Egységben a tehetetlenségi erő

A választások előtt összefogtak az igen különböző nézeteket képviselő, de az országnak egységesen demokratikus jövőt ígérő ellenzéki pártok, hogy legyőzzék a legyőzhetetlent: az előző évtized választásain kétharmados többséget szerzett, régóta uralkodó, a parlamentáris rendszert szétverő, az ellenzék kiiktatására törekvő, az abszolutizmus irányába tartó kormánypártot. Mindenhol a legesélyesebb ellenzékit indították és egységesen az ő támogatására szólították fel híveiket. Általános meglepetésre sikerrel jártak. De a sikerből nem lett demokratikus jövő. 116 évvel ezelőtt.

Az Osztrák-Magyar Monarchiát megalapozó kiegyezés gazdasági feltételeit tízévenként újra kellett tárgyalni. Ehhez kötötték követeléseiket az elégedetlenek. Volt mit követelni: például önálló magyar vámterületet, Magyar Nemzeti Bankot, a magyar vezényleti nyelv használatát a közös hadseregben, esetleg önálló magyar hadsereget. A paktumot öt éves késéssel kötötték meg úgy, hogy a magyar kormány lényegében semmit nem ért el. Ekkor a parlamenti ellenzék – nem először – obstrukcióba fogott. Megakadályozta határidőhöz kötött törvények (költségvetés, újoncmegajánlás) elfogadását. Ebbe két kormányfő belebukott, a harmadik, Tisza István erőszakos rendteremtésbe kezdett. Lépten-nyomon megsért(t)ette a házszabályt, szétveretett ellenzéki tüntetéseket, nagygyűléseket. Az egyik szétveretésnek szűkebb pátriájában, Biharban 33 halálos áldozata volt 1904 tavaszán.

Évtizedek óta nem tapasztalt mértékben polarizálódott a közvélemény. Az anyagi viszonyok romlottak, nagy sztrájkhullám söpört végig az országon.

1904 novemberében Tisza az egyik sameszával beadatott egy házszabály-módosítást, amely az ellenzéket lényegében tehetetlenségre ítélte volna. Erről (az obstrukció miatt késő, határidős törvényjavaslatokkal összekötve) a másik sameszával, a házelnökkel a házszabályt semmibe véve azonnali szavazást rendeltetett el úgy, hogy a házelnök meglengetett egy fehér zsebkendőt, amit a képviselők nem tudtak mire vélni. Többségük felállt a helyéről, hogy megtudja, miről van szó, s mivel ekkor a felállás jelentette az igen szavazatot, a házelnök a javaslatokat elfogadottnak jelentette ki.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Az egyébként is egyre inkább együttműködésre hajló ellenzéki pártok másnap hivatalosan is létrehozták a szövetkezett ellenzéket, megválasztották annak vezérlő bizottságát, és szózatot intéztek a nemzethez: „Most tehát az ellenzéki pártok legelső és legnagyobb feladata az alkotmányt és törvényt megvédelmezni. Mindkettőnek megszegését megtorolni. Az alkotmány iránt fennállott, de most teljesen megrendült bizodalmát helyreállítani és a hazánkat fenyegető súlyos veszélyeket elhárítani. Erre szövetkeztek az ellenzéki pártok. Aki a szövetséget cserben hagyja, azt az alkotmányszegő kormány támogatójának tekintjük és ellenzéki férfiúnak el nem fogadhatjuk.”

A szövetkezett ellenzékhez csatlakoztak a kormánypártból kiugró képviselők, a „disszidensek”, akik nem kívánták tovább követni Tiszát az agresszív jogtiprás útján.

A parlament következő ülésén a képviselők tömegverekedésbe bonyolódtak és alaposan szétverték a berendezést. Ferenc József, nem tehetvén mást, feloszlatta az Országgyűlést, és kiírta a választásokat.

1905. január 6-án megkezdődött és három hétig tartott a választási kampány.

Ekkor nagyobb földtulajdon, magasabb jövedelem, illetve befizetett adó, vagy értelmiségi pályákra képesítő iskolai végzettség alapján kaptak választójogot húsz év feletti férfiak. 1905 elején az ország lakosságának 6 százaléka rendelkezett a fenti jogcímek valamelyike alapján választójoggal. Egyéni jelöltekre lehetett szavazni - nyíltan. Az eredményt nagymértékben befolyásolta a választójoggal rendelkezők megfenyegetése, megvendégelése és korrumpálása.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!