldalon.

Az állami iskolák esetében feladat-, az egyházi iskolák esetén normatív finanszírozás van. Ezért Romhányi Balázs államkincstári beszámolók alapján az állami iskolába járó diákokra elköltött, különböző jogcímeken kifizetett összegeket összeadta, elosztotta a diákok számával és korrigálta a sajátos nevelésű igényű diákok létszámával, hiszen utánuk kétszeres vagy háromszoros forrásra jogosult az intézmény. Végeredményben megállapította, hogy a két fenntartó között a személyi kiadások tekintetében érdemi különbség nincs, azonban amíg a működési kiadásokra az állami iskolák tanulónként 57 ezer 651 forintot, addig az egyházi iskolák tanulónként 160 ezer forint normatívát kaptak – s ezzel az összeggel szabadon gazdálkodhatnak, az épületfelújításon át egészen a beszámlázós tanárok béréig. 2018-ra a KLIK működési kiadása, ami alapján egyáltalán kalkulálható az egy gyermekre jutó költség, tovább csökkent, míg az egyházi iskolák tanulónkénti működési normatívája 200 ezer forintra emelkedett. Ezen a ponton jelent meg tehát a sokszor emlegetett négyszeres eltérés. A 200 ezer forint a mai napig változatlan, de az állami iskolák adatait újra kellene számolni ahhoz, hogy a jelenlegi pontos arányt láthassuk.

Az egyházi fenntartású iskolák normatív támogatásának hivatkozási alapja az 1997-es, még Horn Gyula által aláírt vatikáni megállapodás, amelynek szakmai relevanciáját a korábban önkormányzati iskolák állami központosítása után ugyan megkérdőjelezi Romhányi Balázs, azonban kiemeli a legfontosabb részét, miszerint az egyházi iskolákban ugyanazt az állami finanszírozást kell biztosítani, mint a „hozzájuk hasonló” állami intézményekben. A minisztérium azonban az összes állami iskola, és nem a „hozzájuk hasonló” állami intézmények adatait közli, amire valójában szükség lenne. Tehát egy kalap alá veszik az összes, az oktatás alá sorolt állami intézmény minden kiadását, beleértve például a katonai vagy a vegyészi középiskolát, a logopédus szolgálatot, a nevelési tanácsadót – ilyeneket az egyházak nem üzemeltetnek. Sőt, az egyházi iskolák gyerekei is az állami logopédushoz járnak.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!