Ránki Sára Elbaltázott írásbelik

Szerzőnk magyartanár, igazságügyi nyelvész. Jó esélyekkel fogott hát neki a hatodikosok és a nyolcadikosok idei középiskolai írásbeli felvételi feladatainak. Aztán megdöbbent az eredményein.

Akció

Bevallom, az idei felvételin sem teljesítettem túl jól. Főleg ahhoz képest nem, hogy magyartanár vagyok lassan húsz éve, és rendszeresen készítek föl gyerekeket felvételire. Megcsináltam a hatodikosok és a nyolcadikosok felvételi feladatsorát is magyar nyelv és irodalomból. A hatodikosokén hat, a nyolcadikosokén pedig éppen nyolc pontot veszítettem. Ez azt jelenti, hogy nyolcadikosként most lenne egy negyvenkét pontos felvételim – már ha tíz pontot kapok a fogalmazásomra. Lehet, hogy egy Fazekasba már be sem hívnának szóbelizni.

Mindkét feladatsorral az az alapvető probléma, hogy nem elég a megoldásukra a negyvenöt perc.

Ha csak azt nézem, hogy egy tanóra negyvenöt perces, és abba hány feladat fér bele, akkor két szövegértés-feladat plusz az egyebek, bizonyosan nem. És a mostani, hatosztályosoknak szánt feladatsorban két szövegértés-feladat is volt.

Akkor néhány szó az idei hatosztályos felvételiről.

Szövegértést gyakorlatilag már az alsó tagozatban elkezdenek tanulni a gyerekek, de felső tagozatban sajnos egyre kevesebb lesz rá az idő. Mert ötödik osztályban tanítjuk a hangtörvényeket (ehhez a hatodikosok idei feladatsorának negyedik és kilencedik feladata kapcsolódik), a betűrendbe sorolást (nyolcadik feladat), helyesírásunk alapelveit (hatodik feladat), és hatodikban a szófajokat (első feladat). Ezeket tanulják, de nem olyan formában, ahogy azt a felvételin számon kérik. A felvételin ugyanis kreatív feladatok formájában kell a gyerekeknek arról számot adniuk, amit az iskolában általában egyáltalán nem kreatív módon tanulnak meg. Nem feltétlenül azért, mert a tanárok ne lennének képesek kreatív feladatokat kitalálni, hanem mert olyan nagy mennyiségű a lexikális anyag, amit meg kell tanítani és tanulni, hogy épp arra nincs idő, hogy kreatívan tanuljanak meg a gyerekek a nyelvről gondolkodni. Ha az órán játszunk és kísérletezünk a nyelvvel, akkor nem marad idő a törzsanyagra, ami sok – és akkor hogyan írnak majd meg egy felvételit?

A szövegértést kétféleképpen oldják meg a gyerekek. Van, aki előre elolvassa a kérdéseket, és azokhoz olvassa hozzá a szöveget. És van, aki először elolvassa a szöveget, utána a kérdéseket, és kikeresi a válaszokat. Ez utóbbi időigényesebb talán, de én is így oldom meg a szövegértés-feladatokat. A mostani hatosztályos feladatsor ötödik feladata egy felhívás szövegének értelmezése volt a megadott kérdések alapján. Ezt én nyolc perc alatt oldottam meg. A hetedik feladat is szövegértés volt, Zelk Zoltán Ferkó Halországban című meséjéhez kapcsolódóan. Ezt tíz perc alatt oldottam meg. Tehát a két szövegértést összesen tizennyolc perc alatt oldottam meg, nem hibátlanul (ezeken összesen négy pontot veszítettem).

A szövegalkotás ebben a feladatsorban nehéz volt. Megadott szövegkezdést kellett folytatni, s arra volt kíváncsi a feladat szerkesztője, hogy a gyerekek tudnak-e mesét írni. Én ezt nyolc perc alatt írtam meg (szerintem nem lett túl jó). Így összesen a két szövegértés és egy szövegalkotás-feladatra huszonhat percem ment el a negyvenötből. Tehát a maradék hét feladatra összesen tizenkilenc percem maradt.

A kérdés az, hogy ha én épp bennmaradtam a megadott időkeretben, és veszítettem hat pontot úgy, hogy egyébként sokat dolgozom szövegekkel, akkor egy hatodikos hogyan tudta volna magabiztosan, negyvenöt perc alatt megoldani a feladatsort?

És akkor nézzük a nyolcadikosok feladatsorát.

Ebben a feladatsorban szerepelnek szólások és közmondások is. Ez baj, mert az embernek, ha van ideje és fontosnak tartja ezeket, tanítja, de nem mindenütt, és nem is minden gyerek találkozik ezekkel odahaza. Vagyis ez nem képezheti egy felvételi feladatsor részét, mert szerencse kérdése is. Ki miben szocializálódik, és hogy a nyelvi szocializáció minősége milyen. Egy ilyen feladat akkor lenne igazságos, ha lenne egy lista, hogy kedves gyerekek, tanárok, ezeket kell ismerni, megtanulni, megtanítani, mert ezekkel kapcsolatban lesznek feladatok. És akkor vagy megtanulják a gyerekek, vagy sem. Akkor van mit mérni. De az nincs meghatározva, hogy mit tanítsunk szólások és közmondások címen. Akkor mit mérünk?

Az ötödik feladattal – amely a szófajok ismeretét hivatott mérni – az a problémám, hogy bár nagyon jó feladat, de kreatív. És sajnos épp ez a hibája. Mert a hatodikos tananyag tényleg majdnem csak szófajtan, ismerni kell a gyerekeknek a magyar szófajrendszert töviről-hegyire, de ez olyan mennyiségű anyag, hogy örül a tanár, ha a végére ér, és meg is ért belőle valamit a gyerek. Arra nincs idő, lehetőség a tanterv alapján, hogy gyakoroljunk kreatívan szófajtant, mintha dominóznánk például (ahogy ez a feladatban szerepelt). A korrekt az lenne, ha lenne öt szó és azok szófaját meg kellene állapítani. Ám a dominózós feladat egyéb készségeket is megmozgat, számon kér, amelyek fejlesztésére viszont nincs idő az iskolai keretek között.

A nyolcadik feladattal ugyanez a helyzet. Ebben a feladatban kellett rájönni arra, hogy Lackfi János melyik állatnak adhatta azt a nevet például, hogy ormántos füllencs (elefánt), vagy pironkás nyurgaliba (flamingó). De ennek a feladatnak a megoldásához az kell, hogy valaki gondolkodni tudjon a nyelvről. Vagy ő maga is kreatív legyen. Egyik sem várható el, ha nem tanítják, nem fejlesztik. A nyelvi kreativitás pedig nem várható el senkitől csak úgy.

A kilencedik feladat volt a szövegértés. Azt kereken tíz perc alatt csináltam meg, négy hibával. Hosszú volt a szöveg, sok információval. Nem gondolom, hogy belefér negyvenöt percbe. Vagy csak akkor, ha kevesebb feladatot kell még megcsinálni ezen kívül.

Az utolsó feladat, a tizedik volt a szövegalkotás.

„Sokszor felmerül a kérdés, hogy szükség van-e manapság a felső tagozaton a nyomtatott tankönyvekre. 10-12 mondatos fogalmazásodban fejtsd ki erről a véleményedet, mutass be 2-2 érvet a nyomtatott tankönyv használata mellett és ellen! A saját álláspontodat is fogalmazd meg: Neked szükséged van a nyomtatott tankönyveidre?”

Lehet, hogy én vagyok értetlen, de nem igazán értem a kérdést. Szükség van-e nyomtatott könyvekre? Miért? Mert, ha azok nincsenek, akkor mi van helyettük? Online tartalmak? Vagy a tanár jegyzetei? Mihez képest van vagy nincs szükség ezekre? Vagy melyek azok a keretek, amelyeken belül erre a kérdésre válaszolni kell?

És, lássuk be, ez, mondhatni, necces kérdés. Mert a gyerekek pontosan tudják, hogy a tanároknak nagyon sok a bajuk a mostani tankönyvekkel. Mert ami ingyenes, az az állami tankönyv, mondhatjuk így, amit megkap, aztán visszaad és aztán a következő évfolyam megörökli, így abba nem lehet jegyzetelni, nem húzhat alá benne, nem jelölhet saját magának dolgokat, vagyis, nem használhatja.

Az, amit pedig a tanár szeretne megvetetni, hogy egy osztály használhassa, azt kérheti, mert nem mindenki tudja megfizetni. És hát nem ildomos manapság például mozaikos tankönyvet berendelni. A gyerekek szeme előtt zajlott és zajlik a tankönyvekkel kapcsolatos „háború”. Akkor erre a kérdésre mi a jó válasz? Vagy hogyan és mi alapján kell jól válaszolni erre a kérdésre? És ha a gyerek saját álláspontja az, hogy kellenek a nyomtatott tankönyvek, de azok, amelyeket a tanárok is jónak tartanak? Az melyik javító tanárnak fog tetszeni? Ki fog rá pontot adni?

Összegezve: az idei felvételi feladatsor sem azt kéri számon, amit tanítunk. Nem indulnak a gyerekek egyenlő esélyekkel, eleve nem tudnak egyenlő esélyekkel indulni. Gondoljunk a Covid okozta elmúlt másfél évre, az elmaradt órákra, a hiányzó pedagógusokra. Egy általános iskolának nem feladata ugyanakkor egy hatosztályos felvételire felkészíteni, feladata viszont a nyolcosztályos felvételire. De annak a szülőnek a gyereke, aki nem tud magántanárt megfizetni, ahol az egyes feladattípusokat gyakoroltatják a gyerekekkel, eleve hátránnyal indul.

Akárhonnan nézem is, még mindig nem jók ezek a felvételi feladatsorok. Vagy azt kérjék számon, amit meg kell tanítani, vagy tanítsunk mást a nyelvről. Azt, amit most számonkértek.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.