Ónody-Molnár Dóra Elegük lett a KÉR-ből – Kérdések, helyreigazítás helyett

A Belügyminisztérium hosszas helyreigazítási kérelemmel fordult lapunkhoz egy korábbi cikkünk miatt, tételesen vitatva annak állításait. A cikk szerint a kormány jogszabályban rendelkezett arról, hogy megszünteti az egységes kormányzati ügyiratkezelő rendszer (KÉR) érkeztető rendszerét. Cikkünkben emlékeztettünk arra, hogy a rendszer fejlesztése és éves működtetési költsége a 2015-ös indulástól eltelt közel hat év során nagyságrendileg 14 milliárd forint közpénzt emésztett fel, ami így lényegében a kukában landolt. A KÉR lényege: a kormányzati szervezeteknek és állami intézményeknek szóló küldeményeket elszállítják a Magyar Posta budaörsi központjából egy budapesti központba, ahol ezeket beszkennelik és elektronikus formában, hiteles iratként továbbítják. Cikkünkben kitértünk arra, hogy ezt a körülményes procedúrát sok intézmény még az egymás közti levelezésben sem használta.

Ahogy az Dr. Magyariné dr. Nagy Edit, a BM akkori helyettes államtitkárának 2014-es, a KÉRT bemutató prezentációjából kiderült, a kormány azt vélelmezte, hogy a teljes elektronikus ügyintézésre átállást gátolja az, hogy „egyes minisztériumokban, háttérintézményekben a postai úton (tehát papíralapon) érkező iratokat rendszerint nem, vagy csak csekély számban digitalizálják”.

A KÉR működéséért felelős Belügyminisztérium számos pontban kifogásolta cikkünket. A tárca szerint nem herdálták el a pénzt, mert a papíralapú ügyintézés a „töredékére csökkent”. Helyreigazítást kérő levelükben a „töredék” szó néhány bekezdéssel alább már jelentősre módosult. De ha így van, s ilyen jól működött a KÉR, akkor miért kellett azt kormányhatározattal megszüntetni? Továbbá: a papíralapú adatforgalom a KÉR-nek köszönhetően „jelentősen vagy a „töredékre” esett vissza? A BM levele nem tartalmaz ezzel kapcsolatos, konkrét adatokat.

A BM szerint a KÉR-nek nem volt célja a hivatalok közötti aktamozgásokat digitalizálni, csak a postai úton érkező küldemény elektronizálása volt a cél. „Az egységes kormányzati ügyiratkezelő rendszerbe bevont szervek egymás között elektronikus csatornákon kommunikálnak elsődlegesen, de az esetlegesen papíralapon kézbesíteni szükséges küldemények sem a KÉR-en keresztül mozogtak, hanem futárszolgálat továbbította azokat” – írja a BM. Csakhogy: információink szerint épp azért választották ezek a szervezetek inkább a futárt, mert a KÉR túl lassú volt.

A BM annyiban pontosította cikkünket, hogy az érkeztető központ nem az agglomerációban működött, hanem a VIII. kerületben, amit készséggel elismerünk. Csakhogy cikkünk állításának lényege szempontjából ennek semmi jelentősége sincs, hiszen a rendszer nehezen használhatósága az utaztatás tényéből következett, amit a BM sem vitat: a KÉR miatt a kormányzati negyedből a küldemények a Magyar Posta agglomerációban lévő elosztóközpontjába mentek – itt kerülnek a küldeményre a szoftverek számára felismerhető vonalkódok, bélyegzők –, majd onnan a józsefvárosi KÉR-központba. És a kormányzati negyedtől Józsefváros is távol esik. Vagyis a küldemény, ahelyett, hogy az egyes állami szervektől egyből a KÉR-be ment volna, elutazott Budaörsig, majd onnan a KÉR józsefvárosi központjába. A BM szerint ezzel szemben a valóság az, hogy „a küldeményeket nem kellett szállítani, mivel a meghatározott postafiókok esetében a Posta ezt közvetlenül a KÉR-be vitte kézbesítés helyett”. Csakhogy: mi van azokkal a címzettekkel, akiknek nem volt postafiókjuk a KÉR-ben? Hiszen épp a BM állítja helyreigazítást kérő levelében, hogy az egységes kormányzati ügyiratkezelő rendszerbe bevont szervek egymás között futárszolgálatot fizetve küldték (és küldik) egymásnak a küldeményeiket.

A BM azt állítja: nem 2016-ban indult el a KÉR, hanem 2015 májusában. A kormányzati tervek szerint valójában már 2015 január elsején el kellett volna indulnia, csakhogy két úgynevezett Ügyfélkapcsolati Fórum – az egyiket 2017. július 20-án a Kormányhivatalok részvételével tartották, a másikat 2017. november 20-án a minisztériumok és háttérintézményeik, valamint a rendészeti szervek részvételével – előadásai alapján készült egy prezentáció, amelyben épp a KÉR folyamatában résztvevő szereplők számolnak be arról, hogy 2015-ben még igencsak döcögve indult a rendszer. „A KÉR folyamatfejlesztési tevékenysége során arra törekszik, hogy egyre növelje a beérkező küldemények digitalizálásának összes beérkező küldeményhez viszonyított arányát, amelyet sikerült a 2015. május elején – a KÉR „éles” indulásakor – irányadó 15 százalékos szintről 60 százalék fölé növelni. További digitalizálási arány növelés már csak a Kormányrendeletben és az iratkezelési szabályzatokban meghatározott kivételi kategóriák jelentős mértékű szűkítésével képzelhető el” – írja a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. egyik munkatársa 2017-ben – tehát még ekkor is csak 60 százalék alatti volt a digitalizálások aránya.

Amikor a BM számon kéri rajtunk a hiteles tájékoztatást, mivel szerintük a KÉR-rel a kormányzat eredményesen csökkentette a papíralapú ügyintézést, meg kell állnunk még egy percre.

2012-ben a Magyar Posta Zrt. – „az egyes informatikai tárgyú európai uniós kiemelt projektekben meghatározott feladatok végrehajtásának felelőseiről szóló 1146/2012. (V.10.) kormányhatározat alapján, s az Új Széchenyi Terv keretén belül elindított Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP) 2011-2013. évi akciótervében nevesített informatikai projektek között” – 3,2 milliárd forint uniós fejlesztési pénzt nyert arra, hogy felállítsa a „hibrid kézbesítési és konverziós rendszert”. Ennek a projektnek a kiemelt célja az volt, hogy részben elektronikus megoldásokkal szélesítse a hatóság és az ügyfél közötti kapcsolattartás formáit, 2014 novemberétől. A pénzpazarlás már akkor feltűnt a sajtónak: a 444.hu-n 2015 nyarán megjelent egy cikk, amely a párhuzamos fejlesztésekről szólt. Az „1 milliárdot adott a kormány az állami szkennelőközpontra, aztán kiderült, hogy a posta is épp épít egyet” című anyagból kiderül, hogy a KÉR felállításánál a kormány „elfelejtette”, hogy a Magyar Posta hónapok óta dolgozik egy tökéletesen hasonló rendszeren, amivel a KÉR-re bízott feladatok megoldhatók lettek volna. Magyarul: amikor a kormány lefejlesztette és felállította a KÉR-t, addigra az uniós adófizetők pénzén a Posta már lefejlesztett és felállított egy hasonló rendszert, amit – forrásaink szerint – épp a KÉR időközbeni elindítása miatt nemigen használtak. Vagyis, amikor a KÉR hatékonyságát vizsgáljuk, ezt a 3,2 milliárd forintot is hozzá kell számolni a 14 milliárd forintot már tartalmazó költségoldalhoz. Mi ez, ha nem az adóforintok meggondolatlan költése? 2014 nyarától az informatikai terület kormányzati irányítása a Belügyminisztériumhoz került. Forrásaink szerint a BM-nek tudnia kellett a Postán, párhuzamosan futó hasonló projektről. Ha tudott róla, és ennek ellenére belevágtak a KÉR fejlesztésébe, akkor azért, ha nem tudott róla, akkor meg azért merülnek fel fel a tárca irányítói kompetenciáival kapcsolatban kérdések.

Forrásaink továbbra is határozottan állítják, hogy bár valamekkora ügyiratforgalmat valóban digitalizált a KÉR, de csak a töredékét annak, ami napi szinten keletkezik a költségvetési szervek, a minisztériumok között. A nagy intézményeknek – ilyen például az adóhatóság, az államkincstár, a kormányhivatalok – saját futárszolgálatuk van, így a küldeményforgalmuk egy részét nem is a KÉR-en keresztül bonyolították. Mivel a hatékonyság pontos felméréséhez a BM helyreigazítási kérelme sem nyújtott pontos információkat, ezúton lekérjük a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt.-től (NISZ), hogy mekkora Magyarországon a napi ügyiratforgalom. A BM szerint 2015. május eleje és 2020 augusztus vége között ugyanis 16,6 millió küldeményt dolgoztak fel a KÉR rendszerén keresztül, ami naponta átlagosan 14 ezer küldemény feldolgozását jelenti. Csakhogy szakértőnk becslése szerint legalább napi százezerrel számolhatunk a napi ügyiratforgalmat tekintve. Az a feltételezésünk, hogy a KÉR a teljes ügyiratforgalomnak csak a csekély részére terjedt ki.

Mivel a Postán fejlesztett „Hibrid kézbesítési és konverziós rendszer projekt” uniós finanszírozású, ezért, mint minden EU-s programra, erre is kötelező a fenntartási időtartam vonatkozik. A Posta honlapján elolvasható kiírás szerint ez a kötelező fenntartási időszak 2015.02.28.- 2020.12.31. A Magyar Postához is megkereséssel fordultunk, hogy vajon eleget tettek-e a fenntartási kötelezettségüknek.

Emellett megjegyezzük: sokkal olcsóbban kihozható lett volna, ha nem egy óriási gépekkel felszerelt szkennelő központot hoz a kormány létre, hanem az intézmények saját maguk szkennelik a dokumentumaikat – ahogyan ez egyébként sok helyen most is történik. Ilyen megfontolások alapján a Belügyminisztérium helyreigazítási kérelmének, sajnálatunkra, nem áll módunkban eleget tenni.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmeradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.